Miről híres Asszuán? Nem, nemcsak arról, hogy ha lebombáznák az Asszuáni-gátat, akkor egész Egyiptomot elsöpörné a Nílus
Egyiptom a Nílus ajándéka – tartották már az ókorban, hiszen a 2700 kilométer hosszú folyam nyári áradásai által lerakott termékeny hordalék biztosította évezredek óta az ott élők létfeltételeit, tette lehetővé a magas kultúra kialakulását. Az áradás azonban néha elmaradt, ami katasztrofális helyzetet idézett elő. Egyes években viszont Asszuánnál, az ókori Egyiptom déli határán a vízszint olykor 15 métert is emelkedett, így felmerült az igény a víz tartalékolására és az árvizek pusztító hatásának csökkentésére.
A szocialista tömb “győzelme” volt a hatalmas építkezés
A gát építése 1960. január 9-én kezdődött szovjet gazdasági és műszaki támogatással. A terveket a Szovjetunióban készítették, az elképesztő összegeket felemésztő munkák során a helyszínen huszonötezren dolgoztak. Az első szakaszt 1964. május 16-án Nasszer egyiptomi elnök és Hruscsov szovjet pártfőtitkár jelenlétében adták át, a teljes egészében elkészült gátat 1971. január 15-én Szadat elnök avatta fel.
Az Asszuáni-főgátat 1970. július 21-én helyezték üzembe. A szovjet gyártású turbinák évente 10 milliárd kilowatt energiát termelnek, működésük kulcsfontosságú az afrikai ország ellátása szempontjából. A Nasszer-tó vize az öntözés mellett az elmúlt évtizedekben az ivóvízellátásban is fontos szerepet játszott, az 1984–88 közti száraz években például szudániak millióit mentette meg a szomjan halástól.
A gát üzembe helyezésével azonban megritkult a Nílus élővilága, ami nem csak az egyiptomi halászfalvakban, de még a Földközi-tenger partvidékén is éreztette hatását. Ennél is súlyosabb következmény volt, hogy az áradás szabályozásával a korábbi árterületek elvesztették azt a tápanyagban gazdag iszapot és hordalékot. A kiterjedt öntözés felgyorsította a talaj szikesedését és romlását, amit mesterséges módon nem lehet következmények nélkül pótolni. Az éves termésátlagok így egyre csökkennnek.
Ezen problémák ellenére mára már más ország is erőművet épít a Níluson, jelesül Etiópia. Ez befolyásolni fogja a Nasszer-tó vízszintjét, ezen keresztül Egyiptom áramtermelési mennyisége csökkenhet, és Egyiptom energia-monopolhelyzete is megszűnne. Szóval bármikor megszólalhatnak a fegyverek, ha nem tudnak megállapodásra jutni.
Ne adja Isten!
Az Asszuáni-gát ránézésre Egyiptom legsebezhetőbb pontjának tűnik. Ha sikerülne felrobbantani valamilyen ellenséges erőnek, akkor a világ egyik legnagyobb víztárolója, a Nasszer-tó cunamija Egyiptom tulajdonképpen összes mezőgazdasági és lakott területét letarolná, elérve az északi részeket is. A túlélők is maximum a sivatag irányába menekülhetnének, ami szintén nem sokáig jelentene haladékot számukra.
A gátat persze az atombomba fenyegetettség idején építették már az arab-izraeli konfliktusok időszakában, az állandó háborús veszélyhelyzet ismeretében. Ezért átszakadása nem is képzelhető el egyszerűen végrehajtható módszerekkel, és a védelemre is komoly hangsúlyt fektet a hadsereg. Látogatása komoly ellenőrzések után lehetséges, fokozott biztonsági előírások betartásával.
A világhírű látnivalók
A Níluson való hajózást a filmek hatására sokan vadregényes formában képzelik, pedig ilyen rész csak egy rendkívül rövid szakaszon van, közvetlenül Asszuán mellett. A filmekben álltában csak ennyi látható, ugyanis északabbra Luxor irányába már egy csatorna egyenességére hasonlít a történelem egyik legismertebb folyója, és a krokodilok is hiányoznak belőle. Ezen a néhány kilométeren azonban tényleg rendkívül szép tájat láthatunk tele az ókori emlékekkel: templomokkal, sírokkal.
Az Asszuánhoz tartozó Elefánt-sziget déli vége az ókori Abu helyét foglalja magában . Neve az ókori egyiptomi nyelven elefántot és elefántcsontot is jelentett, emlékeztetve arra, milyen fontos szerepet játszott a sziget egykor az elefántcsont-kereskedelemben. Az 1. dinasztia kezdetén (i.e. 3000 körül) erődöt építettek a szigeten Egyiptom déli határának megállapítására. Abu hamarosan fontos vámpont és kereskedelmi központ lett. A fáraói időszakban stratégiai jelentőséggel bírt, mint a Núbiába és délre irányuló katonai és kereskedelmi expedíciók kiindulópontja. A 6. dinasztia idején (Kr. e. 2345–2181) Abu politikai és gazdasági központként erősödött meg, és az időnkénti hullámvölgyek ellenére a sziget egészen a görög-római korszakig megőrizte jelentőségét.
Asszuán nyugati hegyvonulatában, közvetlenül a Nílus partján rendkívül mutatós környezetben nemesi sziklasírok találhatók. Ezekben az i. e. 23. századra datálható, különleges sírokban az Óbirodalom időszakától kezdve a római korig élt hercegek fekszenek. Mindegyik sírt élénk színű, a mindennapi élet egy-egy mozzanatát, vagy többek között az elhunyt afrikai útját ábrázoló falfestmények, valamint hieroglifák és az elhunyt címeit felsoroló irományok díszítik. Felépítésük egyszerű tervet követ, elülső teremből, oszlopos teremből és a sírkamrához vezető folyosóból állnak. A dombot átlósan metsző lépcsősor visz fel a sírokhoz a komp kikötőjétől. Feltárásuk jelenleg is zajlik, napjainkban több jó állapotú sír áll a látogatók rendelkezésére.
A műemlékek megmentése
A Níluson végzett nagymértékű beavatkozások miatt nemcsak a természet, hanem nagyszámú műemlék is veszélybe sodródott. Sokukat a felduzzasztott vízszint miatt szükséges volt elbontani és más helyszínen megépíteni, mely jelenségről Szigettemplom a Níluson, melyet elbontottak és 500 méterrel távolabb egy másik szigeten építettek újjá. Philae című írásunkban számoltunk be.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Egy tokaji szálloda is bekerült Európa legjobbjai közé
Oroszország állatkerti állatokat adott Észak-Koreának a katonákért cserébe
Magyar származású hírességeket idéz meg egy lenyűgöző animációs kisfilm
Ismét adventi vonatokkal utazhatunk a bécsi és zágrábi karácsonyi vásárokra
Egy rabszolga előzhette meg Magellánékat a Föld megkerülésében
Ez a 2 centiméternél is kisebb fosszília lehet a hiányzó láncszem az evolúcióban