Vásári hangulat és sokszínűség az Ősök Napja bugacpusztai rendezvényén

A hetedik alkalommal megrendezett Ősök Napján jártunk. A steppei népek hagyományőrzése köré épülő rendezvénysorozat alaposan kinőtte magát az évek során. Bugac közelében már egy kisebb város nő ki az Ősök Napja alkalmából, az egész egy vásáros búcsú hangulatára emlékeztet, kézművesekkel, pónilovaglással és más ehhez ehhez hasonló programokkal. Amiben mégis különbözik tőle, az a vízió, amit a műsorközlő érzelmes hangon közölt a nézőkkel a nomád felvonuláskor: Bíró András Zsolt és a Magyar Turán Alapítvány évekkel ezelőtt megálmodta ezt a rendezvényt, és mostanra olyan méretűre nőtte ki magát, amit akkor elképzeltek.

Nemzetközi sereglet

A rendezvény méretét talán jól reprezentálja, hogy a Bugacra induló buszon egy kazah és egy iráni résztvevő társaságában utaztam és segítettem nekik a tájékozódásban, miután szombaton a Szegedre tartó Napfény IC egy órás késéssel abszolválta az utat. De a hangulat már akkor is rendkívül baráti volt, a gyakorlottabb látogatók segítették azokat, akik először vettek részt a programon. A nemzetköziséget jól jellemzi, hogy számtalan nyelv megüthette a látogatók fülét, az angol, a német vagy valamelyik ázsiai nyelv, de tanúi lehettünk annak is, amikor egy francia hagyományőrző jelentkezett a sportküzdelmekre. Az ázsiai kontingens jelenléte a legfeltűnőbb és közülük is mindenféle megjelent, a fényképezőgépes fiatal lányoktól, az elegánsabb inget viselő férfiakon át a beöltözöttekig.

A hivatalos megnyitó előtt már hatalmas sor kígyózott az Attila-sátor előtt, ahol a lovak háziasításáról szóló kiállítást lehetett megtekinteni. De a küzdőtér már akkor megtelt, amikor délelőtt sor került a sólyomröptetéssel egybefűzött áldásra. Az Ősök Napja más területei reggel még egy kicsit szellősebbek voltak, de a nap folyamán hamar megteltek. A tömeg egyébként ennek ellenére elviselhető maradt, így aki ettől félt, bátran vállalkozhat a részvételre legközelebb. A vásárnál vagy az ételes soron ugyan valósan sokan nézelődtek, de a rendezvény jelentős területei maradtak szellősek. Egyedül az árnyékos részek hiányoztak egy kicsit a délelőtti hőségben, a felállított párakapuk azonban gondoskodtak a lehűlésről.

Pillanatkép a 2023-as Ősök Napjáról (Fotó: Kanyó Ferenc)

A helyszín logisztikája egyébként példásan működött, legalábbis a szombati napon. A szemét elhelyezéséről kihelyezett zacskók serege gondoskodott. De a szervezők is többször kérték a résztvevőket, hogy lehetőleg ne dobálják széjjel a szemetet. Ez sikerült is, az Ősök Napja területén szétszórt hulladékkal nem nagyon találkoztam, napközben pedig folyamatosan szállították el a szemetet. A mobilvécé is kellő számmal és gyakran ürítve szolgálták a több ezer ember igényeit. Ezek apró dolgoknak tűnhetnek, de el tudja rontani a hangulatot, ha ezek nincsenek rendben.

Nomád felvonulás

A legtöbb tekintetet és nézőt vonzó esemény a küzdőtéren zajlott. Legjobban a nomád vonulást várták a résztvevők, amikor a különböző hagyományőrző csapatok, a nomádok hadrendjét tartva, együtt bevonultak a küzdőtérre. Elöl a lovasok, majd a gyalogosok és a szekeresek következtek.

Nomád vonulás részlete (Fotó: Kanyó Ferenc)

Nomád vonulás részlete (Fotó: Kanyó Ferenc)

Szintén látványosra sikerült az ezt követő seregszemle is, ahol a lovasok következtek újra, immár azonban alakzatot tartva és a küzdőtér megfelelő pontjain megfordulva. Ezt követően az üdvözlőbeszédek következtek. Bíró András Zsolt mellett Bugac polgármestere, valamint a rendezvényt támogató Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára szólalt fel.

A küzdőtér ezt követően különféle harci bemutatók és versenyek színterévé vált. Közülük is talán a leglátványosabb a steppei népek között elterjedt és Kazahsztánban a mai napig élő sportként gyakorolt Köböre. Itt két lovascsapat törekszik arra, hogy egy kecskét egy kijelölt körbe juttasson. Az nyer, akinek ez többször sikerül a megadott időkereten belül. Eredetileg élő állattal játszották ezt a sportot, az Ősök Napján egy 30 kilós kitömött bábu helyettesítette a kecskét.

