Budapest, sok más városhoz hasonlóan, sok titkot rejt a föld alatt. A metrórendszer nem csak közlekedésre alkalmas, hanem hidegháborús időkből származó óvóhelyek hálózata is egyben. Bár sok lakos talán nem is tud a létezésükről, ezeket a földalatti bunkereket úgy tervezték, hogy ellenálljanak egy atombomba robbanásának is.
A mai világ globális eseményei közepette ezeknek az óvóhelyeknek a jelentősége ismét megnőtt. Budapest földalatti óvóhelyeinek gyökerei a hidegháború korszakába nyúlnak vissza, amikor a nukleáris háború veszélye fenyegetett. A vasfüggöny leomlása előtt a polgárokat légvédelmi gyakorlatokra küldték, és vészhelyzet esetére gyakorolták az evakuálási útvonalakat. Minden lakóépületnek rendelkeznie kellett egy kijelölt biztonsági területtel is, bár ezt a szabályozást idővel beszüntették, leginkább költségvetési gondok miatt.
A budapesti metrórendszerben még mindig működőképes bunkerek találhatók, amelyeket arra terveztek, hogy a polgárokat válsághelyzetben megvédjék egy rövid ideig. Az M2-es és M3-as metróvonalon találhatók ezek az óvóhelyek, amelyek akár 220 000 embernek is menedéket tudnak nyújtani. Gulyás Attila, egykori metrómunkás, a Metró Dolgozók Szakszervezetének elnöke a rendszer hatékonyságára és folyamatos karbantartására is felhívta figyelmet — írja a Blikk.
Metró bunkerek
A metróalagutakban található földalatti óvóhelyek olyan alapvető funkciókkal vannak felszerelve, amelyek több tízezer ember számára is akár három napig is biztosítani tudják az életfeltételeket. A terekben személyenként körülbelül fél négyzetmétert osztanak ki, így biztosítva az ésszerű komfortérzetet. A mozgólépcsők tetején és alján lévő masszív, ólommal bélelt zsilipajtók vészhelyzetben hidraulikusan felemelhetők, hermetikusan lezárva a területet és teljes izolációt biztosítva.
A bunkerek több gázszűrő réteggel ellátott szellőzőrendszerrel büszkélkedhetnek, amelyek képesek a külső levegő tisztítására. Szennyeződés esetén a különböző szekciók közötti acélajtók lezárhatók, hogy megakadályozzák a szennyező anyagok terjedését. A vízellátást az alagút falában fúrt kutak biztosítják, amelyek naponta akár 30 liter vizet is biztosítanak személyenként, beleértve az ivóvizet és a higiéniához szükséges eszközöket.
Egészségügy a mélyben
Az esetleges orvosi igények kielégítésére az egészségügyi csapatok segítségével mobil egységeket állíthatnak fel a peronokon. Ezek az egységek orvosi vizsgálatok elvégzésére, sőt szükség esetén műtétek elvégzésére is fel vannak szerelve. Speciális lépcsőket szerelnek össze, hogy megkönnyítsék az emberek mozgását a peronokról a vágányokra, ahol esetleg elhelyezték őket. A bunkerekben azonban nincsenek ágyak, és az embereknek a tartózkodásuk ideje alatt a földön kell ülniük vagy feküdniük.
Bár a metróbunkerek jól felszereltek, fontos elismerni, hogy a bezártság nem biztos, hogy mindenkinek könnyű. Gulyás Attila hangsúlyozza a lakosság körében kialakuló esetleges pánikhelyzet kezelésének fontosságát, és kiemeli a személyzet szerepét az ilyen helyzetek kezelésében. Bár a rendszert éjszakai gyakorlatok során már tesztelték, nagy tömeggel járó valós tesztelése még nem került sor.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
