A tudomány ma már bizonyította, hogy bár a mi őseink, azaz a Homo sapiensnek nevezett emberfaj korai egyedei és egy másik emberfaj, a Homo neanderthaliensis egy időben éltek a Földön ameddig előbbi ki nem szorította, sőt tulajdonképpen ki nem pusztította az előbbit (több más emberfajjal együtt). Ugyanakkor a neandervölgyiek és az őseink annyira nem voltak különbözők, hogy ne tudjanak szaporodóképes utódokat létrehozni. A következménye, hogy számos neandervölgyi tulajdonság bennünk él ma is és van, aminek az életünket is köszönhetjük.
Fontos tulajdonság neandervölgyi őseinktől
A két emberfaj évezredekig élt egymást mellett mondhatnánk, hogy békességben, de valószínűleg inkább nem, legalább is ezt mutatják a régészeti leletek, amelyek például bizonyítják, hogy egyes esetekben a Sapiens vadászott a neandervölgyiekre. És mivel mindig többen voltak, mint rokonaik, nyertek.
Ám voltak romantikus pillanatok is a két emberfaj között, ami a gének keveredéséhez vezetett és egyes tulajdonságok átadásához vagy megváltoztatásához a Sapiens génállományában. Ilyen például a fájdalomtűrőképesség, ami az iflscience.com cikke szerint életmentőnek bizonyulhatott őseink számára.
Ez is érdekes lehet:
- A tudósok sem hitték, mégis igaz: ezt adták nekünk neandervölgyi őseink – Olvass tovább ITT
- ÍGY lehetne neandervölgyi embereket klónozni, de van rá szükség?
Fotó: CC BY-SA 3.0
Az indiánok ősei szaporodhattak a leginkább neandervölgyiekkel
Egy 7000 embert vizsgáló új tanulmány adatai szerint a ma élő ember azon egyedei, amelyek három neandervölgyi génvariációt hordoznak érzékenyebbek a bőrt ért behatásokra. A három génvariáns – az M932L, V991L és D1908G – ugyanis a neandervölgyiektől került át a mi génállományunkba. 1623 kolumbiai vizsgálatával arra jutottak, hogy a mustárolajra (egy irritáló anyagra) sokkal érzékenyebbek azok, akiknek a génállományában e három variáns megtalálható, ám a hőre vagy a nyomásra nem. Ha esetleg mindhárom variáns megvan, akkor ez az érzékenység még fokozottabb.
Érdekesség, hogy a vizsgálatot további 5.971 brazíliai, chilei, kolumbiai, mexikói és perui polgáron elvégezték. Ott azt találták, hogy e három variáns előfordulása magasabb az indián származásúaknál. Ez Peruban volt a legmagasabb, hisz az indián származásúak aránya (tehát indián felmenőkkel rendelkezők aránya) ott a legmagasabb, 66%.
Pierre Faux, a tanulmány szerzője a Lice Science-nek ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy úgy tűnik az Amerikában érkező Sapiensek ősei szaporodtak a leginkább a neandervölgyiekkel.
Az további kutatások célja lehet, hogy vajon a neandervölgyieknek is alacsonyabb volt-e a fájdalomtűrő képessége. Az irodalom egyébként ezeket az előembereket kemény vadászokként írja le, hisz az akkor sokkal hidegebb eurázsiai területeken kellett életben maradjanak. Ugyanakkor a fájdalomérzet nem feltétlenül rossz, hisz életmentő lehet bizonyos helyzetekben (egy zombi, aki nem érez fájdalmat minden további nélkül nekimegy bárminek). Az alacsonyabb fájdalomküszöb evolúciós előny biztosíthatott őseinknek.
Mindezen felül a neandervölgyiektől örökölhettük az orrunk alakját, COVID-19 érzékenységünket és az úgynevezett viking betegségre való hajlamunkat.
