A NASA ugyanis képes volt a történelemben először mintát venni az aszteroidából és azt vissza is tudta szállítani a Földre tavaly októberben. Csakhogy adódott egy kis probléma: nem tudták kinyitni a TAGSAM (Touch-and-Go Sample Acquisition Mechanism, a szonda azon része, amely a minták nagy részét tartalmazta) fejet, ami a mintákat tartalmazta. Ez csak most sikerült, négy hónap megfeszített munkával, így többet tudhatunk meg az egyik “legveszélyesebb” aszteroidáról.
Beszorultak a minták
Az Egyesült Államok történetének első, űrben begyűjtött aszteroidamintájáról van szó, amely tulajdonképpen beszorult az azt szállító fejbe. A NASA mérnökeinek hatalmas fejtörést okozott, hogy miképp tudják majd eltávolítani a kinyitást gátló rögzítőket. Erre végül teljesen új eszközöket kellett legyártaniuk, ez tartott több mint négy hónapig.
Az iflscience.com cikke szerint a mintákat tartalmazó doboz felnyitása a legszigorúbb biztonsági körülmények között ment végbe, hogy nehogy elszennyezzék a visszahozott anyagot. Érdekesség, hogy a 35 rögzítőből csak kettő volt beszorulva, ám ez épp elég volt ahhoz, hogy lehetetlenné tegye a biztonságos felnyitást.
„Mérnökeink és tudósaink hónapokig fáradhatatlanul dolgoztak a színfalak mögött, hogy ne csak tárolják azt a több mint 70 grammnyi anyagot, amelyhez a szondánk visszahozott, hanem olyan új eszközöket is megtervezzenek, lefejlesszenek és teszteljenek, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk ezen az akadályon”, mondta Eileen Stansbery, a NASA Johnson Űrközpontja ARES részlegének (ők foglalkoznak csillagászatban használatos eszközök fejlesztésével) vezetője.
Az új eszközök speciális sebészi tisztaságú, nem mágneses, valamint rozsdamentes acélból készültek. Ez a legkeményebb engedélyezett anyag, amivel lehet dolgozni a laboratóriumi kesztyűtartókban, melyek használata elengedhetetlen a szennyeződések elkerülése végett.
Az egyik legveszélyesebb aszteroida
A Bennu-ról azt érdemes tudni, hogy ez az egyik legveszélyesebb aszteroida. Egészen pontosan azt is kiszámolták korábban, hogy a legvalószínűbb becsapódási időpont 2182. szeptember 24-e lesz. Ha pedig ez megtörténik, akkor a fél kilométer átmérőjű űrszikla nagyjából 24, a jelenleg elérhető legpusztítóbb nukleáris fegyver erejével összemérhető kárt fog okozni.
A NASA egyébként éppen ezért tartotta fontosnak tanulmányozni és mintát venni róla amellett, hogy jelen tudásunk szerint nagyjából a Naprendszerrel együtt, 4,5 milliárd éve alakult ki, így fontos fizikai és kémiai információt adhat az akkori állapotokról. Korábban úgy gondolták, hogy egy a 2700-hoz annak az esélye, hogy 2175 és 2199 között becsapódjon. Összehasonlításképp: ahhoz, hogy dobókockával 6-ost dobj 1 a hathoz az esély. A becsapódásnak tehát kb annyi esélye van mint ötször egymás után hatost dobni.
Meg lehet nyugodni?
A legutóbbi NASA-kutatás után ez módosult: 1 az 1750-hez annak az esélye, hogy 2300 előtt becsapódik a Földbe (ez továbbra is öt egymás utáni hatos). És ezen belül a legvalószínűbb a fentebb említett dátum, írja az iflscience.com.
Ettől függetlenül a Benni még mindig az egyik legveszélyesebb, ami jól jelzi a többi aszteroida veszélyességét (vagy inkább veszélytelenségét). Persze jelent tudásunk szerint. Aki szeret ilyen elméletekben hinni, annak megnyugvásul szolgálhat, hogy tavaly a NASA képes volt eltéríteni a pályájáról egy aszteroidát egy becsapódó robot segítségével.
Ez is érdekelhet:
