Már persze bizonyos helyzetekben és főként bizonyos szélességi kör fölött jelentett e tulajdonság jelentős versenyelőnyt őseinknek. Ám egyes neandervölgyi gének bennünk is tovább élnek és többek között eldöntik, hogy korán vagy későn kelő típusok vagyunk.
Biztos van olyan rokonod, ismerősöd vagy esetleg Te magad, aki reggel 5-kor már fent van, viszont este 9-kor már lecsúkodnak a szemei. Ők a köznyelven csak pacsirtának nevezett embertársaink: korán kelnek és korán fekszenek, nappal aktívak. Ám e génjeinkben kódolt tulajdonságaikat nem Homo Sapiens elődeiktől örökölték, akik nagyjából 70 ezer évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy elhagyják Afrikát és Eurázsia, később Amerika felé is elterjesztik ezt az emberfajt miközben kipusztítanak mindenki mást és még jópár nagytestű emlőst is. A részleteket EBBEN a cikkünkben olvashatod el.
Észak felé haladtukban akadtak össze a mai tudomány által Homo neanderthaliensis-nek nevezett emberfaj egyedeivel, akik Európa és Ázsia Afrikánál kiesebb, ráadásul hideg éghajlatú vidékeit uralták. A kognitív forradalomnak köszönhetően sokkal több Sapiens tudott hatékonyan együttműködni, mint neanderthaliensis, így rövidesen kiszorították őket élőhelyeikről és halálra ítélték ezt az emberfajt.
Ugyanakkor a két populáció nem állt távol annyira egymástól, hogy egyes egyedei között ne szövődhessenek romantikus kapcsolatok. A The Guardian cikke szerint ez vezetett a pacsirta-emberek kialakulásához is.
Evolúciós előny lehetett a korán kelés
Az Afrikából kirajzó előembereknek ugyanis nem volt szüksége arra, hogy korán keljenek és korán bújjanak “ágyba”. Nagyjából 12 órán át volt a kontinens minden szegletében fent a nap, így semmilyen előnyt nem élvezett az, aki mondjuk már hajnalban elkezdte a vadászatot ahelyett, hogy csak kora délelőtt tette volna. Ez persze nem zárja ki, hogy már akkor is voltak ilyen Sapiensek, csak épp nem élveztek evolúciós előnyt ezzel. Azt ugyanis tudjuk, hogy nagyjából az ébren töltött idő 30%-át fordítják a halászó-vadászó-gyűjtögető népek az élelemszerzésre. Ergo sokkal kevesebb mint 12 órát. A “munkát” tehát el lehetett osztani úgy, hogy még akkor is lehessen szunyókálni, amikor már rég felkelt a Nap.
Nem így a neandervölgyieknél. A szélességi kör növekedésével (azaz északra haladva) egyre rövidülnek a nappalok, így kiemelten fontos, hogy a nappali időszakban gyűjtsenek annyi élelmet ezek az embercsoportok, amennyit csak lehet. Itt pedig már evolúciós előny lehetett az a gén, amivel előemberünk korán felkelt és korán lefeküdt, hogy másnap is korán kelhessen.
A két faj közös gyermekeinek egy részében – azaz a mai koránkelők feltételezhető őseiben – viszont megjelenhetett ez a gén, így lettek Sapiensek, akiket a biológia is arra alkotott, hogy korán keljenek, így előnyhöz jussanak mondjuk a mai Skandinávia északi részén. Ez a gén pedig tovább él. Persze sokféle egyéb hatás is alakítja cirkadián ritmusunkat, például a munkánk, a tanulmányaink vagy éppen bulizási szokásaink. Aki viszont rendszeresen korán kel és korán fekszik, gyanakodjon arra, hogy valamennyi neandervölgyi vér benne is lehet.
Ez is érdekelhet:
