Erszényescickány: a világ legkisebb, édes erszényese valójában vérszomjas ragadozó lenne?

Az erszényescickány, mely faj a legapróbb termetű erszényesként ismert, roppant szívós kis teremtés. Esetében való igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős”.

Az állat leginkább egérre hasonlít, mivel nagy, kerek fülekkel és hosszú farokkal rendelkezik – írja a Discover Magazine. Emellett kicsiny erszénye is van, amelyben utódjait neveli. A legkisebb erszényescickány-féle teste nagyjából egy fél egér hosszával egyezik meg, míg a legnagyobbé három rágcsálóéval. Napjait javarészt a föld alatt tölti. Ám bármennyire is aranyosnak tűnhet első látásra, valójában egy ádáz húsevővel van dolgunk, mely Ausztrália és Pápua Új-Guinea területén él.

Egyre több fajta erszényescickány bukkan fel

Linette Umbrello, a Nyugat-Ausztráliai Múzeum biológusa eddigi élete nagy részét a kis erszényes tanulmányozására fordította.

„Mindig is kíváncsi voltam ezekre az apró erszényesekre, hiszen rendkívüli szívósságuk végett mindenképp figyelemre méltók” – mondta Umbrello.

Jelenleg az állat hét faját ismerjük, ám a kutatók gyakorta fedeznek fel újabbakat. Tavaly Umbrello és csapata két új erszényescickány-fajt fedezett fel: a narancsszínű fejéről megismerhető Planigale kendrickit és a Planigale tealeit.

A legforróbb ausztrál vidékeken is megél

Planigale maculata
Forrás: Wikimedia Commons

Az apró ragadozó különlegessége abban rejlik, hogy olyan körülmények közt is meg tud élni, ahol más állatok már jóval kevésbe. Legyen szó száraz, füves területről vagy sivatagról, az erszényescickány különböző fajai vígan élik mindennapjaikat. Ehhez mindössze bőséges rovar- és gyíkellátmányra van szüksége.  Sőt, ha minden kötél szakad, megeszik szinte bármit, amit képes levadászni és elfér apró gyomrában. Odavannak a százlábúakért, pókokért, szöcskékért, lepkékért. Zsákmányait az éj leple alatt karamellszínű karmaival ragadja meg majd fogyasztja el.

Nemcsak a mérete teszi különlegessé a világbajnok apróságot, hanem fejformája is. „A feje az orrtól kezdve a tarkóig rendkívül lapos, ez pedig lehetővé teszi számára, hogy apró résekbe préselődve rejtőzzön el a ragadozók elől” – mondta Umbrello. Az ausztrál sivatagi füves területek tikkasztó napsütése elől az ott kialakult repedésekben lel menedéket.

Ádáz ellenségét hurcolták be

Az 1800-as években telepesek közreműködésével macskák érkezett a kontinensre. Erre azért volt szükség, hogy megtizedeljék a hajókon tenyésző patkányhadakat. A terv működött is, sőt, a macskák rendkívül jól érezték magukat Ausztráliában, mivel ott a legtöbb faj még nem alkalmazkodott hozzájuk, így könnyen elejtették őket. Ez volt az erszényescickányok sorsa is, a mai napig számos példányuk esik macskák vagy akár rókák áldozatául.

„A macskák tulajdonképpen megtizedelték az őshonos erszényeseket, mivel azok nem tudtak megfelelően elbújni előlük” – fogalmazott Umbrello.

Természetvédelmi helyzetükről ugyanakkor nem tudnak biztosat mondani a kutatók, mivel az erszényescicányokat nem övezi olyan mértékű figyelmet, mint az ismertebb erszényeseket Ausztráliában. A kenguruk, a wombatok és koalák helyzetéről például jóval többez tudnak. A tudósok szerint azonban a két újonnan felfedezett faj előfordulása vélhetően elég gyakori.

Ám életkörülményeiket folyamatosan rosszabbítja az élőhelyük, a természetes környezet pusztulása illetve a betelepített ragadozók, mint például a rókák és az elvadult macskák jelenléte.

Ám Umbrello szerint az erszényescickány is hozzájárul az ausztrál kontinens sokszínűségéhez, gazdag élővilágához. Ausztrália ugyanis számos olyan élőlénynek ad otthont, amelyek csak ott élnek: legyen szó quokkákról, tasmán ördögökről, wombatokról vagy akár erszényescickányokról.

Ez is érdekelhet:

Eddig ismeretlen bogárra bukkantak, pedig eleinte másnak hitték…

A krokodilok újabb őseit azonosították nemrég, pedig már 30 éve megtalálták