Évmilliárdokon át nem volt tűz a Földön – Ez a magyarázat

Forrás: depositphotos.com

A tűz egyike a fő alapelemeknek, elválaszthatatlan az emberiség és a civilizáció fejlődésétől, így joggal gondolhanánk, hogy alapvető része a földi létnek. Valójában azonban a Föld keletkezésétől a megfelelő körülmények létrejöttéig rengeteg idő telt el.

Vulkánműködés és magma természetesen régebben is volt, de az igazi tűzre még várni kellett – írja az IFLScience. Ez persze önmagában még nem akadályozta meg, hogy kialakuljon az élet. Mi több, a megjelenését többek közt épp az első növényeknek köszönhetjük.

Ma már az ember saját szolgálatába állította tüzet
Forrás: Depositphotos

Tűz vagy magma?

Az általunk ismert bolygók közül a Föld az egyetlen, ahol valaha is volt tűz. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi a helyzet a különböző forróbbnál forróbb égitestekkel, lávatengerekkel. A Vénusz esetében például vulkánok nyomnak magmát a felszínre, de ennek ellenére tényleges tűzre soha nem volt példa.

Miből lesz a tűz?

Az égés létrejöttének feltétele az éghető anyag és az oxigén együttes jelenléte, ennek teljesülése azonban a töténelem előtti időkben korántsem volt annyira magától értetődő, mint manapság. Előbbiben ugyan bolygónk (elsősorban gázok formájában) már röviddel születése után is bővelkedett, oxigén ekkor még csak nyomokban volt található a légkörben. Ugyan a heves vulkanizmus következtében a földfelszín helyenként a több ezer fokos hőmérsékletet is elérhette, a “valódi”, lánggal és füsttel kísért tűz megjelenésére még hosszú ideig kellett várni.

Forrás: Depositphotos

Az oxigénkatasztrófa

Körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőtt a Földet vastag metánréteg vette körül a baktériumoknak köszönhetően. Ezután jött a nagy oxigenizációs esemény (vagy más néven oxigénkatasztrófa), amikor a cianobaktériumok a napfényből energiát kezdtek el termelni, ezzel oxigént juttatva a légkörbe. A molekuláris oxigén tehát ekkorra már megtalálható volt a légkörben, de nem volt elegendő a koncentrációja égés előidézéséhez.

A 13 százalékos oxigéntartalom alatt ugyanis a növényi anyagok nem képesek lángra kapni, 35 százaléknál magasabb koncentráció esetén azonban már annyira könnyen meggyulladnak és olyan hevesen égnek, hogy például csak a villámcsapások okozta tüzek a Föld növényállományát néhány év alatt elpusztítanák.

Ez utóbbi veszély azonban a nagy oxigenizációs esemény idejében szerencsére nem igazán fenyegetett, ugyanis a levegő metánkoncentrációjának csökkenése gyors lehűlést eredményezett, így rövid idő múlva már a beköszöntő jégkorszak tette lehetetlenné azt, hogy bármi is meggyulladjon.

Forrás: Depositphotos

Ordovícium és devon

A földtörténeti korszakok közül az ordovícium volt az, ahol az első növények nagy mennyiségben oxigént kezdtek termelni, és egyúttal lángra kapni is. Az első erre utaló bizonyíték körülbelül 420 millió évvel ezelőttről származik, a sziklákban ugyanis faszenet találtak. Az első nagyobb volumenű erdőtüzek csak később, mintegy 383 millió évvel ezelőtt jelentek meg (és azóta is időről időre felbukkannak, rengeteg problémát okozva).

A devon korszakban, nagyjából 360 millió évvel ezelőtt aztán már még nagyobb mértékben jelentek meg erdők, ezzel egyébként nemcsak az égést, hanem az olyan lélegző életformák megjelenését és fennmaradását is lehetővé téve, amilyen a miénk.