Konstancia, az özvegy magyar királynéból lett császárné

A magyar királynék sorsa általában ritkán vett jó fordulatot. Szinte mindig idegenből érkeztek, legfontosabb támaszukat a férjük jelentette, ami azzal járt, hogy a magyar király halála után gyakran “feleslegessé” váltak. (Már amennyiben túlélték a férjüket). Úgy az Árpád-korban, mind a késő középkorban az özvegy magyar királynéra általában Magyarországtól távoli, gyakran szegénységben eltöltött időszak várt. (Gondolhatunk itt Boldog Gizellára vagy Aragóniai Beatrixra is). Akadt azonban néhány kivétel. Ezek egyike Aragóniai Konstancia volt, aki özvegy királynéből lett a középkor leghatalmasabb uralkodójának a felesége.

Konstancia, a távoli országből érkező királyné

A 12. század második felében Aragónia királysága átalakult. Egyrészt szívesebben fordultak a tenger felé, másrészt már jelentősen meghaladták azt az időszakot, amikor élet-halál harcot vívtak a muszlim országokkal. Ezért a királyság házassági politikájában is felértékelődtek a távoli vidékek. Talán ez motiválta II. Alfonz katalán-aragón királyt, hogy III. Bélával keresse a kapcsolatot, és legidősebb lányát a magyar király örököséhez adja. Alfonz egyébként 1194-ben, miközben a pestisjárvány dühöngött Katalóniában, úgy rendelkezett, hogy halála után, ha a fiai elhunynának, a lányai örököljék a trónt. Ezért Konstancia értékes menyasszonynak számított az európai királyok között.

Konstancia koronája (Wikipédia)

Valószínűleg 1196 közepén kötötték meg a házassági egyezséget, ekkor még Alfonz és Béla is élt, bár rövidesen mindketten elhunytak. Maga Konstancia ekkor a magyar udvarba kerülhetett, mivel a katalóniai oklevelek 1196 és 1202 között egyáltalán nem említették. Becslések szerint ekkor tizenhét éves lehetett. Az udvartól történő korai elküldése azzal az előnnyel járt, hogy az új otthona szokásait és nyelvét elsajátíthatta időben.

Imrét megkoronázzát a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Emellett természetesen jelentősebbnek mondható kíséret is vele tartott. A Bánk bán Melindájának mintájául szolgáló Tota úrasszony például Konstancia kíséretében érkezett az udvarba. Mellettük még kimutathatóak ibériaiak a magyar előkelők között. Ilyen lehetett például az 1242-ben Esztergomot védő Simon ispán is. Korábbi elképzelések szerint a III. Béla korból fennmaradt jövedelemjegyzék is Imre házasodását szolgálhatta, manapság inkább úgy vélelmezhető, hogy III. Béla második feleségének lánykéréséhez készült el.

Királynéból özvegy

Konstancia udvarbeli helyzetéről és szerepéről szinte semmilyen információnk nincs. Amit tudunk, hogy hitbérül két vármegye jövedelmét kötötték le a számára. A magyar királynéknak nem volt semmilyen intézményes hatalmuk, így arról sincs adatunk, hogy milyen befolyást gyakorolt a királyi udvarban. A házasságot 1198-ban kötötték meg, 1200-ban pedig már meg is született a várva-várt örökös László személyében.

Than Mór: Imre elfogja lázadó testvérét, Endrét

Azonban a boldogság nem tartott sokáig. A legfőbb akadályt András herceg jelentette. Imre király hanyatló egészsége miatt 1204. augusztus 26-án megkoronáztatta fiát, Lászlót, hogy biztosítsa az öröklését. Egyúttal ígéretet csikart ki Andrástól, hogy megvédi a fia jogait, cserébe pedig kinevezi régensnek. András belement az alkuba. Imre úgy hunyta le végleg a szemét november 30-án, hogy a fia helyzete biztosítva van.

Andrásnak azonban esze ágában sem volt betartania az egyezséget. Magához vonta a királyi hatalommal járó jogosítványokat (erre régensként minden joga megvolt), és Konstancia helyzete egy házi őrizethez vált hasonlóvá. Ő azonban megszökött a magyar királyi udvarból és meg sem állt VI. Lipót osztrák herceg udvaráig. András herceg háborúval fenyegette meg Lipótot, ő azonban a kor lovagi erényeire hivatkozva úgy tartotta, hogy egy menekülő nőt kötelessége megvédeni. A felek már-már összecsaptak a háborúban, amikor a fiatal III. László király 1205. május 7-én elhunyt.

Konstancia, a császárné

Miután nem maradt gyermeke, aki státuszt biztosíthatott neki, visszatért Aragóniába. Ott az édesanyjához, Sanchához ment a Villanueva de Sigenában található Miasszonyunk kolostorba, amelyet a szülei alapítottak. Időközben azonban a sorsáról tárgyalások kezdődtek. III. Ince még Imre király életében tárgyalni kezdett arról Sanchával, hogy Konstancia hozzámehetne II. Frigyes szicíliai királyhoz. Sőt, 1204 augusztusában immár hivatalosan is tájékoztatta a pápa II. Péter aragón királyt, hogy küldöttei Frigyessel tárgyalni fognak a házasságról. Péter belement az alkuba, mivel szüksége volt a pápa jóváhagyására saját házassága felbontásához.

II. Frigyes császár (Wikipédia)

Konstancia elhagyta a kolostort és 1209. augusztus 15-én összeházasodott Frigyessel és Szicília királynéjává koronázták. Frigyes ekkor tizenötéves volt, a felesége közel harminc. (Frigyes kiskorónak számított, gyámja hivatalosan a pápa volt). A királyi párnak mindenesetre két évvel később fia született, akit Henriknek neveztek el. Időközben Frigyes csillaga emelkedni kezdett. 1212-ben német királlyá koronázták, 1220-ban pedig császárrá.

Konstancia ritkán hagyta el Szicíliát és mialatt férje Németföldön harcolt, régensként kormányozta Szicíliát 1220-ig. 1215 körül német királynévá koronázták, Frigyes római császárrá koronázásakor pedig császárnévá. Ezen a szertartáson a fiukat, Henriket, német királlyá emelték. Több gyermekükről nem tudunk. Konstancia 1222-ben a malária áldozata lett, a palermói katedrálisban temették el.