Óriási dinoszauruszok lábnyomaira bukkantak Ausztrália partjainál
Ausztrália déli partjainál hatalmas theropoda dinoszauruszok lábnyomaira bukkantak, amelyek abból az időszakból származnak, amikor a régió még összefüggött az Antarktisszal. Mire utalnak ezek a felfedezések?
A Melbourne-től délkeletre fekvő Wonthaggi Formáció már régóta jelentős fosszíliák lelőhelye, amely értékes bepillantást nyújt a 120-128 millió évvel ezelőtti élővilágba. Nemcsak kis növényevő dinoszauruszok maradványai kerültek elő innen, hanem a legkorábbi emlősök egyes képviselői és a kréta kori madarak legdélebbi nyomai is.
Ebben az időszakban a régió sokkal délebbre helyezkedett el, és bár hosszú sarki éjszakákkal kellett szembenézni, az eltérő óceáni áramlatok és a melegebb globális éghajlat miatt az időjárás jóval enyhébb volt, mint a mai Antarktiszon.
A kép csak illusztráció / Forrás: Pixabay
A lábnyomok felfedezése
Az IFL Science szerint a theropoda lábnyomok felfedezése a térségben komoly szakértelmet követel, mivel a nyomokat gyakran elfedik a modern felszínformák. A legnagyobb megtalált lábnyom 47 centiméter hosszú, ami arra utal, hogy a dinoszaurusz csípőmagassága meghaladta a két métert. Ez a lelet megerősíti azt az elképzelést, hogy a sarkvidéki régiókban nagy ragadozó dinoszauruszok is éltek, amelyek kisebb dinoszauruszokkal, halakkal és teknősökkel táplálkoztak.
A felfedezés újra felszínre hozza azt a régóta vitatott kérdést, hogyan vészelték át a dinoszauruszok a sarkvidéki teleket. A paleontológusok között régóta folyik a vita arról, hogy ezek az ősi lények téli álmot aludhattak, vándorolhattak, vagy esetleg alkalmazkodtak a szélsőséges hideghez.
Bár a talált lábnyomok nem adnak végleges választ erre, arra utalnak, hogy a zsákmány elégséges volt ahhoz, hogy a nagy ragadozók egész évben életben maradjanak. Érdekes módon a régióban feltűnő a nagy növényevő dinoszauruszok és a kisebb ragadozók hiánya.
A kép csak illusztráció / Forrás: Pixabay
Nehézségek a kutatás során
A theropoda-lábnyomok nagy számú felfedezését a világjárvány miatti zárlatok is elősegítették. Miközben a legtöbben otthonaikba kényszerültek, Melissa Lowery társszerző folytatta a kutatásokat a Wonthaggi Formáció közelében, és hatszor annyi nyomot talált, mint amennyit korábban ismertek. A helyszín árapályos jellegéből adódóan – ahol a nyomokat naponta kétszer elöntötte a víz – érthetővé válik, miért maradhattak ezek a lenyomatok ilyen hosszú ideig észrevétlenek.
A nyár eleji olvadás során sárban megőrződött dinoszaurusz-lábnyomok egy fontos kérdést vetnek fel: vajon ezek az őslények a téli hónapokban is a területen maradtak? Mivel fagyott talajon nem keletkezhetnek nyomok, közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy jelen voltak-e ebben az időszakban. Azonban a fiatalkori nyomok felfedezése arra utalhat, hogy egyes dinoszauruszok itt fészkelték, ami tovább növeli a rejtélyt: hogyan alkalmazkodtak a szélsőséges évszakváltozásokhoz, különösen a zord télhez?
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
