Mi történik, ha felcserélődnek bolygónk mágneses pólusai?
Az elmúlt néhány ezer évben a Föld geomágneses mezeje egyre gyengült. Ha eléggé lecsökken, teljesen összeomolhat, és felboríthatja a pólusokat – északból dél lenne, délből pedig észak.
A Föld geológiai történetét vizsgálva úgy tűnik, hogy a mágneses mező váltása átlagosan 200.000-300.000 évente fordul elő, ahogy azt az IFLS is írja. Ha figyelembe vesszük, hogy a legutóbbi feljegyzett teljes megfordulás 780.100 éve történt, akkor már régóta esedékes egy újabb. Egyes tudósok azonban azt állítják, hogy a pólusfordulás nem feltétlenül fog mostanában bekövetkezni.
A legutóbbi pólusfordulás óta az események sokkal rövidebb ideig tartottak, egy 41.000 évvel ezelőtti átmeneti változással, amely során a pólusok mindössze 250 évig fordultak meg, mielőtt visszatértek a jelenlegi állapotukba.
Nem világos, hogy miért következik be ez a jelenség.
A Föld mágneses mezejét az olvadt vasból álló külső mag forgása hozza létre a szilárd belső mag körül. Az anyag fokozatosan hűl, ami a konvekció következtében mozgásba hozza a külső magot. Ez a súrlódás dinamóhatást generál, ugyanúgy, mint egy elektromágnesben. A mágneses mezőnek mindössze 1 százaléka szökik ki bolygónk belsejéből, és válik megfigyelhetővé a felszínen.
A legtöbb támogatást élvező pólusváltozási magyarázatnak a turbulenciához van köze, amellyel az olvadt vas mozgása közben keletkezik. Ez valószínűleg szerepet játszik a jelenségben, de hogy pontosan hogyan történik, az még mindig rejtély.
A mágneses pólusok megfordulása ijesztően hangozhat, de (persze fenntartásokkal) nem igazán veszélyes az élővilágra. A pólusfordulás, vagy szaknyelven a geomágneses megfordulás meglehetősen gyakori a bolygónk történelme során. Az élet ennek ellenére is fennmaradt és virágzott. Nem lesz tömeges kihalás vagy más globális katasztrófa.
A fosszilis feljegyzések bizonyítékai azt mutatják, hogy az élő szervezetek nem szenvedtek károsodást a pólusváltás következtében. Arra sem utal semmi, hogy több földrengéshez, vulkánkitöréshez vagy az éghajlat drámai változásához vezetett volna. Az élet a bolygón ugyanúgy fog folytatódni, ahogyan azt most ismerjük.
A modern technológiába azonban bekavarhat. Bolygónk mágneses mezeje megvéd minket a napszélből származó töltött részecskékkel szemben. Ez különösen fontos a napviharok idején, amikor a normálisnál nagyobb mennyiségű elektromos részecske áramlik a Föld felé. Ezek is többnyire ártalmatlanok számunkra, de a kütyüink számára pusztítóak lehetnek.
Nincs sok támpontunk egy ilyen forgatókönyv esetére. A legjobb példa erre talán a Carrington esemény, egy 1859-ben bekövetkezett geomágneses vihar. A jelenség olyan erős volt, hogy az északi féltekén egészen a Karib-tengerig látható volt a sarki fény. A távírórendszerek meghibásodtak, és egyes esetekben a kezelőket áramütés érte.
Ha ma egy ilyen vihar bekövetkezne, a károk sokkal jelentősebbek lennének, a költségek sok-sok milliárd dollárra rúgnának.
A mágneses pólusok megfordulása nem azt jelenti, hogy a Földnek többé nem lesz mágneses mezeje, viszont a teljes váltás közben van egy némileg kaotikus időszak, amikor egyszerre több pólus is kialakulhat, ami összezavarja az iránytűket, sőt, még a mágneses mezőt navigációra használó állatokat is. Ilyenkor a mező erőssége akár 20 százalékkal is alacsonyabb lehet a jelenleginél.
Ez is érdekes lehet:
