Barbarossa Frigyes császár fenyegető sereggel érkezett Magyarországra

Barbarossa Frigyes (1155-1190) a középkor egyik legkalandosabb életű uralkodója volt. Császárként többször háborúzott sikeresen az ellenségei ellen. Sikerrel kényszerítette akaratát a pápákra, és több háborút vívott Itáliában. Amikor a muszlimok 1187-ben elfoglalták Jeruzsálemet, felvette a keresztet és megindult a Szentföldre. Hadjárata Magyarországon vezetett keresztül. Ez számos veszélyt hordozott magában, hiszen a középkori államok sem feltétlenül lelkesedtek az ötletért, hogy a területükön egy komoly katonai erő haladjon keresztül.

Barbarossa Frigyes, a keresztet felvevő császár

Barbarossa Frigyes számos háborút vívott uralkodása során. Ezeket a vállalkozásait sokszor kísérte siker, de azért akadtak kudarcok is, például akkor, amikor 1176-ban vereséget szenvedett a lombardiai városok szövetségétől Legnanónál. Ettől függetlenül azonban a császár uralkodásáról elmondhatjuk, hogy sikerei növelték az uralkodó tekintélyét. Megoldotta a bajor kérdést és átmenetileg megerősítette a császári hatalmat a pápával szemben.

Barbarossa Frigyes és fiai (Wikipédia)

Közben azonban a Szentföldön is zajlottak az események. 1187 júliusában Szaladin egyiptomi szultán szétverte a keresztes királyságok hadseregét Hattínnál, ugyanebben az évben októberben pedig elfoglalta Jeruzsálemet. A hír hatalmas csapásként érte a keresztény Európát, hiszen nyolc évtized után Jeruzsálem ismét a muszlimok kezére került. Egyes krónikák még azt is tudni vélték, hogy amikor az idős pápa hírét vette Jeruzsálem elestének, belehalt a sokkba. (Valójában a város elestének a híre később érte el Rómát).

Az ekkor megválasztott új pápa élénk szervezkedésbe kezdett. A német püspökökön keresztül próbálta meg rábírni a császárt, hogy vegye fel a keresztet. Barbarossa Frigyes viszont halogatta a dolgot, mondván, a kölni érsekkel súlyos vitái vannak. Végül a kölni érseket a pápa megbízottai meggyőzték, hogy hódoljon be a császárnak, Barbarossa Frigyes pedig felvette a keresztet. Az útjába eső államokba követeket is küldött. Konrád, mainzi érsek kapta feladatként, hogy meggyőzze a magyarokat, de III. Béla is küldött követeket válaszul Nürnbergbe a császárhoz.

Keresztes sereg Magyarországon

A keresztes sereg kezelése rendkívüli óvatosságot igényelt a magyar királytól. Barbarossa Frigyes ugyanis 15-20 ezer fős hadsereggel jelent meg a magyar határon, közöttük kettő-négyezer lovaggal, ami a korszak viszonyai között hatalmas erőnek számított. Megsérteni tehát a császárt és a keresztes sereget nem lehetett, ugyanakkor a had későbbi vonulásának tapasztalatai azt is megmutatták, hogy szívesen beavatkoztak azoknak az államoknak az életébe, amelyeket érintettek.

III. Béla a Képes Krónikában (Wikipédia)

III. Béla vállalta a követein keresztül, hogy ellátja a császárt és a seregét, ami azért számított fontosnak, mert a Szentföldre tartó kereszteseknek gyakran okozott gondot a magas élelmiszerár. 1189. május 24-én ért el a keresztes sereg a magyar határra. III. Béla és Barbarossa Frigyes Pozsonynál találkoztak egy közös táborban, ahol megünnepelték együtt a pünkösdöt. Maga a keresztes had május 31-én lépte át a magyar határt. Az élelmezés szabott áron történő biztosítása mellett a kisebb folyókra hidakat verettek, hogy megkönnyítsék és meggyorsítsák a haderő mozgását.

