Szilveszter napján akartak bankot rabolni a banditák

A mára már elfeledett, de a maga idejében nagy visszhangot kiváltó esemény volt, az 1934. december 31-én elkövetett budapesti Szabadság téri bankrablás. A szilveszter napján elkövetett bűncselekménnyel a magyar sajtó hosszasan foglalkozott. Részben azért, mert a támadásnak halálos áldozatai is voltak, de részben azért is, mert a Horthy-korszak önmagáról kialakított képébe kevéssé fértek bele a bankrablásban agyonlőtt civilek. A szilveszter napján elkövetett bankrablás után ketten a helyszínen, egy sérült pedig a kórházban halt meg. Az elkövetők végül nem jutottak messzire a rablás után.

Egy puskaporos szilveszter a bankfiókban

Szepesi László és Radovics László autószerelőként dolgoztak, de a szakmai vonal mellett még valami összekötötte őket: egy bűnbandába tartoztak. 1934 februárjában el akartak kötni egy kocsit, ám nem sikerült, szabadulásuk után pedig azonnal tervezni kezdték a következő bűncselekményt. A börtönben megismerték Tari Nándor asztalostanoncot, aki végül csatlakozott hozzájuk. A bankrablások ötletét ő vetette fel a másik két tagnak. Tari fegyvereket szerzett és a banda akcióba tudott lépni.

A szilveszter napján történt bankrablás három elkövetője (Tolnai Világlapja)

1931. május 15-én egy Klauzál téri bankfiókot támadtak meg, lövöldöztek is, de a menekülő pénztáros becsapta a őáncélszekrény ajtaját, így zsákmány nélkül távoztak. Ugyanebben az évben egy postát, majd a következő év májusában egy takarékpénztárat támadtak meg. Az első sikert 1932. november 12-én aratták, ekkor a Ganz Részvénytársaság egyik tisztviselőjének rabolták el a táskáját, ám szerény zsákmánnyal: ezer darab egypengős és kétezer darab ötvenfilléres érme lapult benne. 1934. június 30-án szintén táskát zsákmányoltak, de abban csak egy levelet találtak.

A Vécsey utca 16. számú ház alatt, a Parlament és a Tőzsdepalota épülete között működött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik fiókja, amely jelentős forgalmat bonyolított le. A bankrablóknak erre a fiókra esett a választása. A szilveszter napja azért tűnt ideális alkalomnak, mert a fizetésnap előtt a bankok nagyobb mennyiségű készpénzt küldenek szét a fiókjaikba. A rablók szereztek egy autót, a szerepeket pedig úgy osztották le, hogy Szepesi lesz a sofőrjük, Radovics és Tari pedig a tényleges bankrablást végzi el.

Ennek megfelelően ők ketten léptek be a bankba, ott úgy tettek, mintha sorbaállnának, majd a pénztárfülkéhez jutva előrántották a fegyvereiket. Egyes beszámolók szerint “Bankrablás, fel a kezekkel!” kiáltás hangzott el, más lapok viszont eltérően írnak erről. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy nem sokkal később kitört a pánik, de a rablók is meglepődtek, valaki ugyanis lőni kezdett rájuk.

Fegyveres ügyfél szilveszter napján

A rablók egyike a pénztárrekesz rácsait kezdte el rángatni, míg a másikuk az asztalokon lévő készpénzt akarta begyűjteni. Más beszámolók szerint a rablók egyből elkezdtek lövöldözni, és eltalálták Jójárt Géza pénztárost a száján. Arra még képesnek bizonyult, hogy kivánszorogjon a fülkéből és a bank üvegablakát kitörve a Szabadság térre zuhant ki, így figyelmeztetve az embereket a bankrablásra. Ő lett az egyik halálos áldozat.

