Egy 100 éves, sutba dobott elmélettel akarják újra megcáfolni az ősrobbanást
Egy kutató egy közel 100 éves elméletet elevenített fel, hogy megcáfolja, hogy az ősrobbanás valaha is megtörtént, megkérdőjelezve ezzel a modern tudomány egyik legmegalapozottabb elméletét.
A Kansasi Állami Egyetem informatikai docense, Lior Shamir a Particles című folyóiratban azzal érvelt, hogy a fény fotonjai elveszítik energiájukat, ahogy a tér hatalmas távolságait megteszik. A Futurism beszámolója szerint a fáradt fény hipotézist először Fritz Zwicky csillagász vetette fel 1929-ben, hogy megmagyarázza a távoli galaxisok vöröseltolódását, vagyis a fény fotonenergiájának csökkenését a hullámhossz növekedésével, ahogy távolodnak tőlünk.
Röviden, az elmélet szerint a világegyetemnek statikus, és nem gyorsuló ütemben tágul, mivel eszerint a fény az idő múlásával energiát veszít ahelyett, hogy a galaxisok közötti mozgást mutatná. A csillagászok többször is vitatták az elméletet, és lényegében elvetették. Most azonban Shamir a James Webb űrtávcső adataira hivatkozva újraéleszti az elképzelést.
Sántít az ősrobbanás elmélete?
Shamir elmondta, hogy az 1920-as években Edwin Hubble és George Lemaitre felfedezték, hogy minél távolabb van egy galaxis, annál gyorsabban távolodik a Földtől. Ez vezetett az ősrobbanás elméletéhez, amely szerint a világegyetem körülbelül 13,8 milliárd évvel ezelőtt kezdett el tágulni. Shamir szerint a fáradt fény elméletének nem szenteltek elég figyelmet, mivel a csillagászok konszenzusosan elfogadták az ősrobbanás elméletét. Néhány csillagász bizalma azonban meggyengült, amikor a nagy teljesítményű James Webbel meglátták az első fényt.
Az űrtávcső egy olyan ellentmondást tárt fel, ami Shamir szerint a kutatókat arra kényszerítené, hogy átértékeljék az univerzum keletkezéséről alkotott jelenlegi ismereteket. Szerint ahelyett, hogy a JWST megfigyelései a világegyetem legkorábbi napjaiba betekintve egy újszülött korai univerzumot mutattak volna, a Webb megfigyelései „nagy és érett galaxisokat” mutattak. „Ha az ősrobbanás úgy történt, ahogy a tudósok kezdetben hitték, akkor ezek a galaxisok idősebbek, mint maga az univerzum.”
Shamir a vöröseltolódás változásának tanulmányozásával azt találta, hogy a vöröseltolódás különbsége nőtt, amikor a galaxisok távolabb voltak a Földtől. „Mivel a Föld forgási sebessége a galaxisokhoz képest állandó, a különbség oka a galaxisok Földtől való távolsága lehet. Ez azt mutatja, hogy a galaxisok vöröseltolódása a távolsággal együtt változik, amit Zwicky a Fáradt fény elméletében megjósolt.”
Az egyelőre kétséges, hogy a kutatók hogyan fognak reagálni egy korábban elvetett elmélet újbóli megjelenésére. Egyrészt, a csillagászok már korábban is állították, a távoli objektumok homályosabbnak tűnnének, ha a foton energiája csökkenne. Eddig ilyet azonban még egyszer sem figyeltek meg. Ráadásul a tudósok a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzással kapcsolatos megfigyelések, illetve a világegyetemben utazó első fény lehűlt “maradványai” segítségével is cáfolták azt az elképzelést, hogy a fény utazás közben energiát veszít.
Érdemes elolvasni:
