Hogyan kezelték a rákot az ókori Görögországban?

Bár az első rákesetet Kr. e. 1600-ban Egyiptomban jegyezték fel, Hippokratész, az ókori görög orvos és az orvostudomány atyja, azonosította és nevezte el először a “rák” betegséget. Nézzük meg alaposabban, hogy mit tudtak a rákról, és hogyan kezelték az ókori Görögországban:

Hippokratész többféle rákfajtát írt le, és nevezte őket “karkinos”-nak, ami a rák görög szava, vagy “karkinóma”-nak. A név onnan ered, hogy a szilárd, rosszindulatú daganat vágási felülete úgy néz ki, mintha az erek ráklábakként húzódnának körülötte.

Hippokratész a rákot a humorális elmélet alapján értelmezte, amely szerint a testben négy különböző humor (testnedv) található: vér, flegma (nyál), sárga epe és fekete epe. A humorok egyensúlyhiánya betegséget okozhat, és a fekete epe túltengését tartotta a rák okozójának egy adott szervben. Úgy vélte, hogy ha a lép nem tudta kiüríteni az epét, a betegnél valamilyen rákos megbetegedés alakult ki. A rák korai tüneteiként azonosította a keserű ízt a szájban, amelyet étvágytalanság kísér.

Mivel az ókori görög hagyomány tiltotta a test felnyitását, Hippokratész csak a bőrön, az orron és a mellen látható daganatokról írt és készített rajzokat. Ez alapján diagnosztizálták és kezelték a pácienseket, és a kezelés a beteg humorának megfelelő diétából, vérképzésből és/vagy hashajtókból állt.

A középkorban a humorális elméleten alapuló rákkezelés még mindig népszerű volt, és a boncolás vallási okokból szintén tilos volt, ami korlátozta a rákkal kapcsolatos ismereteket.

Az ókori görögök még az érkitágulást is észrevették a rákos esetekben.

A rák gyakori típusai az ókori Görögországban

Galénosz görög származású római orvos szerint a nőknél előforduló leggyakoribb ráktípusok a méh- és mellrák voltak. A beteg vizsgálatakor az ókori görög orvosok észrevették, hogy a rákos daganat tapintható és kissé kemény tapintású, szabálytalan alakú, a környező szövetekhez tapadva, az erek kitágulásával, és meglehetősen hűvös hőmérsékletű. Azt is észrevették, hogy a test környéki területen néha sebek keletkeznek, írja a Greek reporter.

A rák duzzanatot is okozott, ugyanakkor nem kísérte láz, míg egy másik jellegzetes tünetként az akut fájdalmat és vérzést jegyezték fel.

Ami a kezelést illeti, orvosi megoldásokkal látták el a betegeket, és ha ezek nem segítettek a betegen, akkor a daganat műtéti úton történő eltávolításához folyamodtak. Az orvosok többek között olyan gyógynövényeket használtak, mint például a selyemkóró vagy farkasalma. A kezelés ellenére már akkor is kevés esély volt a rákos betegek túlélésére.

A rosszindulatú fekete epe eltávolítása érdekében flebotómiát (vér lecsapolása a vénából) végeztek, és ha ez nem volt elegendő, a daganatot lehetőség szerint műtéti úton távolították el. A következő lépés a környező erek kiégetése volt a túlzott és veszélyes vérzés megállítása érdekében.

A műtét után a betegnek egy különleges, egészségjavító diétát és mozgásprogramot kellett követnie, hogy jobban érezze magát.

Ahogy korábban írtuk, az egyik legrettegettebb vírus meggyógyíthatja a gyermekrákot, részletek itt.

• ez is érdekes lehet: Tényleg halálos beteg lesz, aki Pompeii műtárgyait tulajdonítja el?