A sci-fi író, aki megjósolta a ChatGPT-t a 60-as években

Egy sci-fi író, aki megjósolta a jövőt. Ilyenről vagy hasonlóról talán már mindenki hallott. A brit J. G. Ballard esete azonban még ennél is különlegesebb lehet, pláne napjainkban, amikor szemtanúi vagyunk a generatív AI elképesztő ütemű térnyerésének.  Az író ugyanis nemcsak megjósolta, hogy gépek és algoritmusok fognak helyettünk alkotni, hanem pár évvel később konkrét lépéseket is tett ebbe az irányba.

Azt azonban nehéz eldönteni, hogy J. G. Ballard személyesen hogyan viszonyult a mesterségesen megírt szövegek gondolatához – derül ki a BBC cikkéből. A sci-fi író ugyanis egyszerre tekinthető jósnak, aki figyelmeztet a veszélyre, és egy új technikai vívmány pártfogójának is.

Ki volt J. G. Ballard?

J. G. Ballard 1930-ban született Sanghajban és gyerekként viszonylag sok időt töltött a Távol-Keleten, ami később hatott a munkásságára is. Novellái sokszor a végletekig szürreálisak voltak, műveiben állandó motívum volt a fejlett technológia és a jövő megjelenítése. Ezeknek a történeteknek a megítélése gyakran volt ellentmondásos, de azt senki nem vitathatja, hogy Ballardnek nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogy az őt körülvevő világ aktualitásait, nagy kérdéseit feldolgozza. Az írásaiból egyébként többet magyarra is lefordítottak.

A sci-fi író novellája a Fantastic magazin címlapján
Forrás: Wikimedia Commons

A sci-fi író víziója

Ballard 1961-es Studio 5, The Stars című novellájában egy avantgárd költészeti folyóirat szerkesztője dolgozik a következő számon. A költők, akikkel dolgozik mind egy “Verse-Transcriber” (“versleíró”) nevű gépet használnak, ami képes automatikusan verseket gyártani előre meghatározott kritériumok alapján. Mivel ebben a rendszerben a gépek tökéletesre fejlesztették az írást, a költők többé már nem is írnak saját maguktól. Amikor a szerkesztő kézhez kapja ezeket a verseket, el se olvassa, hiszen felesleges. Amit a gépek produkálnak, az mind tökéletes.

A problémát elsősorban az jelenti, hogy minden inspiráció és indíttatás elillant, amint nyílt egy egyszerűbb út. A történet azt jósolja, hogy az automatizáció elterjedésével egyszerűen meg is szűnik az igény az alkotásra. A kreativitás helyét átveszik a technikai fogások és minden algoritmikussá válik, mint ahogy manapság az AI-utasítások esetében is.

Az alkotófolyamat sohasem egyszerű
Forrás: Depositphotos

Anélkül, hogy minden részletét elárulnánk a történetnek, nagy vonalakban az egyetlen megoldást a problémára az jelentette, amikor egy drasztikus lépés hatására a költőknek nem volt lehetőségük használni a gépeket és újra rá voltak kényszerülve arra, hogy saját maguk alkossanak. Ezek alapján a sci-fi író novelláját elkönyvelhetjük egyfajta tanulságos mesének, de a dolog egészen új színezetet kap, ha megnézzük, min dolgozott Ballard néhány évvel később.

Automatikus versek a gyakorlatban

A sci-fi író többek között az Ambit című magazin szerkesztőjeként is dolgozott, aminek különös jelentősége volt a számítógép által komponált írások szempontjából. Ballardot ugyanis saját bevallása szerint is kifejezetten érdekelte a tudomány és ezt igyekezett az Ambit esetében is előtérbe helyezni. Így jött a számítógép által generált írások ötlete is, amiben egy Dr. Christopher Evans nevű pszichológussal működött együtt.

Az így készült verseket 1972 és 1977 között publikálhatták, bár akkoriban nem kavartak nagy port. A legjelentősebb két komplett gyűjtemény, ami az írásokon kívül az “alkotófolyamatot” is leírja. Ha azonban jobban megnézzük az így készült “verseket”, hamar feltűnik, hogy valami nem stimmel.

Amikor a gépek írnak…
Forrás: Depositphotos

Így írt a számítógép

Az 1972-es és 74-es kiadások mindegyikében hatsoros versek szerepeltek, címmel és szerzővel ellátva. A legfontosabb különbség ezek a versek és a mai mesterséges intelligencia által legyártott szövegek között a véletlenszerűségről a valószínűségre történő áttérés. A másik dolog, amit könnyen észreveszünk már csak az első sorokat megnézve is, az a sablonosság:

a motorok dübörgése megrepesztette a tavat…

a sugárhajtású gépek dübörgése megrázta a házat…

a turbók dühe megrepesztette a tömeget…

Dr. Zozoloenda elgondolkodott, miközben a repülőgép dülöngélt…

Eltekintve attól, hogy mennyire abszurdan hangzanak ezek a mondatok, könnyű észrevenni, hogy milyen struktúrára vannak felhúzva. A szövegek jellege ekkoriban még másodlagos volt, hiszen a hangsúly az automatizáción volt. A gyűjtemény végén a két szerző büszkén hirdeti: az algoritmussal az örökkévalóságig képesek ilyeneket produkálni. Ezek után voltak még további kísérleteik hasonlóval, de azok csak egyre furcsábbak voltak és az egész történet szinte teljesen feledésbe merült.

Azt, hogy a sci-fi író kalandjaiból ki mit szűr le a generatív AI jövőjét illetően, az olvasókra bízzuk.

Ezeket is érdemes elolvasni:

97 éve tart a világ leghosszabb tudományos kísérlete

Miért nem találkozunk földönkívüliekkel? A mesterséges intelligencia lehet a válasz