Fura szabályszerűségre figyeltek fel a kutatók: a csillagközi ködök egy bizonyos fajtája mind ugyanúgy, a galaktikus síkkal közel párhuzamosan helyezkedik el.
Ezt az érdekességet több mint egy évtizeddel ezelőtt Bryan Rees, az angliai Manchesteri Egyetem csillagásza vette észre először. Azóta kutatja a jelenséget, és most ő és csapata, amelyet Shuyu Tan, a Hongkongi Egyetem csillagásza vezet, úgy gondolja, hogy közelebb kerültek a rejtély megfejtéséhez: valószínűleg a galaxis azon régiójának mágneses környezetéhez lehet köze.
“Ez a felfedezés” – mondja Albert Zijlstra asztrofizikus a Manchesteri Egyetemről – “közelebb visz minket e rejtélyes együttállás okának megértéséhez”.
A planetáris ködök – mint azt a ScienceAlert is írja – különösen látványos, de viszonylag rövid életű jelenségek. Ezek tulajdonképpen a Naphoz hasonló csillagok maradványai, amelyek, mikor elérik életük végét, kilökik külső anyagukat, mielőtt a mag fehér törpévé omlana össze.
Mivel ez robbanás nélkül megy végbe, azaz nem alakul ki szupernóva, a ködök gyakran viszonylag épek maradnak, és kísértetiesen izzó buborékokként lebegnek az űrben.
Ha a fehér törpe egy másik csillaggal osztozik a rendszerén, mint ahogyan erre számos példa van, a köd egészen másképp fog kinézni. A tudósok szerint a kettős csillagrendszerekben a két égitest közötti gravitáció a ködöt homokóraszerűen széthúzza.
Rees 2011-ben észrevette, hogy ezek a planetáris ködök gyakran furcsa módon úgy helyezkednek el, hogy hosszanti tengelyük párhuzamosan vagy majdnem párhuzamosan fekszik a galaktikus síkkal.
Tan és kollégái 136 planetáris ködöt vizsgáltak a Tejútrendszer egy részén, egy csillagokkal sűrűn telehintett régióban.
Azt találták, hogy azok a ködök mutatják a különös igazodást, amelyekben a kettős csillagkép nagyon szűk pályán kering.
Ez szerintük olyan nyom, amely segíthet a galaxis kialakulásának történetét feltárni.
“A planetáris ködök ablakot nyitnak számunkra galaxisunk szívébe, és ez a betekintés elmélyíti a Tejútrendszer dinamikájáról és fejlődéséről alkotott képünket” – magyarázza Zijlstra.
“A csillagok kialakulása egy összetett folyamat, amelyben számos tényező, például a gravitáció, a turbulencia és a mágneses mezők játszanak szerepet. Eddig nem volt bizonyítékunk arra, hogy ezek közül a mechanizmusok közül melyik okozhatja ezt a folyamatot és generálhatja ezt az együttállást.”
A kutatók szerint a planetáris ködök ezen speciális alcsoportjának furcsa módon rendezett igazodására az egyetlen hihető magyarázatot a mágneses mezők jelentik. Bár ezek jelenleg nem elég erősek ahhoz, hogy az egységes elrendeződésért felelősek legyenek, elképzelhető, hogy a múltban sokkal nagyobb hatással bírtak, és a kettőscsillagokat jóval a planetáris ködök kialakulása előtt egy vonalba rendezték.
Ez azt jelentené, hogy a fiatalabb, illetve a nagyobb keringési távolsággal rendelkező kettőscsillagok már nem feltétlenül voltak kitéve ennek a hatásnak, ami összhangban van a kutatócsoport megfigyeléseivel. Azonban további elemzésekre lesz szükség annak megerősítéséhez, hogy valóban ez-e az az erő, ami a ködök tengelyét beállította.
“A kutatás jelenlegi szakaszának a jelentősége az,” – mondta Zijlstra – „hogy most már tudjuk, hogy a planetáris ködök együttállása az égitesteknek ebben a nagyon specifikus alcsoportjában figyelhető meg”.
Ez is érdekes lehet:
- Ez a meteorit elhagyta a Földet, majd több ezer év múlva visszatért
- Az élet építőköveinek bizonyítékára bukkantak a Marson
Forrás: