Szépen lassan felszabadul a magyar nép a szovjet után a Habsburg „elnyomás” alól is
Ha valaki jártas a várak történeteiben, szinte mindenhol találkozhat azzal az általános vélekedéssel, hogy a magyar várakat a Habsburgok robbantották fel egyfajta magyarságpusztító szándékkal. Ez az elképzelés nagyon erősen tartja magát, holott születtek már ezeket cáfoló kutatási eredmények bőven.
Az elemzések világosan mutatják, hogy a funkcióvesztés, elavultsági és fenntarthatalansági problémák voltak a fő gondok, melyek éppúgy érintették például Bécs falait, mint a magyar várakat, és ezért a kuruc vezetés is hasonlóan cselekedett ugyanilyen megfontolásból. Azonban ezeket a tényeket már kevesebben ismerik. Így válik a Citadella helyzete pont fordítottá, hiszen az 1848-1849-es szabadságharc utáni megtorlás időszakában a keményvonalas politikára kapcsoló osztrákok erődítését tisztelhetjük benne, ráadásul pont a jelentőségteljes Budán, tönkretétele ezért jóval kevesebbeknek fáj. Itt az a nem annyira tudott tény, hogy nem polgári és lokális célok ellen hozták létre, hanem elsősorban katonai erődítésnek szánták, tüzérségi támaszpontként egy teljes birodalmi modernizációs rendszer részét képezte. A kiegyezést követően pedig 30 éven át végképp semmilyen megfélemlítést nem szolgál, hiszen magyar katonaság használja egy békés korszakban. A félreértett történelemről már szóltunk másik írásunkban:

Érdemes elolvasniSzétverik a Citadellát – megsemmisült műemlékértelmezés, kihasznált nemzeti frusztráció
A műemlékek, történeti épületek megőrzése, fennmaradása sokak számára lényegtelen kérdésnek számít, és egyre kevesebb érdeklődés kíséri a területet. A Citadella a 19. század végén vesztette el katonai funkcióját és mostanra érett meg arra, hogy végleg lekerüljön a magyar történelem színpadáról. Kisebb bontási munka 1897 után már érte az épületet, de az igazi amortizációt a II. világháború okozta falain, mert mint Budapest magaslati stratégiai pontjáról, a német és magyar védők onnan tudták monitorozni a várost. Az akkori rombolást a háború, a mostanit a műemlékeket értelmezni nem hajlandó modern társadalom okozza. A jelen esetben fennálló „újraértelmezés” sajnos nem más, mint a megsemmisítése egy adott korszak egyetlen ránk maradt hiteles épületének.

Az osztrákok építették, mi elbontjuk, Fotó: Mayer Jácint
Az építési területet körülvevő molinókon olvasható, hogy az épületegyüttes 1987 óta képezi a világörökség részét, azonban itt meg is szakad a logikai fonal, ha a modern tervekre pillantunk. A Citadelláról leírható, hogy állapota tényleg válságos és kiábrándító volt régóta, de a felújítás és hasznosítás tervezésénél mindenképpen figyelembe kellett volna venni a lehetőség szerinti minél épebb állapot megőrzését, kiemelt figyelmet fordítva a fontos részekre. “Értékmentés és megújulás” – hirdeti a mottó, azonban a 21. századi lakópark-szerű hipermodern létesítménnyé való átépítésével a műemlék minden szinten elveszti az épülettörténeti és a történelmi hitelességét, értékét.

Elbontott falszakasz az eredeti kapu mellett, Fotó: Mayer Jácint
A megközelítés egy sarkalatos kérdés lett. A Citadella zárt épületébe idáig egy északról nyíló kapun keresztül lehetett bejutni, melynek mérete egyébként hasonló volt a budavári Bécsi kapuéhoz, ami a magyar szólás-mondások világában nem éppen a „kicsi” fogalmát írja le viccesen. Az erőd belső terét a munkálatok több irányból immáron véglegesen megnyitották, melynek leglátványosabb és egyben a legdrasztikusabb lépése a Szabadság-szobor mögötti rondella elbontása, és széles feljáróvá alakítása.

Szögesdrót mögötti Szabadság-szobor, Fotó: Mayer Jácint
Az új projekt minden eleme a „szabadság” fogalmának a ragozásáról szól, ami kimondás nélküli üzenetként hordozza magában a Citadella elnyomást sugalló jellegét:
A Szabadság-szobor hátterében megsemmisülő műemlék 2022. március 15-e óta az ország legnagyobb piros-fehér-zöld lobogójának a tulajdonosa, melynek már az átadóján kiemelték, hogy feladata minden nap emléket állítani azoknak a hősöknek, akik életüket adták a magyar szabadságért. A már említett megsemmisült keleti rondella lett hivatott élete árán a Szabadságharcosok lépcsőjének helyszínt biztosítani, melyen keresztül a Szabadságharcosok parkjába, és egy nehezen értelmezhető üvegkalitkán át a Szabadság bástyája című kiállításhoz juthatunk, ami a magyar nép szabadságküzdelmeit fogja bemutatni. A tematikai célokat nem feladatunk elemezni, az épület ilyen szintű tönkretétele viszont ezen elképzelések megvalósítása érdekében sem indokolt.

Romos déli szakasz, Fotó: Mayer Jácint
A Gellért-hegy nem csak a Citadella kapcsán nézett szembe vélt vagy valós elnyomást jelképező szimbólummal. A múlt rendszerben a Szabadság-szobor előtt adóztunk hálával a 6 méter magas szovjet vörös katonának, hogy népünket felszabadította. A szovjet emlékmű ma a Memento Park szabadtéri gyűjteményét gazdagítja sorstársaival együtt, a Citadella pedig napjainkra vesztette el műemlék jellegét és vált a modern életterünk részévé immáron végérvényesen.
Galéria:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Ha a tökéletesség egy ország lenne, akkor ez az ország lenne
Hogyan találták meg az amerikaiak Szaddám Huszeint?
A város, ahol mindenki egyetlen épületben él
Hogyan készül Európa katonai nagyhatalommá válni
Magyarországi boszorkányperek: amikor a félelem és a hatalom halálra ítélt embereket
Hallottad már a hátborzongató legendákat Magyarország legrejtélyesebb várairól?