Bocskai István elfogadta a koronát a töröktől

Bocskai Istvánt a magyar nemzet szabadságharcosai és a protestáns vallásszabadság megvédői között tartjuk nyilván. A “két pogány közt, egy hazáért” elv egyik legszebb példájaként tartjuk számon azt, hogy amikor a török Bocskai István számára koronát ajándékozott, ő azt nem hatalmi jelványként, hanem ajándékként fogadta el. Ez azért tekitnhető fontos aktusnak, mert bátran visszautasította a föld egyik legnagyobb katonai hatalmának a feltételeit, másrészt képviselt egyfajta magyar önállóságot az oszmán-törökök és a Habsburgok között. Azonban ez a leírás mindössze egyetlen forrása megy vissza, amelynek a szerzője elsősorban Bocskai István politikai céljait szolgálta.

Bocskai István felkelése

A tizenötéves háború a kora újkori európai történelem egyik legnagyobb szabású konfliktusává terebélyesedett a kezdeti évek után. A háború extrém módon megterhelte a Magyar Királyság és ezzel együtt a Habsburgok kincstárát. Az anyagi helyzet rendezésére minden eszközt megragadtak, így az ezek ellen fellépő rendekkel szemben felségárulási pereket is foganatosítottak. Másfelől elkezdődött az ellenreformáció, amelynek keretében a protestánsok vallásgyakorlásához fűződő jogaik jelentős sérelmeket szenvedtek.

Bocskai István szobra Genfben, a reformáció emlékművén (Wikipédia)

Ehelyütt nem szeretnénk részletezni a Bocskai István vezette felkelés kitörésének a körülményeit, mindenesetre ő is a Habsburgok célkeresztjébe került. Ezért merész lépésre szánta el magát: meggyőzte a hajdúkat, hogy csatlakozzanak hozzá. A frissen alakult seregével először 1604. október 14-15. között győzte le a császáriakat Álmosd és Diószeg között. Később legyőzte Barbiano di Belgioiosót, a kassai főkapitányt, aki tevékeny szerepet játszott abban, hogy Bocskai István felségárulás gyanújába keveredjen.

A felkelés gyorsan terjedt tovább, november 11-én Kassa megnyitotta kapuit Bocskai István serege előtt, majd hamarosan a magyarországi rendek egy része is csatlakozott hozzá. A felkelés csúcsán Erdély és a Magyar Királyság megmaradt részeinek zöme a birtokába került. (Korántsem a teljes ország, a horvát rendek ellenálltak és a Dunántúlt is sikerrel foglalták vissza a császáriak, míg Erdélyben szintén maradtak egy ideig Habsburg-párti várak és városok). A kezdeti sikerek után joggal merült fel a kérdés, hogy nemzetközi politikai értelemben vajon kicsoda is Bocskai István?

A koronás fejedelem

Egy, a koronás uralkodó ellen irányuló felkelés a korabeli nemzetközi jog szerint illegitimnek számított (ezzel a problémával küzdött a Rákóczi-szabadságharc is), noha ez természetesen nem akadályozta meg azt, hogy egy-egy nagyhatalom támogassa a másik területén zajló harcokat. Mivel Bocskai István a Habsburgok ellen harcolt, ezért kézenfekvőnek számított, hogy a törökökhöz fordult elismerésért. Az erdélyi fejedelmeket egyébként is Szapolyai János óta a szultán hagyta jóvá.

A törökök részéről először Lala Mehmed nagyvezír címezte Bocskait Erdély fejedelmének, miután győzött Álmosd és Diószeg között. Levelet küldött Szeben városának, amelyben engedelmességre szólított fel. Később Kassára meg is érkeztek a fejedelmi jelvények a törököktől, egy buzogány, egy zászló, egy kaftán és egy süveg. A szultáni kinevezés helyett 1604. november 20-án a nagyvezír kinevezését kapta meg. 1605. február 21-én Nyárádszeredán erdélyi fejedelemmé, majd április 17-én Szerencsen Magyarország és Erdély fejedelemévé választották meg.

