Az egyiptomi piramisok építésének hogyanja régóta foglalkoztatja nem csak a történelem iránt érdeklődőket. Az fix, hogy rabszolgák építették és a fáraónak kb már a hatalomra kerülésekor el kellett kezdenie, ergo a legtöbb állami pénzt a síremlékére fordította már uralkodásának kezdetétől. De azt, hogy a korabeli technikával hogyan lehetett ekkora köveket méretre vágni és egyáltalán mozgatni mindeddig rejtély volt. Egy döbbenetes felfedezés oldhatja fel a titkot és a megoldás kézenfekvőbb mint gondolnánk.
Persze vannak, akik rögtön isteni vagy egyenesen földöntúli beavatkozást sejtenek a piramisok építése körül, de ez a megoldás ezekhez az elméletekhez nem kapcsolódik. Az persze valóban furcsa, hogy tudomásunk szerint egymástól óceánok által elválasztott civilizációk (például a közép-amerikai indiánok és az egyiptomi fáraók) is arra jutottak, hogy piramisokat kell építeniük.
Ugyanakkor más volt ezen épületek funkciója az ókori Észak-Afrikában, majd pedig évezredekkel később a prekolumbián Amerikában. A korban pedig ennyire magas építményt tényleg csak piramis alakúan lehetett összerakni úgy, hogy az ne dőljön el.
És most azt is tudni vélik a tudósok, hogy miként voltak minderre képesek az ókori egyiptomiak. A nagy kérdés nem is kövek mozgatása magán az építkezésen, hanem az odajuttatásuk. Kézenfekvő a vízi megoldás, de a Nílus (elég ha a térképre nézünk) több mint tíz kilométerre van a gízai piramismezőről.
Csakhogy a tudósok szerint ez nem mindig volt így. Egy ősi Nílus-ág ugyanis éppen Gízán keresztül folyhatott az ókorban. Ez több száz méter széles volt és biztosíthatta nemcsak az építőanyag, hanem a munkások célba jutását is az iflscience.com szerint.
Ez átírhatja az egyiptomi piramisokról szóló történelemkönyveket
A vonatkozó kutatást Dr Eman Ghoneim vezette és műholdfelvételek alapján jutott erre a következtetésre. Illetve az alapján, ahogy a Nílus-völgyben a piramisok elhelyezkednek, meglehetősen szabályosan követve egymást.
Beszámolója szerint egy nagyjából 100 km hosszú ősi Nílus-ágat talált, melynek néhány helyen a szélessége is nagy volt, elérhette az 500 métert is (összehasonlításképp, a Lánchídnál a Duna 350 méter széles). Egyébként a folyók ilyetén változásai nem meglepők. Ha nem lett volna Ős-Duna a mai Duna vonalától jóval keletebbre, akkor ma nem lenne Kiskunság és az ottani homokhátságok.
A Nílus Ahramat-nak nevezett ága mentén most a csapat mintát szeretne venni az ősi folyómederből, hogy megállapíthassák, vajon aktív volt-e itt a folyó 3700-4700 évvel ezelőtt, amikor az itteni piramisok épültek.
Ezek nélkül az adatok nélkül még nem lehet biztosan állítani, hogy megoldódott a piramisok rejtélye, de van néhány közvetett bizonyíték is. Például a piramisokhoz tartozó völgytemplomok, amelyek gyanúsan ókori kikötőkként funkcionálhattak ezen ősi folyóág mellett.
Ha a tudósoknak igazuk van, akkor az egykori Nílus-ág mellett tucatnyi eddig ismeretlen település nyomaira bukkanhatnak majd akár értékes leletekkel.
Ez is érdekelhet:
