Valami hatalmas és fémből álló tömeget fedeztek fel a Hold felszíne alatt

A Holdon található a Naprendszer egyik legnagyobb fennmaradt krátere, a Déli-sark-Aitken-medence, amely égi kísérőnk túlsó oldalán bújik meg.

A terület számos kutatás számára központi jelentőséggel bír, például India első leszálló egysége is ezt a régiót célozza meg, míg az Artemis 3 küldetés során ember is ott hagyná a csizmája nyomát.

De a legérdekesebb a környéken az az anomália, amelyet a csillagászok 2019-ben a felszín alatt találtak.

Bolygótudósok felfedeztek egy masszív tömeget, amely megközelítőleg 2,18 milliárd kilogramm súlyú, és több mint 300 kilométeres. Az IFLS szerint azt gyanítják, hogy a krátert alkotó aszteroidából származó fémre bukkanhattak rá.

“Képzeljük el, hogy fogunk egy halom fémet, amelynek mennyisége ötször nagyobb, mint a Hawaii Nagy-sziget, és elássuk a föld alá. Nagyjából ennyi váratlan tömeget észleltünk” – mondta akkor Peter B. James, a Baylor Egyetem vezető szerzője.

A csapat a NASA Gravity Recovery and Interior Laboratory (GRAIL) küldetését alkotó űrhajók adatait használta fel, amelyek a Hold gravitációs mezőjének finom változásait mérik. Ezek a megfigyelések remekül felhasználhatók az égitest belső összetételének tanulmányozására is. Mint kiderült, az általuk mért tömeg elegendő ahhoz, hogy az egész medence alját csaknem egy kilométerrel lefelé nyomják. A kráter nagyjából 2500 kilométer átmérőjű, szóval ez elég húzós mennyiség.

“Amikor ezt kombináltuk a Lunar Reconnaissance Orbiter holdtopográfiai adataival, váratlanul nagy tömeget fedeztünk fel több száz kilométerre a Déli-sark-Aitken-medence alatt” – mondta James.

“Ennek a többlettömegnek az egyik magyarázata az, hogy a krátert létrehozó aszteroidából származó fém még mindig be van ágyazva a Hold köpenyébe.”

A csapat számítógépes szimulációkat futtatott az anomália magyarázatára. Lehetséges, hogy amikor az aszteroida nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt becsapódott, a felszín közelében maradt, nem pedig a magba süllyedt. Egy másik elképzelés a Hold megszilárdulásával magyarázza a jelenséget, ami során a sűrű oxidok koncentrációja a magma-óceán lehűlésével és leülepedésével alakulhatott ki.

A Déli-sark-Aitken-medence iránti érdeklődés a különböző űrügynökségek részéről annak különlegességében keresendő. A régió tanulmányozása segíthet mind a Hold belső összetételének megértésében, mind történetének felvázolásában. Ez a legjobb laboratórium annak modellezésére is, hogyan nézne ki egy bolygóméretű katasztrófa egy sziklás égitest felszínén.

Ez is érdekes lehet:

A Föld ikertestvére a Naprendszerben, ahol lebegő városokban élhetnénk
Vadászat a titokzatos X bolygóra