Nem is olyan rég a Mars még jeges és nedves volt egy új tanulmány szerint

Na jó, talán mégis elég régen: évmilliárdokkal ezelőtt a Mars, bár már akkor is egy kietlen síkság volt, jeges és nedves felszínnel rendelkezett egy új tanulmány szerint.

A Communications Earth and Environment című folyóiratban július 7-én megjelent új tanulmány szerint a vörös bolygó évmilliárdokkal ezelőtt hideg és jeges volt. A tanulmány szerzői a NASA Curiosity marsjárója által gyűjtött talajminták adatait vizsgálták, és összehasonlították azokat a Földön található hasonló talajmintákkal – számol be a Popular Science.

A tanulmányban olvasható tapasztalatok arra utalnak, hogy a Mars felszíne évmilliárdokkal ezelőtt valóban egy hideg, nedves pusztaság volt.

A Curiosity 10 évnél is többet töltött a Gale-kráterben, ahol 2012-ben landolt. Az óriási krátert egy aszteroida becsapódása alakította ki mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt. Ez a tér tökéletes leszállóhely volt a marsjáró számára, mivel számos jel arra utalt, hogy valamikor egy tó lehetett ott.

Honnan tudjuk, hogy víz lehetett a Marson?

AI-generált kép/Microsoft Designer

A rover által a kráterből gyűjtött talajminták több jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek: szilícium-dioxidot tartalmaznak, vasban gazdagok, alumíniumban viszont nincs túl sok bennük. A Földön ez a fajta talaj a szerpentinizáció nevű folyamat során alakul ki. Fontos, hogy ehhez a folyamathoz folyékony vízre van szükség, ezért az anyag jelenléte a Mars ezen pontján további bizonyíték arra, hogy a kráter egykor vízzel volt tele.

A marsi minták másik fő jellemzője, hogy nagyrészt röntgenamorfok. Ez azt jelenti, hogy hiányzik belőlük a röntgendiffrakcióval vizsgálható, ismétlődő kristályszerkezet. Ez kifejezetten meglepte a tudósokat, főként azért, mert az amorf anyagot általában “metastabilnak” tekintik, vagyis a tanulmány szerint “hajlamos termodinamikailag stabilabb és kristályosabb ásványi fázisokká alakulni”.

Hogy ez miért nem történt meg a Gale-kráterben, még nem világos. Az egyik elmélet szerint azonban az átalakulási folyamatot “kinetikusan korlátozó körülmények, például a hidegebb hőmérséklet” hátráltatják. Ez pedig arra utalna, hogy a Mars mindig is egy hideg hely volt.

Földi minták vizsgálata

Mivel nem tudták közvetlenül vizsgálni a marsi talajt, a tanulmány szerzői ehelyett hasonló, a Földön található minták tulajdonságait vizsgálták. Több, hasonló összetételű talajt vizsgáltak meg: két helyszínt a kaliforniai Klamath-hegységben, egyet Nyugat-Nevadában, egyet pedig a kanadai Új-Fundland szigetén található Gros Morne Nemzeti Parkban.

Az újfundlandi minták röntgenamorfok voltak, ellentétben a kaliforniai és nevadai mintákkal. Ez arra utal, hogy a hideg kanadai éghajlat nagyban hozzájárult a kristályos szerkezet hiányának megőrzéséhez, ez pedig alátámasztja azt az elméletet, hogy valami hasonló történt a Marson is.

Víz kell a kialakuláshoz, fagy a fennmaradáshoz

“A vasban gazdag amorf anyag bőséges jelenléte a Gale-kráterben azt jelentheti, hogy kialakulásuk során hűvös és nedves körülmények uralkodtak, majd hideg és száraz körülmények segítették fennmaradásukat” – jegyzi meg a tanulmány.

Anthony Feldman, a tanulmány társszerzője szerint “ez azt mutatja, hogy vízre van szükség ahhoz, hogy ezek az anyagok kialakuljanak, azonban hideg, fagypont közeli éves középhőmérsékletű körülményekre van szükség ahhoz, hogy az amorf anyag megmaradjon a talajban.”

Érdemes elolvasni:

• ‘Eljegyzési gyűrűt’ talált a világűr mélyén a James Webb űrtávcső
• Honnan tudjuk, hogy egy bolygón megvannak az élethez szükséges alapanyagok?