Hogy lehet román Hunyadi János? – Vajdahunyadra látogattunk
Szólott Hunyadvár bámuló gyönyörrel:
“Kit látok? oh kit látok? Hunyadit!
Megjöttél hát, oh hősök hőse, végre,
Kit vártalak négy hosszu századig.
-írja Petőfi Sándor Vajdahunyadon című versében.
Vajdahunyad vára, Fotó: Mayer Jácint
A híres vár, melyet Mikszáth Kálmán a “várak királyának” nevez, korai története szorosan összefonódik a Hunyadi-dinasztia felemelkedésével. A Hunyad nevű birtokot Luxemburgi Zsigmond adományozta Vajk kenéz részére, ami ekkor egy sáncvárnak számított. A birtokközpontként szolgáló építményt Vajk fia, Hunyadi János fejlesztette a ma is látható várrá, kormányzósága alatt pedig felesége, Szilágyi Erzsébet irányította.
Erődített rezidencia
A vár, noha számottevő erődítéssel rendelkezik, elhelyezkedése okán mégsem számít komoly katonai objektumnak, inkább egy magas szintű rezidenciának. Komolyabb harci cselekmények ennek megfelelően nem is érték, a tüzérség megjelenésének korától pedig a felette húzódó magaslatok miatt nem is lehetett volna védeni.
Vajdahunyad udvara, Fotó: Mayer Jácint
3 nagyobb építési periódusát a Hunyadi-rokonság, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és a 17. század végén Zólyomi Dávidné Bethlen Katalin határozták meg, míg a 19. század folyamán két tűzvész járult hozzá felújítás előtti amortizációjához.
Vajdahunyad mai jelentősége épségében, mutatósságában rejlik. Hatalmas kastély kecses tornyokkal, látványos, pilléreken átívelő híddal, árkádokkal, ép belső terekkel, faragott boltozatokkal. Jelenlegi formája a magyar műemlékvédelem hőskorszakának köszönhető, melyhez olyan nagy neveket párosíthatunk sok más között, mint az Országház tervezője Steindl Imre, vagy a mai állapotokat leginkább meghatározó Möller István, aki az 1907-től az I. világháborúig irányította a helyreállítást.
Az Országház-terem, Fotó: Mayer Jácint
A honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő magyarság számára olyannyira fontos jelképnek számított, hogy a várkastélyt egy hasonló épülettel megidézték budapesti Városligetben is. Így lett két Vajdahunyad vára a Magyar Királyságnak.
A trianoni békeszerződés értelmében Erdély, s vele együtt Vajdahunyad Romániához került, mellyel nemcsak a terület vált vitássá a két nép között, hanem maga Hunyadi János személye, hovatartozása is.
Hunyadi János származása a mai napig nem tisztázott egyértelműen. Abban nagyjából egyetértenek a történészek, hogy egy havasalföldi kenéz, bizonyos Vojk vagy Vajk fia, akinek etnikuma szintén nem ismert.
A lovagterem, Fotó: Mayer Jácint
A viták egy részét a rendelkezésre álló kevés információ okozza, másrészt viszont éppen a Hunyadi Mátyás korából származó források a felelősek, reneszánsz királyunk krónikásai ugyanis igyekeztek minél előkelőbb ősöket szerezni mecénásuknak. Az elképzelések között szerepel egy közkedvelt változat, mely szerint Hunyadi János édesapja Luxemburgi Zsigmond király, és Vajk csak az ő „parancsára” viselte gondját a gyermeknek.
A Vajkot apának „elismerők” tábora sem egységes, mivel a romániai történetírás mindenáron megpróbálja román ősöktől származtatni Hunyadit, hovatovább őt és fiát, Mátyást egyenesen románnak tüntetik fel. Túl azon, hogy Havasalföld nemessége ebben az időszakban javarészt még kun származású volt, tehát Vajk kenéz is az lehetett, ahhoz kétség sem fér, hogy mind a főúr, mind az utódai magukat – a kor terminológiája szerint – magyar nemesnek tartották. Ez a réteg végképp semmilyen formában nem használta magára a román-rumén meghatározást, ami sok évszázadik egyáltalán nem is népet, hanem csupán a legalacsonyabb társadalmi kasztot takarta.
A díszes bejáratok egyike, Fotó: Mayer Jácint
Mit tehetünk ilyen esetben?
Ha valami nem bizonyított, és több lehetséges verzió is létezik, mindenkinek a saját aktuális érdeke határozza meg az álláspontját, és biztosan nem mondja azt: nem tudjuk. Attól a pillanattól kezdve, amint uralkodóvá válik a nemzeteszme, rögtön előtérbe kerül az etnikai származás, és a történetírás vitatkozni kezd. A modern ember alapvető hibája, hogy visszavetíti saját aktuális vágyait a történelemre, de a mai értelemben vett nemzet fogalmát a középkor embere például nem is tudta volna értelmezni.
A történeti megközelítés azt kívánja, hogy a kor keretei között vizsgáljuk a származás kérdését, s adott esetben nem az etnikai, hanem az államhoz való tartozást tekintsük alapvető kritériumnak. A középkori Magyarország uralkodó osztálya, még ha magyarul is beszélt, befogadta a nem magyarokhoz tartozókat, országhatáron belülről és a kívülről érkezőket is.
Loggiás udvar, Fotó: Mayer Jácint
Abban a korszakban a vallás volt fontos és hogy kinek a szolgálatában állt az ember. A magyar történetírásban éppen ezért többen elfogadják Hunyadi János esetleges „román” eredetét, mert ez nem jelenti azt, hogy tevékenységét ne magyarként értelmeznék.
A várkastély megtekintése körülbelül két órát vesz igénybe, a térség látványosságairól a Dél-Erdélyben jártunk, Déva várában írásunkat javasoljuk még.
Forrás: Rubicon
