Egy férfi több mint 700 polgárháborús érmét talált a kukoricaföldjén

Egy férfi hatalmas, polgárháborús arany- és ezüstérméket ásott ki farmján az Egyesült Államok-beli Kentuckyban.

Egy Kentucky állambeli férfit élete legnagyobb meglepetése ért, amikor az év elején a földjét művelte, számol be a Live Science. Egy több mint 700 érméből álló rejtekhelyet talált az amerikai polgárháború idejéből.

A “Nagy Kentucky Kincs” több száz amerikai aranyat tartalmaz, amelyek 1840 és 1863 között készültek, valamint egy maroknyi ezüstérmét. Egy rövid videóban a kincset felfedező férfi azt mondja: “Ez a legőrültebb dolog, amit valaha láttam. Ezek mind 1 dolláros, 20 dolláros, 10 dolláros aranyérmék”, miközben kamerájával a földből előbukkanó leleteket veszi.

Az érmék hitelességét igazoló Numismatic Guaranty Co. (NGC) és az érméket értékesítő GovMint szerint a készlet 95%-a aranydollárokból, valamint 20 darab 10 dolláros Liberty érméből és nyolc darab 20 dolláros Liberty érméből áll. A legritkább az 1863-P 20 dolláros, 28,3 grammos arany Liberty érme. Egyetlen ilyen érme akár több százezer dollárt is érhet egy árverésen, és a Nagy Kentucky Kincs 18 ilyen érmével büszkélkedhet.

Az NGC honlapja megjegyzi, hogy a 20 dolláros Liberty érmét, amely 1850 és 1907 között volt forgalomban, a kaliforniai arany felfedezése után verette a pénzügyminisztérium. Ennél is fontosabb azonban az, hogy mit mondhat el a felfedezés Amerika egy rendkívül viharos időszakának történelméről.

Ryan McNutt, a Georgia Southern University konfliktusrégésze, a Live Science-nek elmondta, hogy “az időszakot és a helyszínt tekintve lehetséges, hogy az érméket a konföderáció-párti John Hunt Morgan 1863 június-júliusi rajtaütését megelőzően temették el”.

A pletykák szerint sok gazdag Kentucky-i hatalmas pénzösszegeket ásott el, hogy megakadályozza, hogy a Konföderáció ellopja azokat. James Langstaff levelet hagyott hátra, amelyben azt írta, hogy 20.000 dollár értékű érméket ásott el a paducahi birtokán, William Pettit pedig 80.000 dollár értékű aranyérméket ásott el Lexington közelében.

McNutt szerint a magánterületen talált történelmi leletek legtöbb gyűjteménye végül piacra kerül, vagy régészeti konzultáció nélkül gyűjtik be őket. “Konfliktusrégészként különösen frusztrálónak találom ezt az információvesztést.” A lelethalmok hihetetlen mennyiségű információt tartalmaznak arról a személyről, aki a tárgyakat összegyűjtötte, betekintést nyújtva a régészeknek egy rövid időablakba.

Az Egyesült Államokban a magánterületen talált ilyen történelmi leleteket nem kell jelenteni a régésznek. McNutt azonban, aki szoros kapcsolatot alakított ki a földtulajdonosokkal, úgy véli, hogy az oktatás és a felvilágosítás kulcsfontosságú ahhoz, hogy többet tudjunk meg ezekről a ritka érmékről.

“Ez abszolút a földtulajdonoson múlik”, tájlkoztatott McNutt, de ha nem vesznek részt a régész munkájában, az azt jelenti, hogy “ez egy pillanatfelvétel a múltból, amely örökre elveszett”.