Nagyon közel volt egymillió éve a kihaláshoz az emberi faj
Egy új tanulmány szerint az ember közel 1 millió évvel ezelőtt majdnem kihalt. A népesség több mint 100 000 éven át csak 1300 fő körül mozgott.
Ez a kihaláshoz közeli helyzet fontos szerepet játszhatott a modern ember és legközelebbi ismert kihalt rokonaik, a neandervölgyiek és a titokzatos gyeniszovaiak evolúciójában.
Korábbi kutatások szerint a modern ember körülbelül 300 000 évvel ezelőttről, Afrikából származik. Mivel ebből az időből nagyon kevés fosszíliát találtak, sok minden bizonytalan marad azzal kapcsolatban, hogyan fejlődött az emberi vonal a modern ember megjelenése előtt.
Hogy többet tudjanak meg a modern ember evolúciójához közeli időszakról, a tudósok 10 afrikai és 40 nem afrikai populációból származó több mint 3150 mai modern ember genomját vizsgálták meg. Egy új elemzési eszközt fejlesztettek ki, amellyel a leszármazottaikban megfigyelhető genetikai szekvenciák változatossága alapján következtetni lehet a modern ember őseinek csoportját alkotó csoport méretére.
Most is közeledünk a kihaláshoz?
A genetikai adatok arra utalnak, hogy 813 000 és 930 000 évvel ezelőtt a modern ember ősei súlyos “létszámhiányban”, szenvedtek, és elvesztették szaporodóképes populációjuk mintegy 98,7%-át.
Őseink nagyon hosszú időn keresztül olyan súlyos populációs szűkületet éltek át, hogy a kihalás kockázatának voltak kitéve,
mondta a tanulmány társszerzője, Wangjie Hu, a New York-i Mount Sinai Icahn School of Medicine munkatársa a Live Science-nek. A kutatók becslése szerint a modern emberi populáció mintegy 117 ezer évig körülbelül 1280 egyedet számlált.
Az őseink becsült népessége nagyon alacsony volt, és minden bizonnyal a kihalás szélére sodródtak, mondta Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum paleoantropológusa.
A tudósok megjegyezték, hogy ez a populáció összeomlása egybeesett a gleccserek megjelenésével, az óceánok felszíni hőmérsékletének csökkenésével, és talán hosszú aszályokkal Afrikában és Eurázsiában. Azonban még mindig nem tudják, hogy ez az éghajlatváltozás hogyan érinthette az embereket, mivel az emberi fosszíliák és leletek viszonylag ritkák ebben az időszakban, talán pont azért, mert a népesség ennyire alacsony volt.
A kihalás széléről a túlnépesedésig, röpke egymillió év alatt
Korábbi kutatások szerint a modern ember, a neandervölgyiek és a gyeniszovaiak utolsó közös őse körülbelül 765-550 ezer évvel ezelőtt élt. Nagyjából ugyanabban az időben, mint az újonnan felfedezett szűk keresztmetszet. Ez azt sugallja, hogy a majdnem kipusztulás valamilyen módon összefügghetett a modern ember, a neandervölgyiek és a gyeniszovaiak utolsó közös ősének evolúciójával.
Ha ez az utolsó közös ős a szűk keresztmetszet idején vagy nem sokkal utána élt, akkor a szűk keresztmetszet szerepet játszhatott az ősi emberi csoportok modern emberekre, neandervölgyiekre és gyeniszovaiakra való szétválásában, magyarázta Stringer.
Például az embereket apró, különálló csoportokra oszthatta, és idővel az e csoportok közötti különbségek elég jelentősnek bizonyultak ahhoz, hogy ezeket a túlélőket különálló populációkra, modern emberekre, neandervölgyiekre és gyeniszovaiakra osszák fel.
Emellett korábbi munkák alapján körülbelül 900-740 ezer évvel ezelőtt két ősi kromoszóma összeolvadt, hogy a modern embereknél a jelenleg 2-es kromoszómaként ismert kromoszómát alkossák. Mivel ez egybeesik a szűk keresztmetszettel, ezek az új eredmények arra utalnak, hogy az ember közelgő kipusztulása valamilyen kapcsolatban állhat az emberi genom e jelentős változásával.
Mivel a neandervölgyiek és a gyeniszovaiak osztoznak velünk ebben, ez még azelőtt történhetett, hogy elváltak volna egymástól.
A jövőbeni kutatások ezt az új elemzési technikát “más genomikai adatokra is alkalmazhatják, például a neandervölgyiek és a gyeniszovaiak adataira, magyarázta Stringer. Így kiderülhet, hogy ezek is hasonlóan jelentős szűk keresztmetszeteken mentek-e keresztül.
Érdemes elolvasni:
