23 millió éves megkövesedett mangroveerdőre bukkantak Panamában
A Barro Colorado szigeten felfedezett fosszíliák arra utalnak, hogy Panama középső részén egykor hatalmas mangroveerdő lehetett. 23 millió évvel ezelőtt egy vulkáni iszapömlés betemette az erdőt, így az megkövesedett formában mai napig fennmaradt.
Egy ősi mangroveerdőt fedeztek fel, amelynek fái akár 40 méter magasra is megnőttek, írja a Live Science. Mindezt több mint 20 millió évvel azután, hogy egy vulkáni iszapömlés elárasztotta azt a mai Panama területén – derül ki egy új tanulmányból.
Barro Colorado egy aranybánya a kutatóknak
A kutatók először 2018-ban fedezték fel a fosszíliákat egy geológiai expedíció során Barro Colorado szigetén. A sziget Panama ember alkotta Gatun-tavában fekszik, amelyen évente több ezer hajó halad át, amikor a Panama-csatornán keresztül hajózik. A Barro Colorado sziget egykor egy dombos táj részét képezte, 1913-ban azonban részben víz alá került, amikor a mérnökök a csatorna építése érdekében felduzzasztották a Chagres-folyót. 1923-ban természetvédelmi területként lett kijelölve. Ma a sziget trópusi erdői a világ egyik legintenzívebben tanulmányozott erdei közé tartoznak.
„Soha nem gondoltuk volna, hogy a szigeten fosszilis fák található, senki sem számolt be róluk” – árulta el a Live Science-nek e-mailben Carlos Jaramillo, a tanulmány társszerzője, a panamai Smithsonian Trópusi Kutatóintézet geológusa. Elmondása szerint ez különösen ritka, hiszen rengeteg kutatócsoport vizsgálja a területet. A fosszíliákat viszont nehéz megkülönböztetni az erdő bármely más korhadó fájától.
Jaramillo szerint a mangrovefosszíliák megjelenésük ellenére valójában elképesztően jó állapotban vannak. Ennek oka, hogy egy vulkánkitörés 23 millió évvel ezelőtt, a korai miocén korszakban (23 millió és 5,3 millió évvel ezelőtt) betemette a fákat, lelassítva a bomlást és megfagyasztva a tájat az időben.
„A megkövesedett fáknak is nevezett fosszilis faminták nagy mennyiségű információt tárolnak” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Camila Martínez Aguillón, a kolumbiai EAFIT Egyetem paleoökológusa. A sejtes szerkezet az évszázadok során mineralizálódott és épségben megmaradt, ami ritka és nagyszerű lehetőséget kínál a kutatóknak, hogy a múltba utazzanak.
Egy új típusú erdő
A kutatók 121 megkövesedett famintát vizsgáltak meg, amelyek egy kis patakban feküdtek szabadon Barro Colorado területén. Megállapították, hogy 50 közülük egy eddig ismeretlen fajhoz tartozott, amelyet Sonneratioxylon barrocoloradoensisnek neveztek el. Az újonnan felfedezett fosszilis fajok hasonlítanak a mangrovefákra, amelyek Délkelet-Ázsiában; Ausztrálázsiában (Ausztrália, Új-Zéland és néhány környező sziget), valamint a mai trópusi Afrika egyes részein nőnek.
A Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology című folyóirat 2024. márciusi számában megjelent tanulmány szerint azonban az ősi erdő sokkal magasabb volt, mint a mai mangroveerdők. Míg a legtöbb élő mangrovefa lombkoronája körülbelül 13 méter magas, a S. barrocoloradoensis átlagosan körülbelül 25 méter magasra nőtt, de akár 40 méterre is tornyosulhatott.
Jaramillo szerint az ősi fák valószínűleg ugyanazokat a túlélési stratégiákat fejlesztették ki, amelyeket a mangrovefák ma is alkalmaznak, mivel a keveredett vizet részesítik előnyben az erősen sós óceáni vizekkel szemben.
Az erdő egy keskeny félszigetet szegélyezett, amely a mai Panama középső részét kötötte össze Észak-Amerikával, mielőtt a Panama-folyosó kialakult volna, valamikor 23 millió és 3 millió évvel ezelőtt. A mangrovefosszíliák mind hasonló állapotban voltak, ezért a kutatók úgy gondolják, az erdőt egyetlen vulkánkitörés pusztította el, amely iszappal árasztotta el a tájat.
Amióta a kutatók először fedeztek fel fakövületeket a Barro Colorado szigeten, „az emberek rengeteg továbbit találtak az egész szigeten” – mondta Jaramillo.
Érdemes elolvasni:
