Csellel foglalta el Budát és a Szent Koronát is ellopta a cseh király

Az Árpád-ház kihalása után a Magyar Királyságra zavaros évek köszöntöttek. A trón egyik jelöltje Vencel, a cseh király, II. Vencel fia volt, míg a másikuk I. Károly, az Anjou-ház sarja. A két párt küzdelmében a kezdeti sikereket követően I. Károly javára látszottak eldőlni az erőviszonyok. Hogy fia sorsának a kerekét megfordítsa, a cseh király sereggel jött Magyarországra. Ez a beavatkozás azonban kevésnek bizonyult a kedvező fordulathoz, ezért II. Vencel drasztikus lépésre szánta el magát.

Cseh király, magyar kérdés

II. Vencel cseh király IV. Béla magyar király (1235-1270) dédunokája volt, Árpád-házi Anna révén, aki V. István engesztelhetetlen ellenfeleként apja halála után Prágába menekült a magyar királyi kincstár értékeivel és aki a lányát a cseh királyhoz, II. Ottokárhoz adta feleségül. Az Árpád-ház kihalása után ezért felmerült lehetséges magyar királyként, ám ő maga végül a nyelvtudása hiányára hivatkozva a fiát javasolta, akit szintén Vencelnek hívtak.

Vencel családfája (Wikipédia)

A fiatal Vencel eleinte széles támogatói háttérnek örülhetett, mert ellenfele, I. Károly a pápa támogatását úgy élvezte, hogy az egyházfő a Magyarország felett gyakorlandó hűbéri jogait kívánta érvényesíteni Károly támogatásával és kijelölésével. A magyar klérus zöme és a magyar politikai elit azonban nem ismerte el a hűbéri viszonyt. A fiatal Vencelt 1301-ben meg is koronázták magyar királynak, ám az évek múlásával a pártja olvadozni kezdett. A legnagyobb magyar földbirtokosok egymás után álltak át Károly oldalára, Vencelt a népszerűtlen Kőszegi János, valamint Buda város polgársága támogatta, akik még a pápát is kiátkozták ebben az időben.

II. Vencel cseh király közben széles koalícióval találta magát szembe, hiszen Károly szövetkezett a Habsburgokkal, ráadásul a megszerzett lengyelországi királysága sem állt stabil lábakon. Hogy fia helyzetét biztosítsa, nagy sereggel érkezett Magyarországra. 1304 júliusában tábort vert az Esztergommal szemközti Kakatnál (ma: Párkány) és felszólította az érseket, hogy koronázza meg ismét a fiatalabb Vencelt. Az érsek azonban erre nem volt hajlandó, mivel Károlyt támogatta, ezért elmenekült a városból. Ezután Vencel elfoglalta és bosszúból feldúlta Esztergomot.

II. Vencel cseh (és lengyel) király (Wikipédia)

Amikor seregével letáborozott Buda körül, fényes ünnepségekkel fogadták. A derűs fogadtatás után azonban hamar elborult a kedve, hiszen rá kellett jönnie, hogy a fia leginkább az élvezeteknek és a lakomáknak él, támogatói pedig inkább haszonlesőkből, mint a királyságot az ifjabb Vencel jogara alatt megszilárdítani kívánókból áll. A seregét közben járvány tizedelte, Morvaországot pedig megtámadták a Károllyal szövetséges Habsburgok. Ezért úgy döntött, hogy hazatér, ám vinni akarta a fiát és a Szent Koronát is a magyar fővárosból, ami a döntés skandallum jellege miatt nem tűnt egyszerűen kivitelezhetőnek. Ezért rafináltabb megoldást kellett bevetnie.