Bocskai István török koronája (Wikipédia)

1605. november 11-én aztán Rákos mezején találkozott magával a nagyvezírrel is. Az Oszmán Birodalom második embere egy koronát hozott magával, amelyet ünnepélyes keretek közepette Bocskai István fejére helyezett. Bocatius János, kassai főbíró beszámolója szerint azonban a fejedelem ekkor a koronát, mint méltóságjelvényt visszautasította, nem kívánta használni. Azonban azt átvette, mint a szultán ajándékát. A történetírás hosszú ideig Bocskai István dörzsölt diplomáciai akciójának tartotta az aktus, amellyel bizonyságot tett saját önállósága felől, hiszen egyszerre utasította el a török vazallusságot és harcolt a németek ellen. Vagy mégsem?

A megkoronázott Bocskai István

Kees Teszelszky, egy magyar származású holland történész kutatásai szerint a történet kissé másképp festett, ha nem Bocatius János leírását, hanem egyéb forrásokat olvasunk az eseményről. Bocskai István, mikor még a saját hatalma elismertetése végett küldött követeket Isztambulba, maga kért koronát a szultántól a követe fennmaradt beszámolóka szerint 1605 márciusában. A törökök először nem is tudtak mit kezdeni a kéréssel, mert az oszmán diplomácia nem ismerte a koronaadás aktusát. Végül egy meglévő koronát alakíttattak át Bocskai István számára.

A nagyvezír kinevezése maga is tartalmazza azt a kitételt, hogy Bocskai István Magyarország királya. A Rákos mezején lezajlott találkozón Bocatius János beszámolója szerint Bocskai kétszer arcon csókolta a nagyvezírt, míg egy török krónikás szerint mind a koronázást megelőzően, mind pedig utána, a nagyvezír lába porát csókolta meg a fejedelem. Bár az igazság valahol a két beszámoló között lehetett, a koronázás tényén és a korona elfogadásának tényén nem változtat.

Bocskai István arcképe (Wikipédia)

Emellett Bocskai István táborban tartózkodó hívei, így Homonnai Drugeth Bálint, vagy a lelkésze, Alvinci Péter sem tagadták a korona elfogadásának tényét. Egy másik forrás, Forgách Zsigmond szerint, aki Mátyás főherceg követeként találkozott Bocskaival és megmutatták neki a török koronát, maga is arról írt, hogy Bocskai úgy számolt be neki az esetről, hogy a koronát elfogadta. A státuszára nézve hasonlót akart elérni, mint amit annak idején Szapolyia János: olyan oszmán vazallus Magyar Királyságot, amely szabadon választja meg a királyát.

A korona sorsa

A törökök a leveleikben később is királynak címezik Bocskait. Ő maga is használta időnként uralkodói reprezentációjában. A török korona kérdésében leginkább a Habsburg-udvar esett pánikba, mivel egy újabb Magyarországhoz köthető korona csorbította volna a birtokukban lévő Szent Korona által Magyarországra formált jogukat. Ezért, bár ismerték a történet valós eseményeit, elfogadták, sőt terjesztették Bocskai István Bocatius Jánosnál olvasható történetét, hogy visszautasította a török koronát. Ez az aktus ugyanis kimondva is arra utal, hogy Magyarországnak csak a Szent Korona által megkoronázott királya lehet. Ha pedig utólag elhitetik, hogy ezt Bocskai István is így gondolta (a török korona elfogadásával kiderült, hogy valójában nem), akkor az az ő Magyarország feletti uralmukat erősítette.

II. Mátyás megkoronázása Pozsonyban (Wikipédia)

A bécsi békében, amelyet a Habsburgok és Bocskai kötöttek, a császáriak ragaszkodtak hozzá, hogy a fejedelem kimondja, hogy nem tekinti a török koronát hatalmi jelvénynek. Ezt a feltételt Bocskai István elfogadta, mivel saját maga állításainak mondott volna ellent, ha nem teszi. Rövidesen bekövetkező halála után a koronát kijelölt utódása, Homonnai Drugeth Bálintra hagyta. Homonnai azonban 1609-ben meghalt.

A magyar országgyűlés határozata értelmében vissza kellett szerezni tőle a koronát, amit végül Homonnai kiskorú fiának a gyámjai át is adtak a rendeknek. A nádor, Thurzó György Bécsbe vitette, ahol azóta is őrzik. Az első világháborút lezáró békéket követően Magyarország és Románia is bejelentkezett Ausztriánál a korona tulajdonjogáért. 1932-ben egy döntőbíróság lényegében azzal hagyta lezáratlanul az ügyet, hogy a jelenlegi helyzetet hagyta érvényben, azaz a korona Ausztriában marad, Magyarország lehetséges tulajdonjogának elismerésével együtt.