A magyarok Petőfiről, a románok Drakuláról ismerik: Segesváron jártunk

A mai ember sokkal jobban vonzódik a mítoszok világa, a „színes-szagos-érdekes” dolgok felé, mintsem észrevegye az igazán nagy értékeket, amik az orra előtt pompáznak. Nincs ez másként Erdély egyik leggazdagabb és legjobban megmaradt városával, Segesvárral sem, ahol megállt a történelmi óra és a sok évszázaddal ezelőtti múltba – egészen a középkorig – van lehetőségünk visszarepülni.

Segesvári látkép, Fotó: Mayer Jácint

Segesváron mindenképp érdemes eltölteni egy teljes napot erdélyi kirándulásunk alkalmával, mert ez a jelenleg Maros megyei városka festői utcácskáival és UNESCO-világörökséghez tartozó, mai napig lakott középkori várnegyedével nemcsak a régióban, hanem az egész országban egyedülálló. Ám ha többnaposra tervezzük a kirándulásunk, akkor sem fogunk abba a problémába ütközni, hogy nincs elég program a környéken, hiszen itt ér össze a magyar, a székely, és az erdélyi szász világ, megannyi értékes épített gazdagságával.

A segesvári óratorony, Fotó: Mayer Jácint

A magyarok körében Segesvár neve a hírhedt vesztes ütközetről ismert, ami valójában inkább a szomszédos Fehéregyházához köthető. Az 1849 júliusának végén, a hatalmas cári túlerő ellen megvívott ütközet nem azért ismert, mert jelentősebb, vagy bármi másban eltérő lett volna az erdélyi hadszíntér ekkori általános hadi helyzetétől, hanem mert itt látták utoljára Petőfi Sándort, a kiemelkedő költőnket.

A csizmadiák tornya és Petőfi Sándor szobra, Fotó: Mayer Jácint

A magyar történelemtanítás egyértelművé teszi hagyományosan, hogy Petőfit úgy éri utol végzete, mint ahogyan azt a költő az Egy gondolat bánt engemet című versében előre megfogalmazta:

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivívott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva.

Hermann Róbert, a korszak kiváló történésze elemzéseiben gyakran kifejti, hogy már a 19. században sem múlt el úgy egyetlen évtized, hogy a költő utolsó óráit és halálát illetően újabb és újabb szemtanúi beszámoló ne került volna elő. Egy idő után az a lehetőség is markánsan megfogalmazódott, hogy a költő nem halt hősi halált a csatatéren vagy menekülés közben, hanem orosz fogságba esve, szibériai száműzetésben élte le hátralévő éveit. A szakember a visszaemlékezések alapos elemzései után megállapítja, hogy a feltételezések mindegyike annyira ingatag, hogy messzemenő következtetést nem lehet belőlük levonni. Az esetleges orosz hadifogság eshetősége a jelenlegi tények ismeretében szintén bizonyítatlan, hiszen Oroszországba egyáltalán nem kerültek magyar hadifoglyok, hanem átadták őket az osztrák hatóságoknak a harcok befejeződésével. Petőfi azonosítása a menekülők hadában amúgy sem lehetett egyszerű, hiszen még a magyar honvédek körében sem volt közismert személye, pláne nem az őket hajkurászó oroszok soraiban. Eltűnésében sajnos semmi különlegesség nincs, hiszen az ilyen típusú ütközetek végén menekülés közben sokan válnak az üldözők martalékává. Petőfi Sándor emlékműve ma a héjjasfalvi úton található.

Városkapu, Fotó: Mayer Jácint

Segesvárt a román legendák se hagyják érintetlenül. A középkori városmagra a román történelem is igényt formál, mégpedig nem mással, mint a 20. században kitermelt hősi figurájával, Drakula gróffal. Az egyik legrégebbi épület a segesvári városfalak ölelésében mára a közhírhedtté előléptetett nemzeti hős születési házává lett kijelölve, egyelőre tényekkel való alátámasztás nélkül. Ez valószínűleg a közeli és távoli jövőben is így fog maradni, hiszen egy határozottabb épületkutatási eredmény publikálása azt bizonyítaná valószínűleg, hogy a ház a későbbi korokban épült.

Érdemes elolvasniAz erdélyi „Drakula”-kastély Törcsváron

A segesvári látnivalók között az első helyen vitathatatlanul a várnegyedet említhetjük, melyről már első látásra is kitűnik, hogy a középkorban egyike lehetett Erdély legfontosabb városainak. Maga a vár egy dombvonulatra épült, melyről kiváló kilátás nyílik a Küküllő-menti városra, amely mostanra körbenőtte azt. Valamikor azonban mindenki a várfalakon belül lakott, és a magas fekvésének köszönhetően jó messziről lehetett látni, ha ellenség közeledett.

Az óratorony figurái, Fotó: Mayer Jácint

A településre II. Géza király telepíti a szászokat, akik hosszú és gazdag történelme során Segesvárt a régió egyik gazdasági és kulturális központjává fejlesztették. Lakói elsősorban kereskedelemből, kézművesiparból, valamint földművelésből éltek.

A hegyi templom főhajója, Fotó: Mayer Jácint

Városfalának egykori 14 tornyából 9 még most is áll, melyeket 930 m hosszú fal köt össze. Mindegyik erődítés a védelmére kijelölt céh nevét viseli (kovácsok -, szabók -, cipészek -, szűcsök-, ékszerészek-, kötélverők tornya stb.). Óratornya, a városfal fő bejárata, a 14. században épült és 1556-ig városháza is volt. Híres zenélő óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe, melyeket 1601-ben elraboltak, majd 1648-ban pótoltak. Az óratorony jelenleg múzeumként üzemel. Érdekesség, hogy a hiányzó bástyákból sok a kuruc haderő itteni rombolási tevékenysége folytán pusztul el a Rákóczi-szabadságharc folyamán. Falain napjainkban kezdődtek meg a nagyszabású felújítási munkák.

A hegyi templom bélletes kapuja, Fotó: Mayer Jácint

A legfőbb látnivalók között felsoroljuk az egykor Szent Miklós tiszteletére szentelt evangélikus hegyi templomot a várhegy tetején, a mellette lévő 17. századi középiskolát és a hozzájuk vezető népszerű fedett, faácsolatú, szintén 17. századi „Diáklépcsőt”. Másik fontos egyházi létesítmény a történelmi városrészben az óratorony mellett található Kolostor-templom, ami valamikor a 13. században épült és a 19. század végén lebontott dominikánus kolostor temploma volt.

Segesvár magyar lakossággal is rendelkezik, lakói szíves vendéglátással várják a magyar turistákat.

Galéria