Nemcsak az emlősök termelnek tejet – A flamingóké például rózsaszín
Az emlősök egyik legfontosabb jellemzője a tejtermelés, tulajdonképpen még az elnevezésük is erre (a mellkason található kiválasztószervre) utal. Az, hogy az anya az utódait tejjel táplálja egyúttal magában foglalja a szülői törődést is, szemben számtalan más állatfajjal, ahol teljesen normális, hogy az újszülött a kezdetektől magára van utalva.
Az ilyen jellegű folyadék termelése azonban nem csak az emlősökre jellemző, és a felhozatal sokkal sokszínűbb, mint gondolnánk – derül ki többek közt a Smithsonian Magazine írásából. A flamingók esetében nem mellesleg a szó szoros értelmében.
Különleges kétéltűek
A Siphonops annulatus, magyarul gyűrűs gilisztagőte valószínűleg a legmeglepőbb példája a tejtermelő állatoknak. A Braziliában őshonos faj esetében azonban az anyag nem a mellből, hanem a hátsó testnyílásból származik.
Már mintegy hetven évvel ezelőtt megfigyelték kutatók, hogy a nőstény elevenen szülő lábatlan kétéltűek a petevezetékükben tartják az utódaikat akkor, ha nem alkalmasak a körülmények a születésükhöz. Ebben az időszakban a petefészekben belül egy tejszerű anyag került kiválasztásra, így biztosítva a táplálást. Az évek során egyre gyakrabban figyeltek meg olyan eseteket is, ahol az “újszülöttek” az anyaállat bőréről és nyálkájából táplálkoztak. Ez a nagymértékű törődés teljesen ellentétes volt a legtöbb kétéltű viselkedésével.
A gyűrűs gilisztagőte kiállítva
Forrás: Wikimedia Commons
A kutatók, akik a folyadék összetételét és az állatok viselkedését is vizsgálták, megállapították, hogy az anyaállat valóban “tejet” termel táplálékul, a kicsinyek által kiadott magas hangokra reagálva, akik egymást félrelökve tolakodnak érte – az egész jelenség szinte olyan, mint a kiskutyáknál. A gyűrűs gilisztagőte esete azonban korántsem egyedi.
Madarak
Arról, hogy bizonyos madarak is termelnek valamiféle tejet, már sokkal régebb óta van tudomásunk. A galamboknál már 1786-ban megfigyelte egy John Hunter nevű sebész, hogy azok nemtől függetlenül zsíros, fehérjében gazdag tejet képeznek a begyükben. Ezek a madarak tehát az étel visszaöklendezése mellett ezzel a módszerrel is táplálják kicsinyeiket. A Popular Science írásából kiderül, hogy a tejtermelést serkentő hormon, a prolaktin mellesleg ugyanaz, amivel mi, emlősök is rendelkezünk.
Egy galamb és kicsinye
Forrás: Wikimedia Commons
A galambokon kívül még két madárfajta van, ami tejet ad: a császárpingvinek és a flamingók. Utóbbiak esetében a helyzet különösen érdekes. A rózsaszín flamingótejről szóló legendák ugyanis nem alaptalanok. Amikor a kis flamingók megszületnek, a csőrük még nem elég fejlett, ezért a szülők begytejjel táplálják őket, amíg nem tudnak önállóan enni.
A flamingók által sűrűn fogyasztott rákok miatt azonban az ezekben található karotinoidok (a természetben található szerves színezékek egy fajtája) a tejet élénk vörösre festik. Ez egyébként a valóságban meglepően horrorisztikusan fest. Ahogy a videón is látszik, a vöröses folyadék kísértetiesen emlékeztet a vérre.
Tehát mégsem az emlősök privilégiuma?
Ilyenkor persze felmerül a megfelelő terminológia kérdése: hívhatjuk-e a különböző folyadékokat tejnek vagy sem? Tudományos körökben többnyire “tejhez hasonló anyagként” hivatkoznak azokra az anyagokra, amik nem emlősöktől származnak, pedig egyébként rengeteg a közös bennük: a “felhasználás” mellett még a fehérjék is ugyanolyanok.
Az anyag mindenesetre szorosan összefügg az utódokról való gondoskodással, ami a jelek szerint nemcsak az emlősök különlegessége. A most említett állatokon felül is bőven akad példa hasonló “tejtermelésre” a természetben, még a gerinctelenek között is. Az ugrópók például a hasán lévő barázdából termel tejszerű folyadékot a kicsinyeinek, egészen a felnőtt korig és a cecelegyeknél is megfigyelhető hasonló. Egyikük sem az a fajta állat, amiről a szülői törődésre asszociálunk.
A tejtermelést elsősorban az emlősökhöz kötjük
Forrás: Depositphotos
Ezeket is érdemes elolvasni:
„Ragasztógolyó” nevű titokzatos részecskére bukkantak a fizikusok
