A vezekényi csata négy Esterházy életét követelte

A vezekényi csata jelentősége elmarad a törökök ellen vívott legfontosabb csatákéitól. Tulajdonképpen egy “hétköznapi” portya végződött egy ütközettel, amely a keresztények szempontjából bizonyos értelemben sikeresnek volt mondható. Az összecsapásban résztvevő felek összesen körülbelül ötezer főt tettek ki, ami abban a korban már nem számított jelentős erőnek. Mégis, az elesettek miatt, nagy hírverést kapott az összecsapás.

Békeidők háborúi

1606-ban megkötött zsitvatoroki béke lezárta a tizenötéves háborút és lényegében egy évtizedekig tartó békének ágyazott meg. A következő nagyobb konfliktus ugyanis majd csak 1660-as években következik be. Ám mindez, noha kétségtelenül csökkentette a Magyar Királyságra nehezedő nyomást, hiszen nem kellett a szultáni sereggel felérő alakulatokat hazánk területén ellátni, de korántsem jelentett a mai fogalmaink szerint békét.

A török elleni végvárrendszer 1580 után (HUN-REN TTI)

A határmenti török erősségek parancsnokai ugyanis előszeretettel törtek be a magyar területekre, ahonnét  igyekeztek minél gazdagabb zsákmánnyal távozni, egyúttal pedig az ellenség hátországát gyengíteni. Ez a termés felégetését, a települések elpusztítását és az emberek rabszolgaként való összegyűjtését és eladását is jelenthette. A másik oldalt sem kellett félteni, ugyanis az oszmán területeken lévő birtokok Magyarországon élő birtokosai be akarták szedni a birtokaik jövedelmét. Így gyakran bízták meg a végvári katonaságot, hogy szedjék be a földesúrnak járó adókat, olykor részesedésért cserébe. Ez a megoldás kialakított a magyar-török (és az erdélyi) határ mentén egy olyan sávot, amelyet mindkét fél adóztatott.

Esterházy László, Elias Widemann rézmetszetén (Wikipédia)

Az esztergomi bégek a törökök között is kiemelkedtek az agresszív zsákmányszerő tevékenységükkel, amit főleg annak köszönhettek, hogy egy határmenti kis terület uraiként kevesebb bevétellel, de annál több ellátandó feladattal rendelkeztek. Ezért állandó portyákra indultak a környéken, a Duna túlsó oldalára. Közülük is hírhedtnek számított Kara Musztafa esztergomi bég (nem azonos a később a bécsi ostromot vezető nagyvezírrel), aki 1652-ben került újra Esztergom élére. Tapasztaltnak számított, sőt ő maga is fogságba esett, ahol ironikus módon megismerhette Esterházy László grófot is, későbbi ellenfelét.

A vezekényi csata fordulatai

1652-ben gróf gácsi és gimesi Forgách Ádám került az érsekújvári főkapitányi székbe, miután a nádori címet nem sikerült elnyernie. (Ő maga egyébként a híressé vált középkori magyar merénylő családjának a leszármazottja, aki tetteiért kapta meg Gimest és Gácsot). 1652 augusztusában azonban értesült arról, hogy Musztafa bég, az esztergomi szandzsák vezetője, portyát vezetett északra, ahol Forgách birtokai is elhelyezkedtek. A Léva, Bakabánya és Palánk környékén fosztogató törökök több száz foglyot ejtettek, ezért visszatérőben meg akarta lepni őket.

Forgách Ádám portréja (Wikipédia)

Forgách Ádámhoz csatlakozott Esterházy László gróf, soproni főispán és pápai kapitány, a szécsényi végvár csapata Pálffy Miklós és Koháry István vezetésével, és még több kisebb csapat is. Az Esztergom felé visszatérő törököknek Nagyvezekény mellett akarták az útját állni. A törökök Taszár (ma: Taszármalonya, Szlovákia) mellett letáboroztak és 1652. augusztus 26.-án délután megtámadták a keresztényeket. A Forgách által 900 főre taksált haderő a saját jelentése szerint 600 magyar és német lovasból, 150 muskétásból és ugyanennyi hajdúból állt, akikkel szemben háromszor annyi török állt. A gyalogságot és a tüzérséget egy szekérsánc mögött vonta össze, míg a lovasság a szárnyakon maradt.

A törökök támadását a szekérsánc vissza tudta verni. Azonban a lovasság már sokkal szorongatottabb helyzetben volt a túlerő miatt. A jobbszárnyon Esterházy Lászlót huszadmagával beszorították egy sáros patak partjára. A fényes ruhájában feltűnő Esterházy túl jó célpontot nyújtott a törököknek, akik lerántották a lováról és megölték. A szárnyon küzdve esett el báró Esterházy Tamás lévai kapitány is. A harcnak az éj beállta vetett véget.

A vezekényi csata Melchior Küsel ábrázolásán (Wikipédia)

Másnap hajnalban folytatódott az ütközet, ám Musztafa megsebesült, ezért menekülni kezdett. Forgách ekkor kitört a szekérsánc mögül és sikerrel szabadította ki a foglyok egy részét. Esterházy Gáspár és Esterházy Ferenc, Ballasagyarmat kapitánya űzőbe vette a törököket, de azok visszafordultak és összecsaptak velük. Mindkét Esterházy elesett, később kifosztva és ruháik nélkül találtak rájuk. Esterházy Ferenc fejét levágták és a törökök elvitték trófeának.

A vezekényi csata utóhatása

Az összecsapást már a kortársak közül is “ócska kis összecsapásnak” hívták egyesek. Jelentőségét leginkább az áldozatai növelték meg. A csata győztesét is nehéz megállapítani, bár általában keresztény sikerknét könyvelik el. A törökök veszteségei ugyanis lényegesen nagyobbak voltak, közülük is estek el a keresztény oldalhoz hasonló státuszú előkelők (pl. a hatvani bég). Mintegy 800 főnyi török és a jelentések szerint 48 főnyi keresztény esett el, bár utóbbi számban joggal kételkednek a történészek. Azonban a törökök rendezetten vonultak el, a hadi vállalkozásaikban nem hozott semmilyen változást a vereségük.

A csata emlékműve napjainkban (Wikipédia)

Az elesett Esterházyaknak díszes temetést rendeztek néhány héttel később. Az 1652. november 25-én tartott szertartáson Esterházy Pál naplója szerint ötezer lovas kísérte végső útján az elesett Esterházyakat. (Többen, mint amennyien a csatában összesen részt vettek mindkét oldalról). Esterházy László testvére, Pál, díszes aranytálat is rendelt a bátyja emlékére, amely a mai napig megmaradt.

A csata helyszínén Esterházy Imre esztergomi érsek márványoszlopot emeltetett. 1896-ban, a milleniumi ünnepségek idején egy harcias oroszlán szobrát állíttatta az Esterházy-család az egykori családtagok emlékére. Manapság leginkább azzal került be a hírekbe, hogy a bronzszobrot megpróbálták ellopni.