János Zsigmond fejedelem kegyetlenül leszámolt a székely felkelőkkel

János Zsigmond az első uralkodó, akit a nemzetközi jog szerint erdélyi fejedelemnek nevezhetünk. (Noha ő maga sokáig a választott magyar király titulust használta). Az Erdélyi Fejedelemség azonban ekkoriban még nem igazán alkotott egy egységes államot. Különböző jogállású területekből és népcsoportokból állt. A fejedelem, ahogy későbbi utódai is, igyekeztek egységesíteni az uralmuk alá tartozó területeket. Ennek egyik komoly akadályát a régi kiváltságokkal bíró székelyek képezték. A székelyek még Habsburg Ferdinánd magyar királlyal is szövetkeztek annak érdekében, hogy régi jogaikat megőrizzék.

János Zsigmond, a magyar király, aki nem magyar király

Bár János Zsigmond királysága apja 1540-ben bekövetkezett halála után kezdődött, valójában újszülöttként sok befolyást nem gyakorolt az eseményekre. Ezt követően hol Fráter György, hogy édesanyja, Jagelló Izabella kormányozta helyette Erdélyt, már amikor az országban tartózkodtak. 1551 és 1556 között Habsburg Ferdinánd uralkodott Erdélyben, kinevezett vajdák segítségével. Dobó István és Kendi Ferenc vajdák azonban segítség híján nem tudták garantálni, hogy jelentős várak ne jussanak a törökök kezére. Az erdélyi országgyűlés ezért, az ismétlődő török fenyegetés hatására, visszahívta Izabellát és János Zsigmondot. Kendi Ferenc átállt az oldalukra, Dobó István nem, ő tíz hónapig védte Szamosújvárat Ferdinánd nevében, de segítség híján fel kellett adnia az erősséget.

Jagelló Izabella ifjabb Lucas Cranach festményén (Wikipédia)

János Zsigmond és Izabella országlása nem bizonyult zavarmentesnek. A királyné az őket támogató Kendi Ferencet és testvérét, valamint Bebek Ferencet Balassa Menyhárt segítségével lemészároltatta, majd utólag igazoltatta a tettét. Izabella 1559-es halála után került a tényleges hatalom János Zsigmond kezébe. Politikájában lényegében az édesanyját követte, az ő emberei maradtak hatalmon.

Balassa Menyhárt (Wikipédia)

Ebbe az alapvetően bölcsnek tűnő politikába azonban csúnyán belezavart Balassa Menyhárt pártváltása 1561 végén. János Zsigmond csapatai elkezdték elfoglalni a várait. 1562. március 4-én azonban Balassa szétverte a fejedelem erőit, mikor azok Hadad várát ostromolták. A helyzet ekkor rendkívül súlyossá vált János Zsigmond számára, aki már a Lengyelországba történő menekülésen is elgondolkodott. A fejedelemségben ugyanis a székelyek is fellázadtak a jogaik védelmében.

A székelyek lázadása

A székelység már a középkori Magyar Királyságon belül is egy széleskörű autonómiával rendelkező közösség volt. A mohácsi csatavesztést követően azonban a királyi kincstárat egyre jobban nyomta a különféle háborúk (legfőbbképpen a törökök elleni harcok) terhe, így a székely adómentesség megnyirbálása kiváló ötletnek tűnt. Míg a Szapolyaiak a bevétel növelését tartották a legfontosabbnak, a Habsburgok nagyon szívesen garantáltak mindent a székelyeknek, tekintve a nagy földrajzi távolságra. 1555. április 28-án, amikor Erdély még Habsburg Ferdinánd kezén volt, Dobó István és Kendi Ferenc megerősítette a király nevében az ún. székely alkotmányt.

Dobó István síremléke (Wikipédia)

Ennek lényegében a megsértése történt akkor, amikor az 1562. évi támadás során János Zsigmond adót vetett ki a székelyekre és kötelezte őket a fejenkénti hadrakelésre. Előbbi már eleve sérelmesnek számított, hiszen a székely panaszok egyike korábban arról szólt, hogy a be nem fizetett adót ráterhelték a földre, amit el is kobozhattak emiatt. (Pedig ez ellenkezett a székely jogokkal). Az összegyűlt székelyek a fejedelem megsegítése helyett fellázadtak.

A lázadást bátorította Balassa Menyhárt és Habsburg Ferdinánd is. Sőt, a székely had bízott a moldvai vajda segítségében is, amelyhez egy Habsburg-követ is vonult, hogy bátorítsa ezügyben. Azonban a segítség nem jött meg. Sőt, János Zsigmond kapott segítséget a törököktől, amikor Balassa Menyhárt hadait lényegében visszaszorították a királyi Magyarországra. A székely felkelők egyedül maradtak János Zsigmond fejedelemmel szemben.

János Zsigmond bosszúja

A székelyeket Pálfalvi Nagy György főkapitány, valamint Gyepesi Ambrus és Bán András hadnagyok vezették. Még tartott Balassa Menyhárt támadása, amikor a székely követek megjelentek a fejedelemnél, hogy ismertessék a követeléseiket, de nem jártak eredménnyel. A következő követjárás a szász városokba indult, ám azok másképpen döntöttek. Nagyszebenben egyenesen letartóztatták a követeket, míg a többi szász városban csak nem hallgatták meg őket.

A székely sereg Székelyudvarhelynél gyülekezett, majd Segesvár irányába nyomult. Ott kétfelé váltak, Nagy György és Gyepesi Ambrus vezetésével a Holdvilág melletti réten ütöttek tábort. A másik rész Bán András vezetésével Bonyhán át, a Nyárád mellett, Marosvásárhely felé tartott. Az útjukba eső területek nemesi birtokosait kifosztották. Először Majláth Gábor fogarasi kapitány (Majláth István fia) csapataival ütköztek meg, akit legyőztek. Végül a fejedelem és az erdélyi nemesek közös hada Marosvásárhely irányába ment, majd a Nyárád mentén összecsapott a székely sereggel, és katasztrofális vereséget mért rájuk Kisgörgénynél.

János Zsigmond (Wikipédia)

A Holdvilágnál álló székely táborban erre kitört a meghasonlás és végül a nemesek javaslatára kiszolgáltatták Nagy Györgyöt és Szepesi Ambrust János Zsigmondnak. A felkelés vezetőit karóba húzták. A felkelők közül sokaknak a kezét, a fülét vagy az orrát vágatta le. A korabeli beszámoló szerint vékaszámra állt a levágott orr és fül a vesztőhely körül. A felkelés leverése után az összehívott segesvári országgyűlés jóváhagyta azt a korábbi sérelmes határozatot, hogy a hűtlenségben érintett székelyek nemcsak a fejüket és ingó vagyonukat vesztik el, hanem földjüket is. (Korábban utóbbi örökség maradt). Ugyanakkor megerősítette a főnépek és a lófők adómentességét, igaz, a közszékelység gyakorlatilag jobbágysorba került. Egyéb rendelkezések mellett felépítette és megerősített két várat, amelyek a Székelytámadt és a Székelybánja nevet kaptak, és amelyek ellenőrizni hivatottak a székelyeket. Bár a felkelést véresen leverték, az erdélyi fejedelmeknek később is akadt gondjuk a székelyek szabadságával.