Esztergomtól III. Béla kijött a császár elé. Barbarossa Frigyes egy hatalmas sátrat és a hozzá tartozó elefántcsont széket kapta ajándékként, továbbá irdatlan mennyiségű lisztet. Utóbbiért olyan verekedés tört ki a keresztesek között, hogy hárman meghaltak. Barbarossa Frigyes ekkor egy sajátos kéréssel állt elő: hallotta, hogy Béla fogságban tartja az öccsét, Géza herceget. A császár a szabadon bocsátását kérte. Ez meglehetősen udvariatlan kérésnek számított, hiszen így beavatkozott a magyar belügyekbe. III. Béla azonban engedett, de úgy, hogy jól is járjon. Egyrészt kötelezte a császárt, hogy magával viszi a lázadó Gézát a keresztes hadjáratára. Másrészt kétezer magyar vitézt adott mellé Csák Ugrin püspök vezetésével. A kontingensnek alighanem az is a feladata lett, hogy szemmel tartsa az újdonsült keresztes vitézt.

A harmadik kereszteshadjárat résztvevőinek útja (Wikipédia)

Ezt követően a pilisi erdőkben vadásztak, majd megérkeztek Attila városába, ahogy Óbudát hívták akkoriban, Utána pedig a Csepel-szigeten folytatódott a vadászat. Az erről tudósító krónika kiemelte a magyar király bőkezű vendéglátását.

Barbarossa Frigyes távozik

A leírások szerint a Dráva és a Száva folyókon három napig tartott a sereg átvonulása. A diplomáciai nehézségek azonban nem szűntek meg III. Béla számára akkor sem, amikor a keresztesek távoztak. II. Iszaakiosz bizánci császár ugyanis III. Béla lányát vette el feleségül és egyáltalán nem örült annak, amikor egy hatalmas sereg megjelent a birodalma határainál. A bizánci uralkodó ugyan megpróbálta kezelni a helyzetet, de sikertelenül, a keresztesek és a bizánciak közötti összecsapások, különösen az élelmezés miatt, egyre gyakoribbá váltak. (Eleinte Barbarossa Frigyes is igyekezett kerülni a konfliktust, nem fogadta el a bizánci vazallusok államoknak azt a kívánságát, hogy legyen inkább ő az uralkodójuk).

III. Béla nehéz helyzetbe került. A bizánci befolyása még mindig erősnek számított, egykori bizánci trónörökösként, valamint a császár sógoraként, tisztában volt a birodalom viszonyaival. Ugyanakkor nem akart tevőlegesen tenni a keresztesek ellen sem. Végül a szaporodó bizánci-keresztes összecsapások hallatán visszavonta a magyar csapatokat a seregből. 1189. november 19-én a magyar alakulat Drinápoly környékéről hazatért. Barbarossa Frigyes nem vette jó néven a magyar király döntését, de nem tett ellene semmit.

Barbarossa Frigyes halála (Wikipédia)

Néhány magyar, valamint Géza herceg a keresztesekkel maradt. Ennek az évnek a telét a keresztes sereg Thrákiában töltötte. Később mégis rászorították a bizánci császárt, hogy szállítsa át a csapatokat a Boszporuszon. A Kis-Ázsiában folytatódó hadsereg legnagyobb sikerének a rúmi török szultanátus fővárosának, Ikonionnak (a mai Konya) elfoglalása volt. Nem sokkal később azonban Barbarossa Frigyes elhunyt. 1190. június 10-én a Szalef folyón akartak átkelni. Egyes források szerint a császár átúszás közben szívszélhűdést kapott, mások szerint a lova megcsúszott és a császár a sziklákra zuhanva fulladt meg. A fogságából kiszabadított Géza herceg Bizáncban telepedett le, fiai még II. András kereszteseit is megtámadták.