Wesselényi Miklós fiának adta ki magát a betyár

Wesselényi Miklós a magyar reformkor egyik leghíresebb alakja volt. Emlékét számos utca és intézmény őrzi. A magyar történeti emlékezet a bécsi udvar önkényének az egyik áldozatát is tiszteli benne. Erőteljes fellépése után ugyanis mind Magyarországon, mind Erdélyben eljárások indultak ellene a cenzúra megkerülése és felségsértés miatt. Legismertebb tetteként azonban talán nem is a haladás ügyéért végzett harcát, hanem az 1838-as pesti árvíz során végzett embermentést tartjuk. Wesselényi Miklós ekkor érdemelte ki az “árvízi hajós” elnevezést. Alighanem ezért is esett egy betyár választása őrá, hogy halála után a természetes fiának kiadva magát, megkopassza a családját.

Wesselényi Miklós, a nagyétvágyú férfi

Wesselényi Miklós meglévő kultusza meltt kevés figyelem jut megjelenésének és magánéletének. Pedig mindkettő fontos szerepet játszott a fentebb említett ügyben. Wesselényi Miklós fiatalon hatalmas erejű és magas férfinak számított. Kiválóan úszott, lovagolt, gyakran végzett fizikai munkát. Erejével és megjelenésével édesapjához hasonlóan elnyerte a “zsibói bölény” melléknevet. (Zsibó a család ősi birtokának számított).

Wesselényi Miklós (Wikipédia)

Kevesebben ismerik a főúr másik arcát. Wesselényi Miklós hírhedt nőfaló volt. Fennmaradt és egészében kiadatlan naplójában részletesen vezette, hogy kivel és mennyit szexelt az adott napon. Az egyes alkalmakat strigulákkal jelezte. Sőt, naplójában baráti társaságának a teljesítményét is értékelte időnként. Ez ebben a korban természetesnek számított. Míg birtokain elsősorban jobbágylányok és -feleségek kerültek partneri státuszba, addig Pesten és Pozsonyban inkább prostituáltakhoz folyamodott.

Wesselényi Miklós többnyire gondoskodott a törvénytelen gyermekeiről. Néhányat közülük el is ismert és Wersényi néven a végrendeleteiben is megőrzött. Törvénytelen, de elismert gyermekei közül tizenhármat tartanak nyilván. A Wersényieket még a végrendeleteiben is elismerte, sőt tízezer pengőt hagyott rájuk. Amikor szembaja, vélhetően a számos kalandja során összeszedett szifilisztől, elhatalmasodott rajta, Lux Anna ápolta, akit utóbb feleségül is vett, mivel gyermeket várt tőle. (Összesen három gyermekük született). Talán ezért sem számított meglepetésnek, amikor 1850-ben bekövetkezett halála után néhány évvel egy természetes gyermek jelentkezett a családnál.

Wesselényi Miklós felesége, Lux Anna (Wikipédia)

Betyárból fattyú

Néhány évtizedet vissza kell ugranunk az időben, hogy eljussunk odáig, miként jelentkezhetett egy fattyú a Wesselényieknél. Balla Gergely 1826-ban született Tasnádon. Bár tehetséges tanulónak tűnt, néhány gimnáziumi osztály elvégzése után inkább betyárnak állt be. 1846-ban, mikor már úgy tűnt, hogy elfogják, beállt a császári katonaságba. (Máshol 1848 februárját írnak). 1848 novemberében, a Miklós huszárezred, ahol szolgált, átállt a magyar kormány oldalára, Balla Gergely velük tartott. 1849-ben Komáromban érte a magyar szabadságharc veresége, így menlevelet kapott.

Hazatért, ám inkább a régi foglalkozásához nyúlt. 1850-ben azonban elfogták, amikor Nagyváradon kirabolt egy zsidó boltost. Tíz évre ítélték el, amit hat évre enyhítettek. Makóra kísérték. Onnan azonban 1854. április 30-án négy társával együtt megszökött, amikor templomba kísérték őket. A többieket elfogták, Balla azonban egy fejsérüléssel megszökött. (Utóbb ezt a szabadságharcban szerzett sebként mutogatta).

