Delphoi, az ókori világ közepe
Delphoi, amelyet az ókori görögök a Föld köldökének tartottak, az ókori világ spirituális központja volt ma is híres jósdájával. A Parnasszosz hegyén fekvő város a Kr. e. 6. és 4. század között virágzott, és a Földközi-tenger térségéből rengeteg zarándokot vonzott, akik a Delphoi jósda, a Püthia, azaz az orákulum mindenkori jósnőjének útmutatását keresték.
A szentély zavartalanul illeszkedik a tájba, ami a görögök természet iránti tiszteletét mutatja be, kezdi beszámolóját az Ancient Origins. Delphoi kialakítása, amely Apollón templomát és egy színházat tartalmaz, a görögök építészeti kifinomultságáról tesz tanúbizonyságot. A kincstárak, köztük a szobrokkal díszített delphoi Tholosz, tovább fokozták a spirituális hangulatot.
A Nagytemplomhoz vezető út a marmariai komplexumon – amelynek funkcióját a mai napig nem tudjuk pontosan –, a gimnáziumon és a Kasztalia-forráson keresztül vezetett. A templom, amelynek minden oldalán oszlopok álltak, a homlokzatára írt, az önismeretet és az alázatot hangsúlyozó delphoi maximák szemlélésére invitált.
Az orákulum kamrája, amely egy gőzöket kibocsátó szakadék felett helyezkedett el, misztikus környezetet biztosított a tanácskozásokhoz. A Római Birodalom Pax Romana korszakának végén Delphoi elhanyagoltsággal és egyéb, természeti kihívásokkal szembesült, ami a hanyatlásához vezetett. Ennek ellenére az ősi szentély spirituális szinonimája maradt, a hegyvidéki környezet és az egyedülálló geológiai jellemzők pedig csak hozzátesznek időtlen vonzerejéhez.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
