Az első világháború alatt a 99. számú általános parancsként ismert, a hajókon életben lépett az alkoholra vonatkozó tilalom. Ezt követte később az Egyesült Államokban a szélesebb körű szesztilalom is, ami miatt a tengerészek egy új moráljavító eszközre volt szükség. Itt jött képbe a fagylalt, amely az amerikai haditengerészet meghatározó eleme lett.
A fagyasztott édesség iránti újonnan felfedezett szeretet a szesztilalom után is folytatódott, és 1942-ben egy fagylaltos uszályt is létrehoztak. Ez az úszó gyár nem csak a tengerészek édesség utáni vágyát elégítette ki, hanem a tengeren a kényelem és a bajtársiasság jelképévé is vált.
1914-ben a 99. sz. általános parancs megtiltotta a szeszesital-fogyasztást a haditengerészet hajóinak fedélzetén, és ezzel megteremtette a feltételeke, hogy a fagylalt legyen az alternatíva. Röviddel ezután a 18. alkotmánymódosítás országos szinten kiterjesztette az alkoholtilalmat, ami a jégkrémet a tengerészek moráljának fokozására szolgáló alapanyaggá tette. Még azután is, hogy a szesztilalom 1933-ban véget ért, a jégkrém iránti szeretet megmaradt a tengerészek körében.
Az 1 millió dolláros jégkrém hajó
A fagylalt jelentősége a II. világháború alatt érte el új csúcspontját, amikor a USS Lexington, amelyet 1942-ben egy japán torpedó megrongált, süllyedni kezdett. Ahogy a matrózok elhagyták a hajót, elsőbbséget élvezett a fagylalt. A fagylaltos dobozokat vitték magukkal, a fagylaltot a fagyasztóból, a sisakjukba kanalazták, és élvezték a fagyasztott finomságot, miközben leereszkedtek a Csendes-óceánba.
A tengerészek fagylalt iránti ragaszkodására válaszul a haditengerészet 1 millió dollárt fektetett valami egészen újba: egy fagylaltos uszályba. A hadseregtől kölcsönzött beton uszályt utólagosan átalakították tengeren működő fagylaltgyárnak és fagylaltozónak. A Csendes-óceán nyugati részén állomásozó uszály mobil jégkrémgyártó üzemként szolgált, ellátva a saját jégkrémkészítő képességgel nem rendelkező kisebb hajókat.
Az úszó gyár mindössze hét perc alatt közel 40 liter fagylalt előállítására volt képes, így műszakonként körülbelül 2000 liter fagylaltot tudott előállítani. A 7500 liter tárolására alkalmas uszály hatékonyan elégítette ki a tengerészek fagyasztott desszertek iránti igényét. Bár nem volt a haditengerészet legpraktikusabb hajója, mivel nem rendelkezett saját motorral. A szállításhoz vontatóhajókra volt szükség, az uszály ennek ellenére kedvelt állomássá vált — írja a Military Times.
Sajnálatos módon a fagylaltbárka sorsa ismeretlen, és már nem szállít fagylaltot a bevetett tengerészeknek. Bizonytalan vége ellenére a haditengerészet jégkrémszállító bárkájának története bizonyítékul szolgál arra, hogy a kihívásokkal teli időkben milyen fontosak az apró kényelmi szolgáltatások.
Bár elsőre badarságnak tűnhet egy ilyen hajó létesítése, a pszichológiai hatása elképesztő. Egyfelől javítja a csapatok morálját, másrészt az ellenségre is hihetetlen hatást gyakorol. Mikor az ellenség minden erejét felhasználja a harcra, de az ellenségnek még jégkrémes hajóra is telik ilyen ínséges időkben, akkor az rendkívül nyomást helyez rájuk.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
