A feltaláló, akinek a munkásságától a mai napig nem tért magához a világ

Forrás: Depositphotos

Thomas Midgley Jr. nevét viszonylag kevesen ismerjük, pedig az amerikai feltaláló az 1920-as években a legsikeresebbek között volt számontartva. Idővel azonban találmányairól sorra derült ki, hogy enyhén szólva is többet ártanak, mint használnak az emberiségnek, és nem mellesleg a környezetünknek is

Kevesen mondhatják el magukról, hogy tevékenységük maradandó nyomot hagyott az ózonrétegen, de Thomas Midgley Jr. ezen kevesek közé tartozik – eleveníti fel a CNN.

A T-Modell megmentője

A gépészmérnökként pár évvel korábban végzett Midgley 1916-ban a General Motorsnál kapott állást, ahol rögtön egy, az autóipart már évek óta foglalkoztató problémával kellett szembenéznie: az úgynevezett “motorkopogással”. Ezt a jelenséget az üzemanyag, egész pontosan a benzin idő előtti berobbanása okozza, és bár ma már csak viszonylag ritkán találkozhatunk vele, a huszadik század hajnalán még súlyos akadályt gördített az autóipar fejlődése elé.

Midgley hosszas kísérletezés után egy korábban is ismert anyagot, ólom-tetraetilt adott az üzemanyaghoz, ami valóban egy csapásra megoldotta a kopogás problémáját. A tudományos világ és a sajtó ugyan szkeptikus volt ezzel a megoldással szemben, hiszen az ólom mérgező tulajdonságával már ekkor is tisztában voltak, de a feltaláló olyannyira biztos volt a dolgában, hogy 1924-ben újságírók előtt öntött a saját bőrére az adalékanyagból, ezzel próbálván bizonyítani, hogy nincs mitől tartani.

A kutató azonban sajnos alábecsülte a nehézfém-mérgezés veszélyeit, és nemcsak saját magán kezdte el érezni ennek tüneteit, de nem sokkal később arról is érkeztek jelentések, hogy a szert előállító üzemekben sorra betegszenek meg a munkások. Az Ethyl márkanév alatt forgalmazott adalék azonban hozzáférhetősége és biztos hatása révén rövidesen az egész világon elterjedt, és bár veszélyességére igen hamar fény derült, az ólom-tetraetilt a különböző piaci érdekek miatt csak évtizedekkel később sikerült kivonni a forgalomból.

Egy újabb forradalmi felfedezés

Midgley első találmányának felemás sikere után is a General Motors alkalmazottja maradt, ahol azonban teljesen új területtel kezdett foglalkozni: az akkori hűtőszekrényekben és légkondicionálókban használt mérgező és robbanásveszélyes gázok (például ammónia) kiváltására keresett egyéb, biztonságosabb vegyületeket. A feltaláló ezt a feladatot kitűnően oldotta meg, amikor az 1920-as évek végén kutatócsoportjával kidolgozta különböző, fluort és klórt tartalmazó halogénezett szénhidrogének előállítási folyamatát.

Forrás: Wikimedia Commons

Az újfajta vegyületek, melyek nem sokkal később “freon” gyűjtőnévvel kerültek forgalomba, igazi csodaszernek bizonyultak: ezek a nem gyúlékony, színtelen, szagtalan gázok olyannyira nem ártalmasak az egészségre, hogy nemsokára már dezodorokban és asztma-gyógyszerekben is ezeket alkalmazták hajtógázként.

Azonban akárcsak az ólmozott benzinnek, Midgley új találmányának is volt egy nagyon kellemetlen mellékhatása, amire viszont már csak a feltaláló halála után évtizedekkel, az 1970-es évek közepén derült fény. A földfelszín közelében oly ártalmatlan freonok ugyanis a magaslégkörbe jutva, megfelelő hullámhosszú fény hatására elbomlanak és gyorsan megtámadják az ott található ózonréteget. A helyzet az Antarktisz feletti ózonlyuk megjelenésével tarthatatlanná vált, és 1987-ben a montréali egyezménnyel az ózonkárosító freonok végérvényesen betiltásra is kerültek a világ valamennyi országában.

Thomas Midgley Jr.
Forrás: Wikimedia Commons

A sors különös iróniája, hogy Thomas Midgley Jr. találmányai nem csak a környezetben okoztak nagy pusztítást, de a feltaláló saját halálához is egyikük vezetett. Az ötvenegy éves korára polióban megbetegedett Midgley ugyanis készített magának egy szerkezetet, amivel egyedül is tudott mozogni ágya és kerekesszéke között, egy novemberi napon azonban belegabalyodott az emelőt alkotó kötelekbe és tragikus módon megfulladt.

Sokak szerint halála nem baleset, hanem öngyilkosság volt, ugyanis a feltaláló nem tudott megbirkózni azzal a bűntudattal, amit az ólmozott benzin okozta károk és halálesetek miatt érzett – erre azonban már alighanem soha nem fog fény derülni.