Ez sem semmi volt – rekord ideig tartott ki a török ellen a gyulai vár

A gyulai várhoz kapcsolódó leghíresebb esemény az 1566-os török ostrom története. Nem kis büszkeséggel szoktuk kiemelni, hogy a mai Magyarország területén egy vár sem volt képes ilyen hosszú időn keresztül, 63 napon át ellenállni az oszmán támadásnak.

A tükrös gyulai vár, Fotó: Mayer Jácint

A gyulai vár és a többi ostrom

Ennek fontosságához érdemes egy gyors áttekintést végeznünk. Az akkori ország legerősebb vára, Nándorfehérvár 66 napig tudta tartani magát 1521-ben. A tizenöt éves háború  (1591–1606) kezdetéig mindössze hét olyan várunk volt, amelyik húsz, s további hét olyan, amely tíz napnál hosszabb ideig képes volt feltartóztatni a támadókat. Nándorfehérvár 1521-ben tehát 66, Gyula 1566-ban 63, Szigetvár 1556-ban 42, 1566-ban pedig 37, 1552-ben Eger 39, Temesvár 34, 1565-ben Krupa 25, 1532-ben Kőszeg 21 napos ostromot bírt ki. Tíz napnál tovább is csak 1543-ban Esztergom (17) és Fehérvár (16), 1526-ban Pétervárad (15), 1552-ben Veszprém (12), Szolnok (11), 1543-ban pedig Siklós (11) és 1566-ban Palota (11) volt képes kitartani.

A belső udvar, Fotó: Mayerné László Eszter

Az oszmán hadvezetés jogosan számolhatott azzal, hogy ha komolyabb erőkkel vesz ostrom alá egy várat, az előbb-utóbb a kezébe fog kerülni. A felsoroltak közül is csak Kőszeg, Eger, Palota és Szigetvár 1556-os védelme járt sikerrel.

Az sem volt mindegy, hogy milyen szintű hadak próbálkoztak várvívással. A szultáni sereget egyedül Kőszeg volt képes feltartóztatni 1532-ben. Az egyes vezírek vezette birodalmi seregek már nem voltak ennyire hatékonyak, mert 1551-ben Temesvár, 1552-ben Eger, 1594-ben Komárom, 1598-ban Várad és 1604-ben Esztergom alatt is kudarcot vallottak, de a többségében így is sikeres próbálkozásokat vezettek. A védekezésre nagyobb esély jobbára csak a helyi csapatok által kezdeményezett ostrom esetén adódott. A gyulai harcok hozzávetőlegesen a második kategóriának feleltethetőek meg.

Felvonóhíd a gyulai várban, Fotó: Mayer Jácint

Gyula falai alá vezető út

A török nagyszabású 1566. évi hadjáratának számos oka volt, melyek között bevett szokás az esetleges Bécs elleni célokat megemlíteni. A török udvarban megváltozott belső csoportok egy része egyébként mindenképpen háborúval szeretett volna tekintélyt szerezni. Erre a bécsi célok nélkül is kapóra jött, hogy reagálni kellett az éppen gyengélkedő erdélyi érdekeltségre, és – nem mellékesen – rosszul állt az egész hódoltsági helyzetük.  Az Eger, Gyula, Szigetvár csomópontokra szervezett magyar katonaság ellenőrzését már ugyanis nem tudták a rendelkezésre álló magyarországi török haderővel kellően kontrollálni.

A gyulai vár Török tornya, Fotó: Mayer Jácint

A gyulai vár ostroma

Így jutunk el a török általános offenzívájához. Gyula ostroma 1566. július 2—szeptember 2. között ment végbe, Pertev pasa irányításával. Egy kisebb létszámú, nagyjából 30000-es oszmán haderő július elején körülzárta a várat, miközben Szulejmán szultán vezetésével a fősereg Szigetvár alá vonult.

A kb. 2000 fős gyulai őrség aktív, hosszabb védekezésre rendezkedett be, segítségre egyáltalán nem számíthatott. A főerőinket a Dunántúlon a szultáni erő monitorozása kötötte le, a legközelebb királyi had pedig Eger és Kassa környékén tartózkodott, de ott sem akkora, hogy szóba jöhetett volna egy felmentő expedíció Gyulára küldése.

Gyula a török időkben, Kép: Pazirik Kft.

A vár mocsaras területen két fő védelmi részből tevődött össze, amit nagyjából két sziget is alkotott. Az egyik egység a huszárvár főleg fa-föld védműveiből állt, míg a másik, ma is látható része a téglavár. Az ostrom következő szakasza ebből következően a huszárvárért, július végétől pedig a belső részekért folyt. Pertev az ostrom alatt igyekezett lecsapolni a védelmet jelentő mocsár vizét, és megfelelően kombinálta a falak gyengítést szolgáló sánc- és aknamunkákat, és a hatásos tüzérséget. A védelem azonban a két hónap alatt többször vert vissza sikeresen török támadásokat.

Gyula. A saroktorony és a főépület, Fotó: Mayer Jácint

Augusztus-szeptember között már tárgyalások folytak a vár feladásáért. A veszteségek, a sorokat tizedelő járvány, a készletek kifogyása, és az előrehaladt török műszaki munkálatok láttán Kerecsényi László várkapitány úgy vélte, hogy a további harc értelmetlen. Végül, több heti huzavonát követően, a gyulai őrség szeptember 2-án – szabad elvonás garantálása mellett – átadta a várat. A felbőszült törökök mindezek után megtámadták és legnagyobbrészt levágták a kivonuló őrséget, Kerecsényit foglyul ejtették, és Nándorfehérvárra hurcolták, ahol meggyilkolták.

A gyulai vár kápolnája, Fotó: Mayerné László Eszter

Kerecsényi Lászlót Görgei Artúrhoz hasonlóan sokáig árulóként tartotta számon a magyar emlékezet. A korban a vár elhagyása vagy feladása büntetendő volt, hiszen az 1556. évi XLVI. törvénycikk szerint a parancsnoknak halálig védelmezni kellett volna a rábízott erősséget. Esküje megszegése miatt halálos ítélet várt volna rá, amennyiben az ostromlók nem ölték volna meg.

Egy vár fő feladata az volt, hogy minél tovább lekösse, feltartóztassa, s lehetőség szerint felmorzsolja az ellenség erőit. Gyula ezt a feladatot maradéktalanul teljesítette, védői sokkal többet tettek, mint amennyi elvárható volt tőlük. Igaz, nem a török főerőkkel harcoltak, de hosszú ellenállásuk a török elleni várharcok csúcsának tekinthető. Pertev pasa csapatait a hadjárat egész tartamára kikapcsolták a főerők harcából, akik nem kísérelhették meg a további előrenyomulást a Tiszántúl felé sem.

Kiállítás Gyulán, Fotó: Mayerné László Eszter

Végezetül feltehetjük a kérdést, hogy megérte-e ez a hatalmas áldozat 1566-ban? A gyulai ostrommal párhuzamosan zajló szigetvári harcokkal országunk két fővára jutott ekkor az ellenség kezére, s velük együtt a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld is. Azonban a török birodalomnak óriási emberáldozatába került ezek megszerzése, így ezzel évtizedekre megmerevedtek az arcvonalak.

A magyar köztudatban élő hősies várháborúk kora is itt ér véget. Innentől már megváltozik a hadviselés stílusa.

A török háborúkról még a Az egyik oldal karóba húzta a foglyokat, a másik mindenkit lefejezett, meghalt a szultán, Zrínyi és az összes védő – 10 érdekesség a szigetvári vár történetéből című írásunkban foglalkoztunk.

Forrás: Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai