Pedig a kérdés nagyon egyszerű: mégis miért használjuk lassan másfél évszázada változatlnul a QWERTY kiosztású billentyűzetet a számítógépeinken (magyar felhasználók a QWERTZ kiosztásút)? Hogy nem tudtunk még ennél hatékonyabbat feltalálni? Ha pedig feltaláltunk, akkor miért használjuk még mindig ezt?
A QWERTY története
A billentyűzet története persze sejthetően nem a számítógépek korában kezdőtött, hisz korábban írógépeken írtak, azok feltalálása pedig a 19. századba vezet minket. Egészen pontosan 1878-ba. Alig öt éve egyesült Buda, Óbuda és Pest, amikor egy Christopher Latham Sholes nevű angol tudós szabadalmat adott be e billentyűkiosztásra.
Egyébként ő találta fel az első, gyakorlatban is működő írógépet is, mégpedig a kiegyezés évében, 1867-ben. 1874-ben a Sholes & Glidden írógép már tömeggyártásban készült az egyébként addig fegyvereket gyártó Remington céggel együttműködésben. 1886-ban egy másik cég, a Wyckoff, Seamans & Benedict (WS&B) egy második generációs írógépet is kiadott, amiben az M-t az N mellé rakta, illetve a C-t és az X-et felcserélte. Mivel a Remington lett a világ egyedüli írógép-gyártója, 1890-re már 100.000 ilyen írógépet készített, így általánossá vált a QWERTY kiosztás, írja az iflscience.com. De még mindig nem léptünk át a 20. századba. Miért nem változott ez azóta?
Miért éppen QWERTY?
Erre senki sem tudja a választ biztosra, de elméletek azért vannak. Az egyik szerint így elkerülhetővé vált, hogy a leggyakoribb betűpárok összeakadjanak (ez az írógépeknél előfordult, ha egyszerre ütöttük le a betűket). Ezért van egymástól viszonylat távol a TH, ON, AN, CH, és IE kombináció. Ugyanakkor az E és az R közel vannak, pedig ez a második leggyakoribb kombináció.
Egy másik elmélet szerint e billentyűkiosztás oka, hogy meggyorsítsák a Morse-kódok fordítását. Például a szavak elején rendszeresen félreérthető volt, hogy vajon SE vagy Z szerepel-e, ezért ezeket egymás mellé tették.
A harmadik ötlet, hogy Remington jó taktikus volt. Nemcsak gyártotta az írógépeket, de képezte a használóit is. Mivel erre voltak kiképezve, a cégek ilyen billentyűkiosztású írógépeket választottak.
Ezek az alternatívák jöttek
Már maga Sholes is fejleszteni akarta e kiosztást, az utolsó szabadalmat ezzel kapcsolatban egy évvel a halála előtt, 1889-ben nyújtotta be. August Dvorak, a Minnesotai Egyetem professzora saját variációt készített, aminek az volt a lényege, hogy a két kéz közötti munkaterhet jobban elossza. Ezzel sikerült is feltornásznia a percenként legépelhető szavak számát 50-re.
Colemak szintén változtatott a kiosztáson, de semmilyen bizonyíték nem született, hogy ez gyorsabb gépelést tett volna lehetővé.
Az érintőképernyőkre kifejlesztették a KALQ kiosztású billentyűzetet. Az ezt kipróbálók 10 órai gyakorlás után már képesek voltak 37 szót leírni percenként, míg a QWERTY csapat csupán 20-at. Tableten ez jó, 34%-kal gyorsabb gépelést tesz lehetővé, de valószínűtlen, hogy a számítógépeken is váltást eredményezne.
Ez is érdekelhet:
