Titkokzatos és pompás királyi sírkamra a Mátraalján

Kirándulásunkat Feldebrőn kezdjük, Magyarország egyik legrégebbi építészeti emlékének, a 11. századi alapokra épült román kori templomának bemutatásával.

A feldebrői oszlopcsarnok, Fotó: Mayer Jácint

A feldebrői Szent Márton templom egyedülálló építmény: egy alapjában véve 11. századi centrális templom és a vele egykorú, teljes épségében és szépségében megmaradt, 12. századi freskókkal díszített, boltozatos altemplom.

Feldebrő, Fotó: Mayer Jácint

A román kori, bizánci stílusú Szent Márton templom eredetileg öthajós középpontosított épület volt, minden oldalán félköríves szentéllyel. A kelet–nyugati tengelyén szimmetrikus épület közepén torony helyezkedett el, és több átalakítás után is sok eredeti építészeti részletet megőrizve végül a 18. század közepén barokk arculatot nyert. Az altemplomba lépcsőn lehet lejutni, fő része egy pillérköteg sorral elválasztott hosszú, kéthajós csarnok. A pillérek törzsét nyolckaréjos köteg alkotja. Ezek tartják az épségben megmaradt kőboltozatot, amin a bizánci stílusú, de nyugatias vonásokkal rendelkező freskómaradványok láthatók, mely arról tanúskodik, hogy a bizáncias formavilág olasz behatással érkezhetett Feldebrőre. A hajó kelet felé tágas, félköríves szentéllyel bővül, nyugat felé pedig sírkamra nyílik belőle, mely a templom középpontjában helyezkedik el. Ilyen sírtemplomot a középkorban nem építettek akárkinek, még egy királynak sem feltétlenül, hanem csak olyan személy részére, akit szentként tiszteltek.

A kutatók egy része azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy harmadik királyunk, a meggyilkolt Aba Sámuel nyughelyeként szolgálhatott.

Kisnánai táj, Fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány

Következő állomásunk Kisnána, ahol a községet átszelő országút déli oldalán, egy alacsonyabb domb platóján, földművekkel övezetten állnak a késő középkori földesúri várának helyreállított falai. A település az Aba-nemzetség ősi birtokai közé tartozott, a 14. századtól pedig itt találhatjuk az Anjou- és a Zsigmond-korban számos országos méltóságot betöltő Kompolti-család székhelyét. Az erősség 16. században bekövetkező pusztulásának utolsó korszakát az Egri csillagokból ismert Móré László kétes, de nagy hírneve fémjelzi, akit a török kénytelen kifüstölni folyamatos rablóportyái miatt nánai központjából.

A kisnánai templomtorony, Fotó: Mayer Jácint

Gárdonyi Géza regényében Móré alattomos, ravasz, jellemtelen, hazug ember, aki alig több holmi hitvány rablógyilkosnál, azonban az igazság az, hogy mások is hozzá hasonlóan tevékenykedtek a korszakban. Nagy nemzeti hőseink, mint Thury György, Török Bálint, vagy Dobó István -, sőt még egyházi személyek sem tartózkodtak a rablástól, gyilkolástól, erőszakoskodástól. Azonban az oszmánok elleni harcok vezető egyéniségeinek nem lehet elvitatni az érdemeit az ország katonai ellenállása szempontjából, ezért a török a Héttoronyban rabláncra vert nagy szervező Móré Lászlót sem engedhette a későbbiekben sem szabadlábra.

A vár mai állapotában jól kivehető a gótikus templomtorony, és a palotaépület. A vár 2010-2011-es rekonstrukciója után új, látogatóbarát, interaktív szolgáltatásokkal bővült.

Markaz, Fotó: Mayer Jácint

Kisnána után városi cipőnket túrabakancsra váltjuk és megcélozzuk a közeli markazi vár kevéssé ismert romjait. A vár érintetlen környezetében igazán kivételes panorámában gyönyörködhetünk mind az Alföld, mind a Mátra vonulatainak irányában, így a romantikus falmaradványok élményén túl ezért is ajánlott felkapaszkodni!

Érdemes elolvasniA nyugati határ védőbástyája – Mosonmagyaróvár vára

Markaztól a zöld L jelzésen kb. 3 kilométeres, jelentősebb szintkülönbséget mutató kirándulással érhetőek el a Vár-bérc végén található egykori vár falmaradványai. Az erősséget feltehetően az Aba nemzetséghez tartozó Kompolti család építette 1270-80-as években. Komolyabb katonai jelentőséggel nem bírt, főként pihenésre, vadászatra használhatták tulajdonosai. A viszonylag kis alapterületű komplexum egy palotából és az udvarból tevődik össze, melynek téglalap alaprajzú területén körben jól megmaradt, néhol tekintélyes falmaradványok állnak. Pusztulására feltehetően a török hódoltság idején került sor, az 1570-es évektől az okiratok már csak, mint lerombolt palotaként, illetve romként hivatkoznak a Markazra.

Markazi táj, Fotó: Mayer Jácint

A vár Magyarország elfeledett építményei közé tartozik, így nem csupán a turisták jelentős többsége, de sajnos a Nemzeti Kastély- és Várprogram sem hallott felőle. Területén még nem végeztek régészeti kutatást, így igencsak veszélyeztetett állapotú. Amennyiben nem kezdik el maradványainak feltárását és konzerválását, pár évtizeden belül csak kőhalmok fognak emlékeztetni arra, hogy egykor ezen a helyen egy vár állott.