Benyák József holtteste a bankfiók előtt (Magyar Nemzeti Levéltár)

A pánik közepette azonban akadt valaki, aki megőrizte a hidegvérét és szembeszállt a rablókkal. Vitéz Szalay Miklós az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője azért ment a Szabadság téren található fiókba szilveszter napján, mert az alkalmazottak fizetésére pénzt akart felvenni. Azonban amikor így járt el, mindig hordott magánál revolvert, mert nagyobb összegű pénzt kellett vinnie. Szalay Miklós első világháborús veteránként értett a fegyverhasználathoz is. Sőt, amikor a két rabló belépett a fiókba, gyanús lett számára a dolog, és egy oszlop mögé húzódott, elővéve a revolverét. Amikor Radovics megpróbált átmászni a pénztárfülkébe, tüzet nyitott rájuk. Ráadásul a bankfiókba újdonságként beszerelt riasztó is jelzett.

Radovicsot találat érte a lapockáján, de arra még képes volt, hogy társával együtt menekülőre fogja. A sietve távozó rablók beleütköztek egy kifutófiúba, Benyák Józsefre. Mivel Tari Nándor ismerte őt asztalostanoncként, ezért gondolkodás nélkül lelőtte őt, nehogy azonosítsa. Szepesi már várta őket az autóval. Egy parkőr megpróbálta megállítani őket, de lövéssel tántorították el. Mocsai Géza autószerelő, aki a riasztó hangjára megérkezett, rálőtt a járműre, egyik lövése a karosszériát érte, a másik pedig megsebesítette Radovicsot a csuklóján. Ettől függetlenül a banda sikeresen kereket oldott.

Az el nem késett ítélet

A meglőtt áldozatok közül Róth Imre néhány nappal később belehalt a sérüléseibe. A rablást követően a rendőrség néhány perccel már a helyszínre ért. A szemtanúk kevés használható nyom mellett emlékeztek a jármű rendszámára. Ezt hamarosan meg is találták a Kelenföldi pályaudvar közelében egy sáros dűlőúton. A kocsi döntő nyomnak bizonyult, mert abban az időben egyáltalán nem volt elterjedt a sok jármű Budapesten és keveseknek volt megfelelő vezetési tapasztalata. Ezért a rendőrség rögtön az autószerelők körében kezdett kutakodni. Ezt elősegítette, hogy a Lehel tér közelében aznap két gyanúsan viselkedő sáros alakot látott az egyik szemtanú, amit az időjárás nem indokolt. A környék műhelyeit átfésülve kiderült, hogy az egyikben egy Szepesi László nevű szerelő a rablás napján beteget jelentett.

A bankrablás helyszíne a Google Maps 2018-as képén (Google Maps)

Szepesi a bűnözői múltja miatt eleve gyanússá vált a rendőröknek, ezért bevitték. Az őt kísérő detektívekkel villamosra szállt Tari Nándor is, aki jelezte a társának, hogy kész őt kiszabadítani, de Szepesi nem bátorította őt, így leszállt a járműről. Hamarosan azonban őt is és Radovicsot is bevitték. Utóbbi a vallomástétel alatt nehezen mozgott, mire kiderült, hogy a lapockáján és a csuklóján sérült, ami megfelelt a szemtanúk leírásának. Radovics megtört és vallomást tett. A rendőrség így be tudta gyűjteni a rabláshoz használt álbajuszokat és a fegyvereket is, amelyeknek az elrejtésére Tari vállalkozott, de végül ezek a lakásáról kerültek elő. Szepesi László részletes beismerő vallomásában elsorolta azokat a rablásokat is, amelyeket a bandával elkövetett. (Ezek azonban, mint fentebb láttuk, általában sikertelenek maradtak).

A tárgyalások során az elkövetők a társaikra igyekeztek kenni a bűncselekmény súlyosabb részét. Első fokon 1935. februárjában Radovicsot két-, Tarit egy rendbeli gyilkosságban ítélték halálra, Szepesit felbuktásért és szervezésért. Ugyanezév júniusában a másodfokú bíróság helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, majd novemberben így tett a harmadfokon eljárú Kúria is.

A három elkövetőt 1936. január 22-én a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel. A kivégzésre egyébként belépőjegyeket árultak, amelyekhez csak drágán lehetett hozzájutni. A helyszínen Szepesi menyasszonya és Radovics édesanyja nézte végig a kivégzést, utóbbival még interjút is sikerült készítenie a korabeli sajtónak.

A cikk készítéséhez felhasználtuk Kálniczkyné Katz Veronika írását a Magyar Nemzeti Levéltár honlapjáról.