Sokszor viccelődünk neandervölgyi “unokatestvéreinken”, akiket mind egy szálig elusztítottak Sapiens őseink, ám most a tudósok is meglepődtek mennyivel okosabbak voltak ők, mint azt eredetileg gondolták.
A neandervölgyi emberek hosszú évezredeken át éltek a modern ember, a Sapiens őseivel együtt, csakúgy mint más emberfajokkal, például a Homo erectus-szal. Ez az együttélés azt is jelentette, hogy e fajok génjei valamelyest beépültek a ma élő ember genomjába is, ám végezetül mégis elvezetett az összes többi emberfaj pusztulásához.
A közkeletű elmélet szerint ennek oka az volt, hogy a Sapiens (nevében is benne van, bölcs ember) sokkal okosabb volt a többi emberfajnál, így könnyedén föléjük tudott kerekedni az erőforrásokért folytatott küzdelemben. Hiába volt példáula a neandervölgyi ember zömökebb, hidegtűrőbb, fizikailag erősebb. Mivel nem voltak képesek nagy számban együttműködni, a Sapiens le tudta győzni.
E közkeletű elképzelést cáfolja most egy új felfedezés, ami persze nincs ellentmondásban a kipusztítás-elmélet minden elemével, ám árnyalja, hogy milyen kognitív képességekkel rendelkeztek neandervölgyi unokatestvéreink.
Van egy lelőhely a mai Közép-Franciaországban, Peyzac-le-Moustier falu mellett, ahol a régészek olyan eszközöket találtak, amelyek foglalatba illesztését egészen különleges ragasztóanyaggal végezték az ott lakó neandervölgyiek 40 ezer évvel ezelőtt.
A ragasztóanyag mutatja a kognitív képességeket
Ahogyan a Sapiens, úgy a neandervölgyiek is nyárfaszurkot használtak kőeszközeik fára való ragasztására, írja az iflscience.com. Ennél magasabb szintre viszont – eddig úgy tudtuk – nem jutottak. Ám tudósaink tévedtek.
A Le Moustier-lelőhelyen előkerült öt eszköz kémiai elemzése ugyanis azt mutatja, hogy a neandervölgyiek is képesek voltak keverni anyagokat a jobb felhasználhatóság érdekében. Így tettek ebben az esetben a bitumennel és a goethittal is hiába gondoltuk úgy, hogy a gondolkodás ezen szintjére csak a neandervölgyiek voltak képesek eljutni.
A legújabb, ezzel foglalkozó tanulmány szerzői kipróbálták, hogy pontosan mire is használhatták az így nyert, enyvszerű anyagot a neandervölgyiek. A Sapiensek hasonló, afrikai felhasználási módjai alapján sejtették, hogy ez nem kövek fához ragasztására szolgált, hanem a kőhegyek foglalatba helyezésére.
Ha erre sima bitument használnak, akkor az ragadós, a kezet szennyező. Ha viszont goethittal keverik, akkor semmi sem marad a kézen, viszont nagyon jó fogást biztosít.
Lesajnált emberfaj?
És amennyiben ehhez azt is hozzávesszük, hogy bitument 200 kilométerre tudtak csak beszerezni és a goethithez is 50 kilométert kellett sétálni, rájöhetünk, hogy a neandervölgyiek pontosan tudták mit és miért csinálnak ezzel az anyagkombinációval.
A tanulmány szerzői szerint ez arra utal, hogy a neandervölgyiek is képesek voltak előre tervezni és használni a képzeletüket.
A ragasztóanyagok használata egyébként az egyes emberfajok kognitív képességeinek meglétére utalnak. A fenti felfedezés így azt jelenti, hogy a neandervölgyi ember és a Sapiens hasonlóan gondolkodott ebben a kérdésben, hiába választotta el őket sok ezek kilométer.
Ez is érdekelhet:
