Létfontosságú szerv hiányzik a kacsacsőrű emlősökből, mégis vígan élnek
Nem meglepő, hogy az első emberek, akik először láttak kacsacsőrű emlőst, azt hitték, hogy nem igazi.
Úgy néznek ki, mintha valaki keresztezett volna egy kacsát, egy hódot és egy vidrát. Ha azonban belenézünk egy kacsacsőrű belsejébe, még nagyobb furcsaságot találnánk, ugyanis nincs gyomruk.
Annál is furcsább szerzet, mint ahogy kinéz. Kiemelt kép: depositphotos.com
A kacsacsőrű emlős belül talán furcsáb, mint kívül
A gyomor a gerincesek történetében régóta jelenlévő tulajdonság, a gyomor először vélhetően 450 millió évvel ezelőtt fejlődött ki gyomormirigyek formájában.
De csak azért, mert valami régóta létezik, még nem jelenti azt, hogy meg is marad, derül ki az IFLScience beszámolójából.
Sok gerinces már lemondott a szervről, köztük a kacsacsőrű emlős is, de kloákás társai, a hangyászok és a valódi csontoshalak becslések szerint 20-27 százaléka is, amely csoportba a halfajok túlnyomó többsége tartozik.
A kacsacsőrű különösen jó példa arra, hogy egy ilyen tulajdonság elvesztése általában együtt jár a hozzá kapcsolódó gének elvesztésével, ami nagyon megnehezíti a visszaszerzését.
Egy 2008-as tanulmány kimutatta, hogy a gyomor működéséhez kapcsolódó számos kulcsfontosságú gén vagy inaktiválódott, vagy teljesen eltűnt a tojásrakó emlős genomjából, vagyis a szervezet genetikai információinak összességéből.
Nem meglepő, hogy akik először látták, azt hiszik, valaki tréfál velük. depositphotos.com
Ez érdekes kiegészítés volt a tudósok számára a gerincesek evolúciójáról. “E gének mindegyike erősen konzerválódott a gerinceseknél, ami egy olyan egyedi evolúciós mintázatot mutat a kacsacsőrű emlős genomjában, amelyet korábban más emlősökében nem láttunk.”
De vajon egyedül voltak-e a kacsacsőrűk? Jogos kérdés, hiszen nem biztos, hogy azok az élőlények, amelyek elvesztettek egy tulajdonságot, a hozzá kapcsolódó géneket is elveszítik.
A mexikói vaklazacnak például nincsenek szemei, de a szemek kialakításához szükséges génjei még megvannak, csak éppen elnyomta azokat.
Egy tudóscsoport megállapította, hogy sok olyan állat esetében azonban, amelyik elvesztette a gyomrát, a hozzá kapcsolódó gének valójában selejtezésre kerültek.
Filipe Castro és munkatársai 14 gerinces faj, köztük az ember, az egér és a zebrahal genomját hasonlították össze, hogy teszteljék hipotézisüket, miszerint a gyomortól való megszabadulás az evolúció során összefügg a kulcsfontosságú gyomorgének elvesztésével.
Ennek során felfedezték, hogy a gyomornélküliekből hiányoztak a gyomor protonpumpáját kódoló gének. Ez az enzim savasítja a gyomor tartalmát, és gyakran célzottan enyhíti a savas reflux tüneteit az emberekben.
A gyomorsejtek által felszabadított, a fehérjék lebontását segítő enzimek egy osztályát tartalmazó gének szintén hiányoztak, kivéve a gömbhalaknál és a tintahalaknál. Csak egy gént tartottak meg, de annak nem volt gyomorral kapcsolatos funkciója.
Miért veszítették el őket? A kutatók elmélete szerint a táplálkozás vagy a környezet változásai miatt, amelyek miatt már nem volt szükségük a génekre, és így az evolúció során fokozatosan eltűntek.
Függetlenül attól, hogy egy gyomor nélküli állat eleve miért veszítette el azt, mivel a kapcsolódó gének is elvesztek, nem valószínű, hogy valaha is visszakapja.
Ennek oka az evolúcióbiológián belül a Dollo-törvényként ismert szabály, amely az evolúciót egyirányú utcaként kezeli, miszerint ha egy összetett tulajdonság egyszer elveszett, nem lehet visszaszerezni.
Érdemes elolvasni:
