A NASA marsjárója az élet jeleire bukkanhatott

A Marson található ősi tavak üledékeit vizsgálta a Perseverance marsjáró, és talán az élet jeleire bukkant.

A Perseverance marsjáró bejárt területén felfedezett ősi tómederben a robotfelderítő már mikrobiális kövületeket kaparhatott ki. De biztosat csak akkor tudunk majd, ha elhozzuk a mintát, írja a Live Science.

A NASA Perseverance felderítője azt találta, hogy a Mars Jezero-krátere egykor vízzel volt tele. Ez reményt adhat arra, hogy talán már fosszilis életet tárt fel a bolygón.

A marsjáró, amely 2021 februárjában ért először földet a kráteren az Ingenuity nevű, mára már nyugdíjazott helikopteres társával együtt, talajradar segítségével tette a felfedezést. Olyan üledékrétegeket tárt fel, amelyek egykor egy tóhoz tartoztak, ami később egy gigantikus deltává száradt ki.

A felfedezés felcsillantja a reményt, hogy a kutatók bizonyítékot találhatnak arra, hogy egykoron ősi élet virágzott a mára kiszáradt vörös bolygón. Már amint a Perseverance által a kráterből gyűjtött geológiai minták visszatérnek a Földre. A kutatók eredményeiket január 26-án tették közzé a Science Advances című folyóiratban.

„A Föld körüli pályáról egy csomó különböző lerakódást láthatunk, de nem tudjuk biztosan megmondani, hogy amit látunk, az az eredeti állapotuk, vagy egy hosszú geológiai történet lezárása” – mondta a tanulmány vezető szerzője, David Paige, a UCLA bolygótudományi professzora közleményében. „Ahhoz, hogy megmondjuk, hogyan alakultak ki ezek a dolgok, a felszín alá kell látnunk.”

A Perseverance feladata

A Perseverance kulcsfontosságú része a NASA 2,7 milliárd dolláros Mars 2020 missziójának. A marsjáró érkezése óta a régebbi Curiosity-vel együtt az ősi élet jeleit keresi a Mars felszínén, a 48 kilométeres Jezero-kráterben haladva. Több tucat kőzetmintát gyűjtött és gyűjt a Földre való visszatérés céljából.

Az autó méretű Perseverance hét tudományos műszerrel van felszerelve, amelyek egyike a Radar Imager for Mars’ Subsurface Experiment. A marsjáró hosszú és magányos útja során 10 centiméterenként radarjeleket lőtt a talajba, így a marsi kráter felszíne alatt mintegy 20 méteres mélységig felépítette a talaj térképét.

Ez a radartérkép most olyan üledékek létezését tárta fel, amelyek arra utalnak, hogy a krátert egykor egy hatalmas tó vize öntötte el. A földi kiszáradó tavakhoz hasonlóan az üledékeket egy folyó szállította, amely egy nagy deltát alakított ki. A rétegek később az erózió két különböző fázisa során lerakódtak és kimosódtak.

„A kőzetfelvételekben megőrződött változásokat a marsi környezet nagymértékű változása okozza” – mondta Paige. „Menő, hogy ilyen kis földrajzi területen ennyi bizonyítékot látunk a változásokra, ami lehetővé teszi, hogy az eredményeinket kiterjesszük az egész kráter léptékére.”

Mivel a földi élet nagymértékben függ a víztől, a Marson található vízre utaló bizonyítékok létfontosságú támpontot jelenthetnek arra, hogy a bolygón egykor élet volt. Vagy hogy az élet még mindig ott lehet. A barátságtalan szomszédos bolygón lévő életre utaló bizonyítékok azonban mindeddig nehezen voltak fellelhetők.

Hogyan jut el hozzánk a minta?

A Perseverance értékes rakományának visszaszolgáltatásához az Európai Űrügynökség (ESA) Sample Retrieval Landerjének érkezésére vár. Ez egy kis rakétával csomagolt űreszköz, amelyet kőzet- és talajmintákkal fog megrakni, mielőtt visszalövi a pályára.

Az űrbe való felbocsátás után a mintákat tartalmazó rakétát az ESA Földre visszatérő űrrepülőgépe (ERO) gyűjti majd össze a Földre való visszatéréshez. A NASA eredetileg úgy tervezte, hogy az ERO valamikor 2026-ban indul, de ezt az időpontot azóta 2028-ra tolták ki, ami azt jelenti, hogy a minta legkorábban 2033-ban érhet vissza a Földre.

Érdemes elolvasni:

• Mi történne velünk, ha a Mars és a Jupiter pályát cserélne?
• Metánt ‘böfög’ a Mars, de mit jelent ez az élet szempontjából?