A kutatók szerint a Jupiter egykor lapos lehetett
Egy asztrofizikusokból álló csapat egy szuperszámítógép segítségével szimulálta, hogyan nőtt a Jupiter és a hozzá hasonló gázóriások. Arra az érdekes következtetésre jutottak, hogy a kezdeti időkben valószínűleg nagyjából úgy nézhettek ki, mint egy M&M’s drazsé.
“Régóta tanulmányozzuk a bolygók kialakulását, de korábban még soha nem gondoltunk arra, hogy a szimulációkban ellenőrizzük a bolygók alakját, ahogyan kialakulnak” – mondta Dimitris Stamatellos, a University of Central Lancashire asztrofizikusa az Astronomy & Astrophysics Letters folyóiratban megjelenő új tanulmány társszerzője. “Mindig is azt feltételeztük, hogy gömb alakúak”.
Nagyon meglepődtünk, hogy kiderült, hogy lapos gömböcskék, amelyek nagyon hasonlítanak a smartieshoz.
Annak ellenére, hogy csak a Tejútrendszerben több mint 5500 bolygót fedeztek fel, a tudósok még mindig nem teljesen biztosak abban, hogyan keletkeztek. A jelenlegi elméletek szerint a csillagok körül keringő hatalmas gáz- és porfelhők a gravitációs erők hatására kezdenek tömörülni, és bolygókat, üstökösöket, aszteroidákat és holdakat alkotnak. Legalábbis ez a helyzet az olyan kis, kőzetbolygók esetében, mint a Föld és a Mars, számol be a Futurism.
Ettől a Föld még nem volt lapos
A Jupiter méretű és annál nagyobb gázóriások esetében a tudósok úgy vélik, hogy a fiatal csillagok körüli nagy, forgó akkréciós korongok rövid idő alatt történő felbomlásával jönnek létre – magyarázta Adam Fenton vezető szerző. Ezt az elméletet “korong-instabilitásként” ismerik.
“Ez az elmélet azért vonzó, mert a nagy bolygók nagyon gyorsan kialakulhatnak a csillaguktól való nagy távolságban, ami magyarázatot ad néhány exobolygó-megfigyelésre”.
A kutatócsoport számítógépes szimulációi szerint a gázóriás bolygók valószínűleg először lapos alakot – vagy “lapított gömbformát” – vesznek fel a centrifugális erők miatt, valamint azáltal, hogy az anyag többnyire a pólusaikra, nem pedig az egyenlítőjükre esik.
A kutatók szerint ezeket az eredményeket figyelembe kell vennünk a fiatal bolygók jövőbeli megfigyelései során. Egyrészt a hosszúkás objektum megfigyelt alakja távcsővel nézve változhat a látószögtől függően.
Ez pedig fontosabb, mint valaha, tekintve, hogy mekkora előrelépést értünk el a sok fényév távolságból születő bolygók megfigyelésében.
Érdemes elolvasni:
