Így különböztethetjük meg a csillagok körüli idegen struktúrákat az exobolygóktól

Az exobolygók megtalálásának egyik legegyszerűbb módja a fedési, vagy más néven tranzit-módszer. Ilyenkor a kutatók a csillagok fényességét követik nyomon, amely elhalványul, amikor egy bolygó elhalad előtte.

Persze nem kizárt, hogy más objektumok is elhaladhatnak köztünk és egy csillag között. Lehet szó párba rendeződött bolygókról, különféle űrsziklákról, vagy akár idegen megastruktúrákról.

Egy kutatócsoport létrehozott egy áthaladás-szimulátort, amely képes megjósolni a különböző tranzitobjektumok, sőt, akár az épülő Dyson-rajok fényességváltozását is.

Már meg tudjuk különböztetni a mesterségest a természetestől?

Az 51 Pegasi-b volt az első exobolygó, amelyet 1995-ben fedeztek fel, és számos földi és űrbéli műszer kifejlesztését indította el.

A Kepler-űrtávcső és a Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) 2018-as indítása népszerűsítette a tranzit-módszert, aminek segítségével több mint 4 ezer Naprendszeren kívüli planétát fedeztek fel.

Dyson-gömb illusztrációja. Wikimedia Commons/Kevin Gill

Ahogy a műszerek egyre érzékenyebbé és pontosabbá váltak, már nem csak észlelték az égitesteket, hanem részletes jellemzőinek vizsgálatáig is eljutottak.

A tranzitfotometria számos érdekes jelenséget mutatott ki az exobolygókon és a kettőscsillagokon túl. Ez a technika fontos szerepet játszott a csillagfoltok, valamint a csillagok és az exobolygók közötti gravitációs kölcsönhatás jeleinek azonosításában, ami jelentős növekedést eredményezett az aszteroszeizmológia részterületén.

Az átvonuló exobolygók és időbeli változásuk tanulmányozása számos felfedezéshez vezetett, de olyan jeleket is észlelt, amelyek felkeltették az érdeklődést a fejlett civilizációk bizonyítékául szolgáló technoszignatúrák keresése iránt.

Eddig még egy ilyet sem erősítettek meg, de az ilyen jelek nem természetes folyamatokból erednének, és az intelligens élet jelenlétét bizonyítanák.

Ezek a nem természetes jelek olyan mesterséges struktúrákból származnának, mint a Dyson-gömbök (egy olyan, hipotetikus burok, amely körülveszi a csillagot, hogy felfogja annak energiatermelését) vagy az újabb elméletek szerint Dyson-rajok (lakható műholdak és energiagyűjtők, amelyek alakzatban keringenek a csillag körül).

Így is kinézhet egy Dyson-gömb. Wikimedia

A kutatócsoport arról számolt be, hogy kifejlesztettek egy olyan tranzitszimulátort, amely nemcsak exobolygók fénygörbéit képes generálni, hanem bármilyen méretű és alakú objektumét is.

A szimuláció a Monte Carlo-módszert használja, amely egy bizonytalan esemény minden lehetséges kimenetelét megjósolja. Jelen esetben meg tudja jósolni a fénygörbét, amikor egy bármilyen alakú vagy méretű objektum áthalad a csillag korongján.

Amikor a szimulációt tényleges exobolygórendszerekkel, például a Trappist-1-gyel tesztelték, a szimuláció szépen megjósolta a fénygörbét. A program használható a kettős csillagrendszerek árapály-torzulásának modellezésére is, sőt, olyan nem természetes objektumok fénygörbéjét is megjósolja, mint az idegen megastruktúrák.

A szimulátor felbecsülhetetlen értékű módszernek bizonyult a tranzitjelenségek széles körének megértéséhez.

Érdemes elolvasni:

• A Tejútrendszer középpontjában lévő csillagok valamiért halhatatlanok
• Kilométer vastagon gyémánt boríthatja a Merkúrt