Az ausztrál őslakosok már 34 ezer évvel ezelőtt is sütöttek kenyeret

Az egyiptomiakat régóta tartják az első kenyérkészítőknek, akikről úgy hírlik, hogy Kr. e. 8000 körül kezdtek kenyeret sütni. A legújabb eredmények azonban azt mutatják, hogy az ausztrál őslakosok messze megelőzték őket a kenyérkészítésben.

Az ausztrál őslakosok több mint 34 ezer évvel ezelőtt kezdtek kenyeret sütni. A régészek Új-Dél-Walesben régi őrlőköveket találtak, amelyek bizonyítják, hogy jóval az egyiptomiak előtt őröltek lisztté magvakat a sütéshez.

Annak ellenére, hogy az őslakosokat általában egyszerű vadászó-gyűjtögető népként tartják számon, a korai telepesek megfigyelései egy fejlettebb mezőgazdasági oldalukról árulkodnak. Az Ancient Origins szerint a földművelés kifinomult megközelítésére utaló, művelt földeket figyeltek meg, különösen az olyan növények esetében, mint a “murrnong”, azaz jamgyökér, írja a Greek Reporter.

Egy ausztrál szerző, Bruce Pascoe Sötét emu, fekete magok: Mezőgazdaság vagy véletlen? című könyvében megkérdőjelezi azt a közhiedelmet, hogy az őslakosok az európai gyarmatosítás után csak vadászó-gyűjtögető népek voltak.

Igen, az eddig ismertnél 15 ezer évvel korábban mi találtuk fel először a kenyeret. Az egyiptomiak 17 ezer évvel ezelőtt kezdtek kenyeret sütni, és egy ausztrál gabonaőrlő edényt legalább 34 ezer évesre datáltak.

A sütés korai időszakában az őslakos nők vitték a prímet. Az évszaknak és a helynek megfelelően gyűjtöttek különböző magvakat. Ezek közé tartozott az őshonos köles és a spinifex, valamint az aratóhangyák fészkeiből származó magvak.

Ezek az asszonyok a hangyák erőfeszítéseit használták ki a magok összegyűjtésében és hántolásában, a fészeknyílások köré gyűlve.

A lisztkészítés nehéz munka volt és bonyolult eszközöket igényelt. Néhány ilyen malomkő akár ötvenezer éves is lehet. Az így előállított lisztet vízzel keverték össze, hogy tésztát készítsenek belőle.

Ezt a tésztát aztán kisütötték, hogy tápláló, fehérjében és szénhidrátokban gazdag kenyeret készítsenek belőle. Sőt, a kenyér az őslakosok hagyományos étrendjének fontos része volt.

A kenyérkészítés során különböző növények, például a disznóparéj és a tüskés csüdfű magjait is felhasználták, ami rávilágított a helyi növények mély ismeretére.

Ez a különleges kenyér, amelyet néha közvetlenül forró parázson vagy egy különleges kemencében sütöttek, a táplálkozásuk fontos részét képezte, és ma is kulturális örökségük egyik legfontosabb darabja.

Amikor azonban jöttek az európaiak, és bevezették a fehér lisztet, ezek a hagyományos kenyérkészítési módszerek hamar eltűntek, bár egyes helyeken egészen az 1970-es évekig életben maradtak.

Bruce kijelentette: “A házakat felgyújtották, szinte minden felfedező és telepes erre hivatkozik”.

A veteményeseket laposra legelték az állatok, amelyek egyszerűen besétáltak a földre, és elkezdték felfalni a füveket és a gyökérnövényeket.

Napjainkban megújult az érdeklődés e régi technikák iránt, azzal a céllal, hogy felelevenítsék és ünnepeljék az ausztrál őslakosok gazdag élelmiszertörténetét.

Érdemes elolvasni:

• Az ókori világ csodája, a babiloni függőkertek
• Rejtélyes tengeri nép tartotta rettegésben az ókori Egyiptomot, kik lehettek?