Felvette a Balsághy László nevet. Amikor 1859-ben megnősült, bemutatott egy keresztlevelet, hogy ennek a családnak a sarja. Ezen a keresztlevélen már keresztapaként ott szerepelt Wesselényi Miklós. (Polgári házasság ebben az időszakban nem létezett, így az egyházi iratok hivatalosnak minősültek). Ezután törvényesebb úton próbált boldogulni, még ügyvédsegédnek is állt. 1867-ben Debrecenben lakott.

Kazinczy Gábor (Wikipédia)

Nagy népszerűségre tett szert, mint Wesselényi László. Nyilvános szónoklatokat tartott, amelyekben a kormányt és a kiegyezéspárti jobboldalt bírálta, maga pedig a függetlenségpárti Szélsőbal véleményét osztotta. Talán ez a siker tehette magabiztossá, ugyanis 1863-1864 fordulója körül hamisított egy végrendeletet. Ebben Wesselényi Miklós elismerte, hogy Telki Blankától született egy természetes fia, akinek a nevelésére átvett az édesanyától háromezer forintot, amit örökségként át kíván adni 6%-os kamattal, mikor a gyermek 35 éves lesz. Ehhez Balla egy keresztlevelet és egy Gräfenbergen (Wesselényi ott kezeltette magát) készült nyilatkozatot is hamisított, amelyben elismeri Balsághy Lászlót a fiának. Tanúként Kazinczy Gábort nevezte meg, de hogy ne legyen senkinek kétsége felőle, Kazinczy nevében is készült egy hamisítvány.

Wesselényi Miklós újdonsült fiának tündöklése és bukása

1864-ben ezen iratok alapján pert indított a kiskorú Wesselényi-örökösök gondnokai ellen. (Egyikük a család tajga, Wesselényi Ferenc volt). Az iratokban említett személyek közül sem Wesselényi Miklós, sem Telki Blanka nem élt már. Kazinczy Gábor is elhunyt, ám őt Balla Gergely személyesen is ismerte. Aláírását vagy 1864-ben bekövetkezett halála előtt szerezte meg, vagy később tudta ráhamisítani a fentebbi okmányokra. Mivel Kazinczy lényegében hitelesítette az azokban foglalt adatokat, ezért 1868-ban a debreceni bíróság Balla Gergely javára hozott ítéletet. A Wesselényi örökösöknek 3843 forintot kellett letétbe helyezniük a bíróságnál.

Ez a lépés alighanem csak a kezdetnek számított volna az egyre népszerűbb Balla Gergely számára. Nemcsak a honvédegyletbe lépett be, hanem az is felmerült, hogy országgyűlési képviselőjelölt lesz. A családdal történő pereskedés kapcsán is optimista lehetett, hiszen a bíróság lényegében elismerte őt Wesselényi Miklós fiának. A család képviselője azonban az a Szikszai Lajos volt, aki később országos hírnévre tett szert. Hírnevét pont ez az ügy alapozta meg, mivel rájött, hogy ki adta ki magát a család tagjának. Tanúkat is szerzett, többek között azokat a pandúrokat, akik őrizték és Balla testvéreit is.

Szikszai Lajos jogász (Wikipédia)

1868-ban ezért a hatóságok rajtaütöttek Balla Gergelyen. A betyárból lett örökös megpróbált ellenállni, de a fegyvere csütörtököt mondott. A büntetőperében végül számos bűncselekményben, többek között okirathamisításban is bűnösnek találták. A legfelsőbb szinten végül 1875-ben született meg a jogerős ítélet. Tíz évre ítélték, de a tárgyaláson tanúsított magatartása miatt súlyos kitételekkel, például hosszú magánzárkát vagy heti egy böjtöt írtak elő.

1869-ben meg akart szökni a börtönéből, de lefülelték, mikor a tűzhelyében megtaláltak egy vasfűrészt és a takarókból és lepedőkből készített kötelet. A sajtó élénken foglalkozott a személyével, elterjedt, hogy a fogságában franciául tanult és Lamartine-t olvasott. Nemcsak a halálhíre terjedt el többször a sajtóban, de az is, hogy raboskodása során szerepet játszott a Munkácson kitört, ún. “sárgarépa-lázadás” megszervezésében. A rabok ugyanis elégetetlenek voltak az élelmezéssel (mert az őrök sikkasztottak a rá fordított összegből), ezért fellázadtak a náluk lévő eszközökkel. Balla Gergely azonban ekkor épp a magánzárkás elzárását töltötte. Végül a megromlott egészségű férfi a börtönben halt meg 1875. július 31-én.