Olyan bolygót fedeztek fel, aminek a fizika mai állása szerint nem szabadna léteznie

A világegyetemben számos szokatlan égitestet azonosítottak már a csillagászok, de a 1232 fényévnyire található, most felfedezett exobolygó ezek közül is az egyik legfurcsább.

A szóban forgó WASP-193b bár közel 50 százalékkal nagyobb, mint a Jupiter, annyira könnyű, hogy leginkább egy hatalmas, bolyhos vattacukorhoz hasonlítható – a ScienceAlert írása szerint sűrűsége alig több mint 1 százaléka a Földének.

Bár nem teljesen ismeretlenek, a WASP-193b-hez hasonló exobolygók nagyon ritkák, és segíthetnek nekünk jobban megérteni a bolygófejlődést – állítja a belgiumi Liège-i Egyetem kutatója, Khalid Barkaoui csillagász által vezetett nemzetközi csapat.

Az ilyen és ehhez hasonló különleges képződmények a tudósok szerint betekintést engednek a bolygórendszerek kialakulásába.

A csillagaikhoz közeli gázóriások különösen kiváló alanyai a megfigyeléseknek – a bolygókeletkezésről alkotott ismereteink szerint ezeknek máshol kellett kialakulniuk és befelé vándorolniuk, illetve úgy tűnik, hogy a csillaga hatására sok ilyen világ összezsugorodik.

A WASP-193b egy WASP-193 nevű, Napszerű csillag körül keringő exobolygó. Ez a csillag körülbelül 1,1-szerese a Nap tömegének, hőmérsékletét és korát tekintve pedig közel azonosak. Ám a körülötte keringő bolygók kicsit sem hasonlítanak a Naprendszerhez: a WASP-193b közelebb kering hozzá, mint a mi bármelyik bolygónk: mindössze 6,25 naponta tesz meg egy fordulatot.

Annak tanulmányozása, hogyan változik a csillag fénye a körülötte keringő exobolygó hatására, lehetővé tette Barkaouinak és kollégáinak, hogy kiszámítsák annak sugarát és tömegét. Kiderült, hogy mérete körülbelül 1,46-szorosa a Jupiterének, ehhez képest a tömege hihetetlenül kicsi: mindössze 0,139-szerese a mi órásbolygónkénak.

Ezekből az adatokból származtatták a kutatók az exobolygó sűrűségét: 0,059 gramm/köbcentiméter. Összehasonlításképpen, a Föld sűrűsége 5,51 gramm/köbcentiméter. A Jupiter sűrűsége köbcentiméterenként 1,33 gramm, ami logikus, hisz gázbolygó. A vattacukor sűrűsége 0,05 gramm köbcentiméterenként.

Nagyon kevés más, hasonló sűrűségű világot találtak, de ezek némi támpontot adnak arra vonatkozóan, hogyan jöhetnek létre ilyen világok. A csillagokhoz való közelség felmelegítheti a légkört, és a napszél egyszerűen elfújhatja azt, különösen, ha túlnyomórészt hidrogénből és héliumból áll.

De egy ilyen világ csak néhány tízmillió évig nézne ki úgy, mint a WASP-193b, amikor a csillag fiatalabb és forróbb; ráadásul a csillag hője elég gyorsan elpárologtathatja az ilyen gyengécske légkört.

Tehát az bizonyos problémákat vet fel, hogy a csillag akár 6 milliárd éves is lehet. Bár létezhet valamilyen mechanizmus a WASP-193b kialakulására és fennmaradására, az exobolygó megfigyelt tulajdonságait nem lehet újra létrehozni kifinomult bolygófejlődési modellekkel.

A WASP-193b mindezek miatt kiváló jelölt a további vizsgálatokra. A kutatók most arra készülnek, hogy megállapítsák, pontosan miből is áll a bolygó – és éppen az ilyen típusú feladatokra tervezték a James Webb Űrteleszkópot. A csapat szerint egyetlen tranzit megfigyelés is megmagyarázhatja, hogyan létezhet egy ilyen furcsa, bolyhos világ az Univerzumban.

Ez is érdekes lehet:

• Összeütköző óriásbolygók fényét észlelték
• Egyre csak ‘ráncosodik’ a Merkúr, megdöbbentő az oka