Kik az elveszett egyiptomi istenek?
Az ókori egyiptomi panteon, azaz minden istenség templomának felfedezése során láthatjuk a fával, festékkel és kővel megszemélyesített isteneket, akik az egyiptomi hitvilág szövevényét alkotják.
A számtalan istenségtől az Oziriszre összpontosító forradalmi korszakig a túlvilági élet egyre befogadóbbá válik, amely során megkérdőjeleződött a fáraókhoz kötődő kizárólagosság. A művészet és az építészet ötvözése, amelyet Dzsószer lépcsős piramisa és a kolosszális gízai építmények példáznak, mély spirituális meggyőződésekben gyökereznek. Szakkara átmenete a szerény masztabáktól a nagy piramisokig nem csupán a temetkezési szokások változását, hanem egy mélyreható kulturális átalakulást is jelez, írja az Ancient Origins.
A mosó- és kenyérszóda felhasználásával végzett aprólékos mumifikálási folyamat az egyiptomiak örök életre való törekvéséről szólt. A művészi ábrázolások megváltoztatásával és az addig nagy becsben tartott templomok bezárásával Ehnaton fáraó merész irányváltásával az egyistenhit felé múlandóvá vált a vallási tanok nagy része.
Ahogy idegen birodalmak közelítettek, Nagy Sándor például görög szokásokat hagyott Egyiptomra, az ezt követő római hódítás pedig Egyiptom isteneinek elfeledését jelentette. Az utolsó hieroglifa, amelyet a rómaiak érkezése után véstek, egy korszak végét szimbolizálja. Az idők folyamán az ókori Egyiptom egykor hatalmas istenei megadták magukat a változásnak, és mára már csak egy letűnt kor örökségei.
Érdemes elolvasni:
