A zsidók és arabok közötti egyet nem értés hosszú múltra tekint vissza. Az újonnan kialakult konfliktus is csak még jobban rávilágít a mélyen gyökerező problémákra. Bár a legtöbb közel-keleti ország viszonya stabilizálódott Izraellel, de van egy állam, amely nem hajlandó megbékélni sem Izraellel, sem az arab világ többi részével.
Irán az 1979-es forradalom óta teokratikus alapokon nyugszik. Irán nem csak az iszlám vallást követi, de ráadásul a síita verziót, amellyel a legnagyobb síita államként funkcionál, és gyakorlatilag síita vallás de facto védelmezője is egyben. Miután a sah-ellenes forradalomban elűzték Irán utolsó uralkodóját, a iszlamisták felszámoltak minden egyéb sah-ellenes csoportot. Nem sokkal később Irak megtámadta Iránt, de nem sikerült győzelmet aratniuk. Irán földrajzilag remek helyen fekszik, amely szinte bevehetetlenné teszi megfelelő védelem mellett. Ugyanakkor Iránt ugyanez limitálja is a terjeszkedésben, illetve a gazdasági problémák sem teszik lehetővé, hogy felvegyék a versenyt ellenfeleikkel.
Irán ezért az úgynevezett “proxy-háború” taktikát alkalmazza, ahol különböző országokban, különböző csoportokat támogatva próbálnak befolyásra szert tenni. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy minden országban megtalálják a síita csoportokat és elkezdik őket támogatni. A cél végül az, hogy a kiszemelt országokban az Irán által támogatott csoportok kerüljenek hatalomra. Ezzel természetesen szövetségi rendszert kialakítva szerte a világban.
Irán proxy-háborúi
Irán több országban is jelen van a Közel-Keleten, mint például Irak, Szíria, Jemen, Libanon vagy éppen Palesztina. A szétszórt szövetségesek célja, hogy destabilizálják a régió problémákkal küzdő országait. Ezzel ellehetetlenítve a országok stabilizációját, ezzel pedig csökkentve az esetleges ellenfelek számát. Az Izrael-ellenes hadműveletekben a legfontosabb szereplők egyértelműen a Hamász és a Hezbollah. Mindkét csoport Irán támogatását élvezi, és természetesen a céljaik között van Izrael államának felszámolása.
A Hamász elutasítja az oszlói egyezményt, mely a palesztin területek fennhatóságát hivatott tisztázni, illetve az erőszak megszüntetését célozta meg. 2006-ban megnyerte a Hamász a választásokat, és felszámolt minden más palesztin csoportot Gázában, teljesen uralmuk alá hajtva a Gázai övezetet. A Hamász esete azért különleges, mert ők szunniták, nem síiták, de a kölcsönös ellenérzés Izraellel szemben egy oldalra terelte Iránt és a Hamászt. A Hamász legnagyobb támogatója továbbra is Irán. Ugyanígy a Iszlamista Dzsihád Mozgalom is támogatásokat kap Irántól, ugyan csak kisebb mértékben.
A jelenlegi konfliktusból viszont kimarad Irán, mivel a Hamász nem szövetségese az országnak, inkább csak stratégiai partnere. A két fél sokszor ellentétes véleményen van, sőt nem egyszer harcolniuk is kellett egymással. Hiába az Izrael-ellenesség, Irán nem akar belefolyni a háborúba, amely szinte biztos egy Irán ellenes háborúba torkollana, ami egyszerűen nem éri meg. Még iráni támogatással együtt sem tudná felvenni a versenyt a Hamász Izraellel szemben, így értelmetlen lenne belefolyni.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Source: TLDR News Global
