Milyen nyelvet beszéltek Amerikában a gyarmatosítás előtt?
A nyelvek elterjedését Észak-Amerikában még mindig a jégkorszaki eljegesedési események határozzák meg.
Annak ellenére, hogy az Antarktisz kivételével ez az utolsó kontinens a Földön, ahol ember lakott, az amerikai kontinensen élt a valaha beszélt nyelvcsaládok körülbelül fele, írja az IFLScience.
Ezeket a dialektusokat egy új tanulmány szerzője a történelem előtti gyökerekre visszavezette. És feltárta, hogy minden észak-amerikai dialektus a két ősi szibériai anyanyelv valamelyikéhez köthető, amelyeket 24 000, illetve 14 000 évvel ezelőtt hoztak Amerikába.
Színes történelem
Az első angol, spanyol, francia vagy holland szavak elhangzása előtti évezredekben észak-amerikai földön a kontinens mintegy 200 különálló nyelvcsaládtól volt hangos, így verbálisan hihetetlenül sokszínű régió.
Úgy gondolják, hogy az első ilyen népnyelvet akkor importálták, amikor a jegesedés megnyitott egy átjárót Szibériából Alaszkába a késő pleisztocénben. Bár nehéz elmesélni, hogy hogyan terjedt és fejlődött az évek során.
A lingvisztika differenciál-diagnózisa
Ennek a szóbeli történetnek a feltárására tett kísérlet során a híres nyelvész, Johanna Nichols, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemről 60 különböző észak-amerikai dialektus szemantikai jellemzőit hasonlította össze, amelyek az összes beszédcsaládot és a kontinens teljes földrajzi tartományát felölelik.
A csoportosításhoz Nichols „16 olyan lingvisztikai szerkezeti jellemzőt vizsgált, amelyek ismertek vagy valószínűleg jó jelzői lehetnek a családoknak, területeknek vagy mögöttes típusoknak”.
Ilyen jellemzők például a nemek szerinti főnevek, számosztályozók és n-m névmások, ahol az egyes szám első személyű névmás első mássalhangzója „n”, míg az egyes szám második személyű alakjának „m” helyette.
Végül Nichols minden nyelvet két alapító populációra tudott visszavezetni
Az első Észak-Amerika nyugati partja mentén jelent meg két szibériai bevándorló hullámmal, amelyek 24 000 és 15 000 évvel ezelőtt érkeztek. Abban az időben, amikor az eljegesedés lehetetlenné tette az emberi betelepülést a Columbia folyótól északra, a jövevények e két csoportja összekeveredett Kaliforniában és Oregonban, létrehozva az amerikai nyelvek első különálló csoportját.
Nichols szerint ez a dialektus az n-m-es névmások kiemelkedő használatáról nevezetes, és megelőzte a második szibériai típus megjelenését, amely az első szárazföldi közösségek között jelent meg egy jégmentes folyosó körülbelül 14 000 évvel ezelőtti kialakulását követően.
A poliszintézis jellemzi, amelynek során a toldalékok egymásra halmozásával mondatszerű szavakat lehet építeni. A második alapító népesség hozta létre a híres Clovis-kultúra által beszélt dialektust, amely elterjedt Észak-Amerika egyes részein i.e. 10 000 előtt.
Az következő hullám
Ezeknek a dialektusoknak a beszélői aztán körülbelül 12 000 évvel ezelőtt keveredtek a szibériai belépők negyedik hullámával, ami végül egy olyan nyelvcsaládot hozott létre, amely különbözött a kaliforniai és oregoni kommunikációtól. Ez a csendes-óceáni térség legkorábbi telepeseinek lingua franca-jává vált.
Összességében tehát Nichols arra a következtetésre jutott, hogy a szerkezeti profilok azt sugallják, hogy két linvisztikailag eltérő és belsőleg változatos ókori szibériai nyelvi populáció alkotta az amerikai populációt.
Az ősök hagyatéka
Meglepő módon azt írja, hogy „az alapító nyelvek domináns szerkezeti tulajdonságai még mindig tükröződnek a modern populációkban”, ami azt jelenti, hogy az észak-amerikai dialektusok elterjedését továbbra is az ősi eljegesedési események határozzák meg, amelyek a belépési ablakok megnyitásához vezettek.
Ez is érdekelhet:
