A magyarok megtérítése, küldöttség a pápához a koronáért – Pécsvárad története

Pécsváradon előszeretettel ápolják azt a hagyományt miszerint monostoruk első apátja Szent Asztrik (Ascherik) volt, aki Szent István megbízásából az ezredfordulón Rómában járt II. Szilveszter pápánál, és a Szent Koronát elhozta a magyarok első királyának. Asztrik később rövid ideig helyettesítette a látását ideiglenesen elvesztő Sebestyén esztergomi érseket, majd ő lett az első kalocsai érsek.

A vármúzeum, Fotó: Mayer Jácint

Vashegy-Várad-Pécsvárad?

“Ascericus abbas … ad radicem Montis Ferrei cenobium sub titulo sancti patris Bencdicti construxit…” – azaz Ascherik apát … a Vashegy lábánál Szent  Benedek atyáról elnevezett szerzetesházat épített stb. Az elbeszélés az eseményt a Koppány-felkelés 998-ban történt leveréséhez fűzi, közvetlenül azt követően adja elő, s a mártonhegyi alapítással együtt ennek a sorsdöntő fordulatnak gyümölcseként mutatja be. Ezek a sorok 1083 környékén íródtak, azonban nem teljesen tekinthetőek hitelesnek, és nem minden kétséget kizáróan szólnak Pécsváradról, csupán feltételezhető, hogy a bencés térítőmonostor legrégibb tanúi.  A feudalizmus útjára térő magyar uralkodók, Géza majd István az ezredik év beköszöntése előtt így két monostort alapítottak. Egyet Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán, a másodikat valamivel később, a Vashegy lábánál.

A pécsváradi erődített monostor

Pécsvárad a Keleti-Mecsek délkeleti lejtőin terül el, fölötte magasodik a Mecsek csúcsa, a 682 méter magas Zengő, középkori nevén a Vashegy (Mons Ferreus). A hegy lábánál a középkorban fontos útvonalak találkoztak. Erre haladt Pécsről a Varasdi-hágón át az ország központjába vezető út, és itt ágaztak ki belőle a szekcsői, kőszegi és eszéki révek felé tartó utak. A monostort a hegytető lépcsőzetes lejtőjén, egy olyan magaslaton létesítették, mely természet adta védelmet és egyszersmind tartós, letelepült életmódot is biztosított.

Gótikus nagytemplom, Fotó: Mayer Jácint

Eltérő adatok a pécsváradi kezdetekre

A monostor alapítása 998-ra tehető, a felszentelésének időpontjáról azonban több verzió is van. Az eredeti formájában elégett, többszörösen átírt alapítólevél 1015-re datálja. Az 1192-95 körül íródott Pray-kódex ezt írja: “Dedicatum est monasterium S. Bencdicti et Stefanus rex mortuus est et Petrus in regem elevatur” – azaz felavatták Szt. Benedek monostorát, István király meghalt, és Pétert királlyá választották. Tehát itt a felszentelés éve 1038.

A Szent Korona másolata és a szentély, Fotó: Mayer Jácint

Asztrik valószínűleg még az 1000. év őszén indult el Itáliába II. Szilveszter pápához a koronáért. 1001 áprilisában pedig újra Itáliába visz az útja, Ravennába a magyar egyházszervezés írásos megerősítése végett. Pécsvárad 1015-ös, akár 1038-as felszentelése késői dátumnak tűnik ahhoz, hogy Asztrik 1001-1002-ben már a monostor apátjaként tartózkodjon itt. Sokkal inkább lehetett ő az ekkortájt Pécsváradon sokat időző királyi udvar egyházi tanácsadója, megtartva apáti címét is. A monostor legkorábbi történetének tárgyalásánál szólnunk kell a monostoralapítást megelőző, feltételezett fejedelmi/királyi udvarház kérdéséről, melynek ugyanúgy nem bizonyított teljességgel a Pécsváradra lokalizálása.

Alapfalak Pécsváradon, Fotó: Mayer Jácint

A kezdetek foltjai ellenére kijelenthető, hogy a monostor szerepe a magyarok megtérítésében, az egyház és az állam kiépítésében mindenképpen elfogadható. Később is a hitélet és a kultúra központjaként szolgált, és hiteleshelyként is működött  1543-ig, a török hódoltságig. A török közeledtére az akkori apát, Martinuzzi Fráter György a monostort leromboltatta. Szerzetesek többé nem költöztek vissza Pécsváradra.

Címeres ablaktöredék, Fotó: Mayer Jácint

A pécsváradi vár, ami egy erődített monostor

Bár ezt a helyet „pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, mutatós védművei, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor.

A felvonóhidas kapu, Fotó: Mayer Jácint

A monostor a kezdetektől folyamatosan bővült, szépült. Az eredeti épületre egy 1157-es tűzvész után emeletet húztak, megépült az északi oldalon a bejárat a barbakán bástyával, farkasveremmel, felvonóhíddal. Később, a 13. században épült egy nagy, gótikus templom, s annak déli oldalán a 14. században a „kolostornégyzet”, azaz a bencés hagyományok szerinti négyszögletes udvar, körülötte a kerengő-folyosó, s az abból nyíló különböző rendeltetésű helyiségek, mint a káptalanterem, a közös étkezde (refektórium) stb. – ahogy ez szerencsésebb sorsú helyeken, pl. Pannonhalmán máig is látható. Az eredeti épület nyugati végéhez lakótornyot építettek, az épületegyüttest fallal vették körül, melyet bástyák tagoltak.

A pécsváradi altemplom, Fotó: Mayer Jácint

A komplexum mutatós része az altemplom, melyet legrégebbi ma is álló templomaink között tartunk számon Magyarországon. Az oldalfalai, ablaknyílásai eredetiek, csak a középső, vastag pillér épült kicsit később, mert a már említett tűzvész megrongálta az eredetileg háromhajós templom boltozatát is. A szentély bizánci stílusú freskóval büszkélkedhet, amely egy főangyalt ábrázol.

Angyalos freskó Pécsváradon, Fotó: Mayer Jácint

A rendkívüli kulturális értéket felmutató műemlék, a híres templom, a múzeum mellett étterem és szálloda is várja a pécsváradi monostorba látogatókat.

11. századi templomépítészetünkkel kapcsolatban a Titkokzatos és pompás királyi sírkamra a Mátraalján című írásunkban foglalkoztunk még.

Forrás:

Bodó Balázs: A Pécsváradi bencés monostor építéstörténete az újabb kutatások tükrében

Gállos Ferenc-Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez

pecsvaradivar.hu