Ünnepélyes cselvetés

1304 augusztusában egy ünnepnap előtt arra kérte a jelenlévő egyházi és világi halmasságokat, hogy a következő napon esedékes szentmiség szeretné a fiát, a királyt, teljes díszben, a Szent Koronával a fején látni. Sőt, azt is hozzátette, hogy ha már ezt megteszik neki, egyúttal a koronázási szertartást is mutassák be, mert szeretné megismerni a magyar uralkodóavatási szokásokat. A magyar egyházi és világi előkelők nem fogtak gyanút, teljesítették a király kérését.

A koronázási ékszerek (Wikipédia)

Másnap ezért az ifjabb Vencel fején a Szent Koronával, a palástot, a sarkantyút és a kardot viselve, egyik kezében a jogarral, másikban a Szent Jobbal, Szent István kézereklyéjével díszítve vonult be a budai Boldogságos Szűz templomba. Mialatt a magyarok a szertartáson ültek, a cseh fegyveresek a nyitott kapukon át beléptek a várba és megszállták a stratégiai pontokat. Mikor a királynak elárulták a terve sikerét, a mise végét meg se várva a fiával együtt visszatértek a királyi palotába.

A Mátyás-templom a budai Várban (Wikipédia)

A magyar előkelők és a budai polgárok gyanakvását azzal akarta elaltatni, hogy a palotában díszes lakomát rendeztetett a résztvevőknek, gazdag adományokat tett és pénzajándékokat osztogatott. A lakoma alatt kifejezte szándékát, hogy összeszedi a seregét és a Tiszához indul, hogy megütközzön Károllyal. Nem sokkal később a magyar előkelőkkel, valamint Werner fia László budai főbíróval és a budai polgárokkal, valamint a seregével együtt átkelt Pestre, amit a Károly elleni hadműveletek elkezdésével indokolt. Amikor azonban kiért a pesti síkságra, közölte a táborában tartózkodó magyarokkal, hogy rossz híreket kapott otthonról, ezért észak felé fordul és visszatér Csehországba a fiával együtt, de ígéretet tett arra, hogy amint legyőzi ellenségeit, visszatér. A magyarokat arra kérte, hogy maradjanak vele és kísérjék el őt a határig.

A soha viszont nem látásra!

A táborban tartózkodó magyarok alighanem már ekkor rádöbbentek a kétszínű játékra, de a cseh seregtől körülvéve nem volt különösebb választásuk, mint követni a királyt. Azonban a fővárostól távolodó seregben a cseh uralkodónak már egyre kevésbé kellett alakoskodnia. Augusztus közepén, a határ felé tartó menetelés közepette megvádolta Werner fia László budai főbírót és 16 társát, hogy összeesküvést szőttek a fia elveszejtésére, ezért fogságba vetette őket és magával hurcolta Prágába.

Vencel magyar király a Thuróczi krónika ábrázolásán (Wikipédia)

A távozóban lévő cseh uralkodót felkereste a győri püspök és arra kérte, hogy legalább a koronázási jelvényeket ne vigye magával külföldre, mert az ellentétes az ország szokásaival. A király azonban azt felelte, hogy a koronázási jelvények helye a törvényes magyar király mellett van, a fia pedig törvényes magyar király, aki saját szándéka szerint távozik külföldre. A koronázási jelvények ezért külföldre távoztak.

A morvaországi út utolsó szakasza már nem telt zavartalanul, Csák Máté ugyanis nem segítette a távozó Vencelt. A cseh sereg végül Szenic várának ostromával küzdötte magát ki Magyarországról. A Szent Korona elvitele, valamint a magyarországi kaland nem zárult pozitív következményekkel Vencelre nézve. Egy év sem telt el, 1305. június 21-én II. Vencel cseh király vélhetően tuberkolózisban elhunyt. A magyar királyi címet megszerző fia sem élte túl sokkal, 1306. augusztus 4-án egy lakoma alatt az árnyékszékre vonult, ahol gyilkosság áldozata lett. Még a halála előtt megállapodott Ottó bajor herceggel, hogy a Szent Koronát átadja neki.

(A cikk írásához felhasználtuk Kádár Tamás tanulmányát)