Köböre az idei Ősök Napja versenyei között (Fotó: Kanyó Ferenc)

Az Ősök Napja kiállításai és előadásai

Az Ősök Napja számos tematikus jurtát állított fel. Ezek közül a legnagyobb az Attila-sátor volt, amely előtt többnyire sorok kígyóztak. Odabent egy kiállítást lehetett megtekinteni a ló háziasításának történetéről. Nem messze tőle az eltemetett honfoglaló magyarok arcrekonstrukcióit nézhette meg a közönség. De számos hagyományőrző csapat jurtájába is betekintést nyerhettünk, a Magyar Történelmi Íjász Társaságnál pedig a régészeti leletek alapján rekonstruált íjakat lehetett kipróbálni.

A Magyar Történelmi Íjász Társaság jurtájában (Fotó: Kanyó Ferenc)

Az előadósátor szombaton közel teltházzal üzemelt, még a sátor oldalából is figyelemmel kísérték néhányan az elhangzottakat. Agócs Gergely rokon népek népzenéjéről tartott előadást. Madai Ágota a lepra és a tuberkolózis történeti járványtani és történeti patológiai elváltozásairól. A délelőtti szekciót Neparáczki Endre zárta a Magyarságkutató Intézettől, aki bemutatta az elmúlt évek archaeogenetikai vizsgálatait, hangsúlyozva hogy nyelvrokonságról archaeogenetikusként nem kíván nyilatkozni.

Neparáczki Endre előadása (Fotó: Kanyó Ferenc)

Az előadások délután is folytatódtak, Gőgös Norbert a Magyar Földrajzi Társaságtól, valamint Csornay Boldizsár és Szabados György a Magyarságkutató Intézettől tartottak előadásokat. Utóbbi az előadásában a középkori magyar források hunok és magyarok viszonyáról szóló részleteit elemezte.

Ősök Napja és a modern kihívások

Az Ősök Napja persze küzd azzal a kihívással is, amellyel a legtöbb hasonló, hagyományőrzésen alapuló fesztivál is. Az egyre népszerűbbé váló alkalmak ugyanis szükségszerűen vonzzák azokat a látogatókat is, akik inkább a látványosság és a közösségi hangulat kedvéért érkeznek és kevésbé a rendezvény szellemisége miatt. Erre jó példa az, hogy a szervezők számára alighanem fontosnak tekintett alkalom, a küzdőtér sólyomröptetéssel kísért megáldása során a bemondó ugyan külön jelezte, hogy a nézők legyenek tisztelettel a szertartás iránt, mégis számos telefon emelkedett a magasba, hogy megörökítse a pillanatot. A jövőben érdemes lenne jobban nyomatékosítani a szakrális pillanatok tiszteletét.

A nomád bevonulás a másik oldalról (Fotó: Kanyó Ferenc)

A kommerszializálódás másik jele, hogy a hagyományőrző programok mellett a tömeget főleg a vásártér vonzotta. Az ételek árazása megfelelt a budapesti vagy az egyes fesztiválokon tapasztalt viszonyoknak. A sajtóban mostanság sokat futó lángosindex alapján az Ősök Napja széles skálán mozgott: a mindenféle fakszni nélkül adott lángoshoz minden pultnál egy ezresért lehetett hozzájutni. Amint azonban valaki már kért is rá valamit, meglódult az ár, így lehetett látni 2500 forintos árat is. A drágulás nagy veszélyt jelenthet a jövőben a családos látogató számára, hiszen a belépés ugyan ingyenes, de a leutazás-parkolás-étkezés Bermuda-háromszögében már több tízezer forintot is el lehet veszíteni.

Tegyük hozzá, hogy a tömegközlekedés szolgáltatók mintha nem nagyon szeretnék támogatni az Ősök Napját. A MÁV Szegedre tartó vonata már az elszenvedett baleset előtt is összeszedett akkora késést, hogy aki azzal próbálta meg a Bugacra tartó fél kilences buszt elérni, az alaposan ráfázott. Hasonló a helyzet a Volán szolgáltatásával: 17:26-kor indult az utolsó olyan busz, amellyel egy nem autózni kívánó résztvevő távozhatott, pedig még ez után is érdekes események. (Pl. a sportdöntők). Érthetetlen, hogy miért nem lehet egy-egy járattal ilyenkor sűríteni a menetrendet, hiszen a visszafelé tartó Volán-járat dugig megtelt. Lehet, hogy az Ősök Napja számára az lehet egy komolyabb lépés, ha függetleníti magát az állami tömegközlekedési szolgáltatópárostól.

A kézműves árusok portékái is inkább a fesztiválokra jellemző árképzés mentén mozogtak. Persze a hagyományőrzés hagyományosan egy drága hobbi tud lenni. A 60 ezer forintos karikás ostorra vagy a 40 ezer forintos táltosdobra lehet úgyis nézni, mint gondos munkával előállított, minőségi kézműves termékre, de nyilván nem minden portékára lehet ezt elmondani. Nem lenne például rossz, ha a megbízható és minőségi termékek, különösen azok, amelyek autentikusak, kapnának valamiféle védjegyet az Ősök Napja szervezőitől, hogy azokat bátran meg lehet venni ezen az áron.

De ezek a dilemmák nem leküzdhetetlenek. Az Ősök Napja elérte azt, hogy ott legyen a legegyedibb hangulatú magyar fesztiválok között, ahova érdemes legalább egyszer elmenni.

Az Ősök Napja egyik pillanatképe 2023. augusztus 5-én reggel (Fotó: Kanyó Ferenc)