Az ókori olimpiákon se volt ismeretlen a csalás, a dopping, a bunda, a megvesztegetés – Olümpiában jártunk

Kezdődik az olimpia. De miben rejlik ennek az értéke? A részvétel a fontos, vagy a győzelem? Sportszerűség, fair play? A modern olimpia már sok tekintetben különbözik az ókori játékoktól. Vallási eseményből világi lett, a helyszín is négyévente változó, és ma már a nők is versenyezhetnek. Bizonyos dolgoknak azonban örök hagyományai vannak, elsősorban a csalásnak.

Oszlopfők Olümpiában, Fotó: Mayer Jácint

A sport és az olimpia visszássága

A sportban – akárcsak az emberi tevékenység egyéb területein – a győzelem, a siker, a legjobb eredmény elérése a sportoló felkészülésének fő hajtóereje. Az elért eredmény fokozott társadalmi megbecsülést, dicsőséget, anyagi jólétet, az egyén egzisztenciájának megalapozását jelenti.

Az ókori versenyzők ugyanúgy küzdöttek a hírnév, dicsőség és gazdagság elnyeréséért, és az általuk képviselt városállamok is úgy tekintettek a versenyre, mint a riválisaikkal szembeni fölény megszerzésére.

Olümpiai stadion, Fotó: Mayer Jácint

A jellemtelen emberi természet pedig azt diktálja ilyen esetekben, hogy mindig megpróbáljunk valamilyen jogosulatlan előnyt szerezni az ellenfelekkel szemben. Ugyanis általában csak a győzelem számít, a többi nem.

A csalás minden válfaja ismert volt a régi játékokon is, de a hangsúlyok nem voltak azonosak.

Magamat erőmön felül, másokat versenyképtelen helyzetbe!

Az embereket mindig is izgatta a teljesítményfokozás lehetősége az ókori olimpiáktól napjainkig.

Oszlopfők Olümpiában, Fotó: Mayer Jácint

Az ókorban az atlétika annak az erőnek a megnyilvánulása volt, amelyet a sportolók tettek egyszerű emberi erejük meghaladására. Azt hitték, hogy aki képes felülmúlni saját erejét, képes megközelíteni az isteneket.

A Krisztus előtti harmadik században az olimpiai játékok idején van olyan sportoló, aki hallucinogén gombával próbálja fokozni teljesítményét, de például a pékek is készítettek már fájdalomcsillapító tulajdonságokkal rendelkező kenyeret.

Philippeion-tholosz, Fotó: Mayer Jácint

A sportolókat arra ösztönözték, hogy igyanak speciális elixíreket, titokzatos főzeteket, gyógyteákat, valamint egyenek olyan anyagokat, mint az állati szívek, a főtt paták és még a herék is, mivel úgy gondolták, hogy ezek erőt adnak. Jóval azelőtt, hogy vérvizsgálatokat végeztek volna a túlzott tesztoszteronra, ez már szerepet játszott a sportban, igaz, ebben az időben nem feltétlenül számított minden tilosnak. A versenyek alatt itt is létezett az „olimpiai falu” fogalma, ahol – éppen ezért – a bírák az étkezést is próbálták felügyelni.

Az ellenfél hatékonyságának csökkentését szolgálta a konkurens sportoló lefizetése, hogy vereségre törekedjen, vagy a bírók, egyéb szervezők korrumpálása.

Palaestra oszlopai, Fotó: Mayer Jácint

Ma már viccesnek tűnő befolyásolási módszernek hat, de akkor létezett az átkozás. Egy ilyen alkalommal a legenda szerint a versenyzőket átkokkal illették, hogy ne legyenek a legjobbak, vagy hogy az alvilág istenei megőrjítsék őket. Ez magában foglalta az átkot tartalmazó táblák, feliratok elhelyezését a verseny helyszínén.

Ha valaki megnyerte a játékokat, akkor az a saját államá­nak is nagy dicsőség volt, ezért a városállamok igyekeztek mások győzelemre esélyes sportolóit megvesztegetéssel saját maguknak megszerezni. Ez a megoldás is ismerős lehet napjainkból.

Ahol meggyúlik az olimpiai láng, Fotó: Mayer Jácint

A leleplezett csalóknak súlyos büntetést kellett fizetniük, bronz Zeusz-szobrot kellett állítaniuk a stadion bejárata előtt, ami nagyon sokba került. Frekventált elhelyezésük lényeges volt, hogy eltántorítsák a többi sportolót a csalástól. A talapzatokon az elkövető nevét feljegyező rövid szövegek voltak írva; ezeknek világossá kellett tenniük, hogy az olimpiai győzelmeket erővel kell megszerezni, nem pedig pénzen.  A lebukott sportolók neveinek felírása nemcsak számukra, hanem városuk számára is mérhetetlen szégyennek számított. Mára már csak 16 kőtalp látható a szobrokból eredeti helyükön.

Háttérben a szégyenoszlopok talpai

A bírságok mellett a bírák testbüntetést is kiszabhattak, vagy a szabálysértés súlyosságától függően egyszerűen kizárhatták a sportolót a játékokról.

Elmondható összegzésképpen, hogy a modern játékokon a csalással kapcsolatos vádak elsősorban a saját teljesítmény fokozására, a doppingra irányulnak, míg régen inkább az ellenfél pozíciójának, produktivításának gyengítése, a versenytárs, bíró, tisztviselők megvesztegetése, lefizetése volt a jellemzőbb.

Olümpiai pillanatkép, Fotó: Mayer Jácint

A Peloponnészosz egyik völgyében fekvő Olümpia helye a történelem előtti idők óta lakott volt. Az ie. 10. században Olümpia Zeusz imádatának központjává vált. Az olümpiai játékok rendszeresen ismétlődő atlétikai és vallási rendezvénysorozat volt az ókori Görögországban Zeusz tiszteletére.  A kezdetét nem tudjuk pontosan, az első feljegyzés ie. 776-ban történik és isz. 393-ig került megrendezésre. A hatalmas művészeti értéknek számító vallási épületeken kívül megtalálhatóak a sportlétesítmények szintén tekintélyes maradványai. Az első ásatás 1829-ben kezdődött, de nagyszabású formát csak 1875-től ölt Olümpia feltárása, ami a mai napig nem ért véget.

Ókori görög témában még Thermopülében jártunk. Gondolnád, hogy a csata helyszíne ma 20 méterrel van a földfelszín alatt? című írásunkban foglalkoztunk.